A Nature című folyóirat website-ja közli azt a tudományos cikket, amiben finn és brit tudósok működtek együtt a Budapesti Műszaki Egyetem fizikai intézetének két kutatójával, és amely 3 millió mobiltelefonfelhasználó adatai (a telefonálók neme és kora), azaz hárommilliárd hívás és félmilliárd SMS elemzésével készült. A végkövetkeztetés az lett, hogy a romantikus kapcsolatokat a nők vezérlik, és hogy ez a matriarchátus visszaállásának irányába mutat, de ne szaladjunk ennyire előre.

A telefonálók adataiból azt szűrték le, hogy egy átlagnő élete során a legtöbbször a férjét hívja fel telefonon. Ez eddig még nem túl meglepő, az viszont már igen beszédes, hogy ezt a sok hívást jellemzően a házasság első kb. két évtizedében folytatják le, ugyanis ha egy nőnek van lánya, akkor idővel ez a lány válik a legtöbbször hívott személlyé, nagyjából abban a korban, amikor nemzőképessé válik. Egy nőnek tehát eleinte a férje a legfontosabb, később azonban, általában a negyvenedik életév környékén az unokáit (várhatóan) megszülő gyermek kerül a középpontba.

Ehhez képest a férfiak csak a kapcsolat első hét évében hívják feleségeiket a legtöbbször, ezután az érdeklődésük a családból kifelé irányul, és a többi haver felé fordul, azaz az idősebb férfiak egymással beszélnek a legtöbbet. A nők híváslistáján kb. 20 éves kortól olyan 35-40 éves korig a szeretett férfi az első helyezett, míg a férfiaknál a híváslista csúcsára csak valamivel idősebb korban ér fel a szeretett nő, és kb. fele annyi ideig marad ott. Aztán amíg a feleség a gyerekkel telefonál, a férj már a barátait hívogatja.

A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a párkapcsolat a nők számára fontosabb, és ők azok, akik viszik előre, igazgatják, szervezik, de legalábbis lekommunikálják a családi életet. Az adatokat elemző antropológus úgy látja, hogy „a férfiak kapcsolatai túl esetlegesek. Bár ők politikai értelemben ugye gyakran szerepelnek a csúcson, igazából a társadalom struktúráját a nők irányítják, és a főemlősöknél ugyanez figyelhető meg”.

A patriarchátus rendszere az emberek között a mezőgazdaság kialakulásával szilárdult meg, a halászó-vadászó ősemberek társadalmában még a nőuralom volt. A földművelés középpontba kerülése okozta azt a jelenséget, amiről éppen tegnap is szó volt ebben a blogban: a férfi állandó helyen él, és a társául vett nőnek kell odamennie hozzá, ha kell, akár busszal.

Ennek a kutatásnak az adatai, úgy tűnik, összhangban vannak azzal a ténnyel, hogy a XXI. században a mezőgazdaság jelentősége minimálisra csökkent a társadalomban. Ennek megfelelően a patriarchátus rendszere felbomlóban van, és a kutatók szerint a társadalmi fejlődés újra a matriarchátus felé indult el.