Olvasónk, a 34 éves Mariann évekkel ezelőtt regisztrált egy netes  társkeresőre, ahol egyből egy számára szimpatikus pasiba botlott. A kölcsönös rajongás ellenére azonban nagy volt a para, hogy a modellalkatú férfi személyesen is fog-e vonzódni a magát átlagosnak tartó Mariannhoz. Mint kiderült, Marci ugyanezzel a problémával küzdött, csak még hazudott is hozzá, nem kicsit.

"Marci már az első levelei alkalmával teljesen letaglózott. Semmi sablonosság, humoros volt és udvarias, nyílt és célratörő. Hónapokig leveleztünk, mivel állítása szerint külföldön volt - de ez egyáltalán nem tört le, nem siettettem én sem a személyes találkozót, szerettem volna őt jobban megismerni, mielőtt randizunk. Az viszont egy idő után érdekelni kezdett, hogyan is néz ki az a pasi, akivel már minden nap tele voltak a gondolataim, és aki miatt órákig képes voltam a számítógép előtt ülni.

Nekem eleve volt fent kép az adatlapomon, ő meg arra hivatkozott már ott is, hogy esetleges ismerősök miatt nem tesz ki fotót, de aki kér tőle privátban, az kap is. Nos, egy idő után kértem. Teljesen ledöbbentem, mert félelmeimmel szemben egy nagyon jóképű pasi nézett vissza rám, aztán egyből ismét parázni kezdtem, hogy egy ilyen férfinak biztosan nem kellek majd. Minden nyomulása ellenére egyre ritkábban írtam vissza neki, mindenféle más teendőkre hivatkozva. Ez egy idő után Marcinak is feltűnt, de nem mertem neki bevallani, mennyire kevésnek érzem magam hozzá, és hogy mennyire félek a személyes találkozótól, aminek az időpontja egyre közelgett.

Aztán végül összeszedtem minden bátorságom, és úgy tudván, hogy már Magyarországon van, rákérdeztem, mikor találkozunk végre. Úgy gondoltam, ugyan van mit veszíteni, mert a netes társalgást nagyon élveztem, ha mégsem kellek neki igazából, ideje lesz túllépnem a dolgon. Érdekes módon ezek után meg ő volt az, aki kerülni kezdett, végül hosszú noszogatásra színt vallott: nem a saját fotóját küldte el nekem, hanem valami modellsrácét. Egyszerre voltam dühös és megkönnyebbült: dühös, mert nem volt velem őszinte a külsejét illetően (minden másban igen, mint utólag kiderült, kivéve a külföldi utat), és megkönnyebbült, mert biztos voltam abban, hogy a külsőmmel nem kellettem volna egy olyan pasinak, mint aki a képen volt.

Marci végül elküldte a saját fotóját, az pedig egy újabb megkönnyebbülés volt, mivel ezek után egy ronda fickót vártam, ám kaptam helyette egy teljesen átlagos, aranyos, kisfiús pasit. Nagyon csodálkozott, hogy nem küldtem el a fenébe, de én úgy gondoltam, megadom neki az esélyt. Már másnap találkoztunk és azóta is együtt vagyunk. Ennek pedig most lesz három éve."

Ön is volt már hasonló helyzetben?

Érték már társkeresőzés alatt nagy meglepetések? Jött már arra rá, hogy valaki hamis képpel akar önhöz férkőzni? Esetleg randirémálom lett a dologból? Egy szimpatikus levelezés után önnek mennyire fontos a másik külseje? Írja meg nekünk saját történetét a Randiblog email-címére!