Nagy kihívás a karácsonyban az a szituáció, amikor valaki a legnagyobb jószándékkal olyan ajándékkal lep meg minket, aminek a rondasága émelygésközeli állapotot okoz. Ha az ajándékozó egy kolléga vagy távoli rokon, akit sosem látunk, akkor a kínos pillanaton viszonylag könnyű gyorsan túlesni, a történet további része pedig egy hajítással elintézhető. Sokkal nehezebb a dolog, ha olyan fogott mellé az ajándékozással, akit szeretünk, és akivel nagyon sok időt töltünk, legyen az barát, barátnő, férj vagy feleség. Tegyük fel, hogy ön egy ilyen szeretett személytől kap egy szörnyű ajándékot, mondjuk egy ruhadarabot: pulóvert, inget, blúzt, nyakkendőt, fehérneműt, satöbbi, ami borzalmasan rosszul áll önnek. Mit tesz ilyenkor? Alább öt cselekvési módot vázolunk.

1. Az igazi lelkierővel megáldottak teljesen hitelesen játsszák az örömében ujjongó megajándékozott szerepét, és arra mennek, hogy partnerüknek meg se forduljon a fejében, hogy az ajándék igazából nem jött be. Az ajándékozó téves meggyőződését azzal is megerősítik a későbbiekben, hogy a kapott ruhadarabot néhány jelentősebb alkalomkor fel is veszik, hadd gyönyörködjön a kedves. Ez a legönfeláldozóbb reakció az öt közül, már csak azért is, mert az ilyen viselkedés következtében következő karácsonyra a sikerre való tekintettel valószínűleg megint valami hasonlót fog vásárolni az ajándékozó.

2. Más nem megy ilyen messze az öröm megjátszásával, hanem az elásás taktikáját alkalmazza. Azaz: kitörő örömmel veszi át az ajándékot, aztán az ünnepek elteltével mélyen hallgat róla, valamint elássa egy szekrény mélyére. Ha pár hónapig szóba se kerül az ajándék, nyugodt lelkiismerettel ki lehet dobni egy óvatlan pillanatban. Így mindenki jól jár: az ajándékozó örül, mert azt hiszi, hogy jót tett, és a megajándékozó is örül, mert megúszta mind a konfrontációt, mind a ronda holmi viselését.

3. Aki képes hitelesen megjátszani a kellemes meglepődést, az egy harmadik taktikát is választhat, ami viszonylag fájdalommentes, és végső soron hazugságmentes is. Az is egy választási lehetőség ugyanis, hogy az ember a fa alatt úgy tesz, mintha odáig volna örömében az ajándéktól, és pár nappal később magyarázza csak el az ajándékozónak egy arra alkalmas pillanatban, hogy miért nem volt jó döntés ez a meglepetés. Így kisebb az esélye, hogy legközelebb megint melléfog szerencsétlen, nem marad a szőnyeg alá söpörve egy kínos kérdés, viszont a szentestét sem tesszük tönkre, ami igen fontos szempont.

4. Az első három opció csak azok előtt áll nyitva, akik valamilyen szinten hitelesen tudnak hazudni szeretteiknek. Van, aki képtelen hihetően megjátszani magát partnere előtt, de olyan is van, aki ímmel-ámmal ugyan örömet tettet, de vagy nem bánja, vagy direkt az a célja, hogy hálálkodásából ki lehessen hallani, hogy igazából nem ilyesmire vágyott. Ez a taktika azt jelenti, hogy bár a szavak szintjén köszönetet mondunk, a kommunikáció többi eszközének használatával, azaz a lehető legkíméletesebben azért kifejezzük csalódásunkat. Ott rögtön, azonnal a fa alatt.

Ön hogyan viselkedett a legutóbbi ilyen esetben?

5. Egy hosszú távú szerelmi kapcsolatban a legfontosabb az őszinteség. Van, aki szerint ez a szabály szenteste is érvényes: ők azok, akik nem veszik a fáradságot, hogy legalább egy percre megkíséreljenek örömet tettetni. Ha nem tetszik nekik, amit kaptak, megmondják azonnal, kerek perec, minek szépítsék. Lesznek ennél sokkal nehezebb megbeszélnivalók is az életben, nem éppen jó előjel, ha az ember nem meri megmondani élete párjának, ha egy ajándék nem tetszik neki. Sőt, van, aki még egy kis szidással is nyomatékosítja az igazságot, ha kedvese túl sok pénzt dobott ki valami használhatatlan rondaságra, pedig tudhatta volna, hogy ebből semmi jó nem sül majd ki. Vagy ha nem volt biztos benne, miért nem kérdezte meg? Még mindig jobb lett volna.

Ön szerint mi a helyes viselkedés ilyen helyzetben?

Gondoljon vissza a legutóbbi alkalomra, amikor kedvesétől valami rondaságot kapott, akár karácsonyra, akár valami más alkalomra. Ön hogyan viselkedett? Az 5. számú bekezdés melletti szavazógéppel azt mondhatja meg, ön mit tett a legutóbbi ilyen esetben. De persze a gyakorlat és az elmélet nem mindig fedi egymást: attól még, hogy ön egy-egy bántóan rosszul eltalált ajándéktól dührohamot kapott, nem biztos, hogy úgy véli, hogy ilyen helyzetben így is kell viselkedni. Ezért tettünk még egy szavazógépet ebbe a posztba, amelyiken a történeti tényektől függetlenül azt jelölheti meg, hogy az ötből ön szerint melyik a helyes viselkedési mód ebben a nehéz szituációban.