Az alábbi listát egy amerikai pszichológus, Susan Heitler, Ph. D. tette fel a Psychology Today website-jára, és sokkoló újdonságok nincsenek rajta, viszont nagyon jól leírja azt az utat, hogyan lehet egy rohamosan romló kapcsolat széthullását megállítani, visszafordítani. A tanácsok azoknak szólnak, akiket elhagytak vagy kirúgtak otthonról, és persze nem azért, mert a másik talált magának egy új szerelmet, hanem azért, mert a melegebb éghajlatra küldött illető többé-kevésbé maga tette tönkre a kapcsolatot: oda nem figyeléssel, félrelépéssel, elhidegüléssel, nemtörődömséggel, uralkodási vággyal, káros szenvedéllyel, akármivel. Ha egy ilyen szakítás után van visszaút, akkor az nagyjából a következőképpen néz ki.

1. Talpra kell állni - Eléggé padlóra tudja küldeni az embert, ha a fejére olvassák a hibáit, és aztán elküldik otthonról vagy otthagyják egyedül. Ilyenkor normális, ha az emberben dúlnak az indulatok, és a pszichológus azt ajánlja, hogy először normálisan be kell indítani az életet ebben az új felállásban, meg kell mindent szokni, le kell nyugodni ahhoz, hogy szóba kerülhessen az exszel az újrakezdés. Már önmagában ahhoz is kell egy kis távolság és higgadtság, hogy azt biztosan eldönthesse az ember, hogy valóban folytatni szeretné-e rosszul végződött kapcsolatát.

2. Fel kell mérni a problémákat - Ha őszintén akarjuk még a kapcsolatot, akkor ezek után végig kell gondolni tiszta fejjel, hogy a másik miért nem bírta tovább az együttlétet. A problémákról ajánlott listát készíteni, egyrészt mert úgy kezelhetőbbnek tűnnek, másrészt mert biztos, hogy nem csak egy van belőlük, még akkor sem, ha a szakításhoz egyetlen konkrét dolog vezetett, mondjuk egy félrelépés. Ugyan a pszichológusnő nem említi, de talán érdemes azzal is tisztába jönni, hogy mi az, ami viszont a másik lelkén szárad, ő milyen tüskéket hagyott maga után. Egy kapcsolat tönkremenetele az esetek nagy részében nem csak az egyik félen múlik. Persze a rendbetételt azzal kell kezdeni, hogy mindenki a saját háza táján söpörget - lásd a következő pontot.

3. Rendbe kell tenni, amit egyedül is lehet - Ha tudjuk, hogy mi okozta a gondokat az exünkkel, fölösleges addig az újrakezdésről beszélni, amíg nem teszi rendbe az ember magától, amit tud. Ha hagytuk, hogy káros szenvedélyeink, haragvó természetünk, munkahelyi/megélhetési problémáink, stb. elhatalmasodjanak rajtunk, ezeket a dolgokat meg kell oldani ahhoz, hogy legyen értelme az újrakezdésnek. Ha nem egyértelmű cselekedeteinkből, hogy ezekkel a problémákkal tudtunk kezdeni valamit, nincs értelme visszakönyörögni próbálni magunkat - az ex úgyis jobban teszi, ha nem a szavainknak hisz, hanem annak, amit lát rajtunk.

4. Meg kell állapodni az exszel, hogy a régi kapcsolatnak vége - Az első három pont után van a legjobb esélye annak, hogy az ex egyáltalán hajlandó lesz beszélni az újrakezdésről. Amennyiben így van, le kell vele ülni, és meg kell vele tárgyalni, hogyan tovább. Azt mindenképpen egyértelművé kell tenni a számára, hogy szó sincs arról, hogy a kapcsolat ugyanott folytatódjon, ahol abbamaradt, ugyanazokkal a problémákkal megmérgezve. Ilyen szempontból ez nem is újrakezdés, hiszen nem a régi kezdődik újra, hanem egy új kapcsolat kezdete, csak ugyanazzal a személlyel.

5. Egyenrangú félként újrakezdeni - És innentől kezdve akkor jöhet az a bizonyos tiszta lap. Erőt kell meríteni abból, hogy sikerült leküzdeni a korábbi hibákat, és ennek birtokában teljesen egyenrangú félként kell újrakezdeni. Mindkét fél legyen önmaga, nem szabad pl. az áldozat vagy a hazatért tékozló fiú szerepébe belecsúszni, ne legyenek lerovandó tartozások a másik felé.

Önnek sikerült már ilyen?

Előfordult önnel, hogy egy szakítás után sikerült megbeszélni a dolgokat, és folytatódott a kapcsolat, talán még erősebb alapokon, mint korábban? Ha van kedve, írja meg nekünk egy emailben a történetet a Randiblog email-címére, hadd tudjuk meg, önökkel is nagyjából így történt-e, ahogy fent leírtuk, vagy valami teljesen más utat jártak be!