horoszkóp

Ő kielégül, én használati tárgynak érzem magam

2012.08.26. 18:24

Egy korábbi posztunk azzal foglalkozott, miről lehet felismerni azokat a férfiakat, akik nem szerelmesek, csak szexet akarnak. Persze nem csak a férfiak tudnak így viselkedni (a nőkről szóló válaszposztunk máris előkészületben van), de ebben a posztban most nézzünk egy példát erre a felállásra. Az alábbi levelet Patríciától kaptuk, és ő azt mondja, az árulkodó jelek közül valamennyi passzolt az illetőre: „mindegyik pont ráillik, amit leírtatok, az összes. Rám meg valószínűleg a szamárfül illene az ostobaságomért - ha nem vetettem volna véget a dolognak hónapokkal ezelőtt.” Ha ön is szívesen megírná saját sztoriját, véleményét, akár az ilyen férfiakról, akár az ilyen nőkről (vagy egyébről), a Randiblog email-címére küldjön üzenetet!

Helyes pasi, tüzes szemekkel, megismerkedésünk után rövidesen már csak körülötte jártak a gondolataim. Belezúgtam. Flörtöl velem, kedveskedik, többször, mások előtt is, kettesben is, de barátnőm puhatolózó kérdésére hárít: nem vagyok az esete. Paff. Becsajozik, de a csajjal szakítanak fél év után, nekem sírja el a bánatát. Két héten belül megpróbál felcsípni. Menjek át egy pohár borra, mondja. Létezik ennél közhelyesebb szitu? Nem tudja persze, hogy bele voltam zúgva. Voltam? A múlt időről győzködöm magam én is.

A kérésre nemet mondok. Nem hagyja magát. Másodszorra is nemet mondok. Talán még harmadszorra is, negyedszerre elfogy az erőm és a tartásom. Összegabalyodunk. Mit akarunk egymástól? Sejti, hogy többet érzek iránta, mint puszta vágyat. Bedobja a nagy csalit: lehetnék akár a barátnője is. Csakhogy ott az ex. Aki felhívja. És összegabalyodnak. Persze el akarta mondani, állítja ő, de én előbb tudok róla, minthogy lehetősége lett volna a nagy vallomásra. Átverve érzem magam, kirúgom. Pár hónap szünet. Időnként próbál keresni, érdeklődik utánam, nem reagálok.

És akkor szinte minden újra megtörténik, csak fordítva: nekem lesz kapcsolatom. Hamar véget ér, összeomlok. És nála keresek vigasztalást. Megkapom. Már nem zavar, hogy összejár az exével, bennem is helyükre kerülnek a dolgok. Ez csak szex. Vagy nem? Jó, azért néha ápoljuk egymás lelkét, de ő nagyon ügyel arra, hogy tényleg csak reszelés legyen, még ha nem is fél percig tart. Ahányszor jól érezzük magunkat, feloldódva, szabadon tudjuk egymást "kényeztetni", neki lelkifurdalása lesz, ezért megpróbálja annullálni. Jellemző momentum, amikor megbeszéljük, illetve megkér, hogy írassak fogamzásgátlót. Amikor újságolom neki, hogy felírattam, akkor meg azt mondja, neki tulajdonképpen mindegy, hogy szedem-e vagy sem. Na, akkor kellett volna pofon csapni és kívül rakni az ajtón, de a szerelmes ember nagyon hülye tud lenni.

Sokat beszélgetünk a vágyainkról, hogy mit csinálnánk, de soha nem valósul meg egyik sem, és nem rajtam múlik, ő az, aki csak szavakban bátor. Egyetlen egyszer azt mondom neki: jól éreztem magam veled tegnap. Kikéri magának, én ilyeneket ne mondjak. Közben, ha beszélgetünk vagy skype-olunk, mennek a nagy szenvedések: ő ezt nem tudja kezelni, nem úgy bánik velem, ahogy kéne (nem hát!), egy szemétládának és szexfüggőnek érzi magát, de nem velem van a baj, hanem vele, ésatöbbi. Önsajnáltatás ezerrel. Érzem, hogy ki akar szállni, rákérdezek, tiltakozik: jó velem. De egyre távolodik. Legutolsó alkalommal nem törődik azzal, hogy nekem is jó legyen. Ő kielégül, és elégedetten hanyatt fekszik. Használati tárgynak érzem magam. Utána eltűnik, egy hét múlva keresem, nem reagál. Elfog a pulykaméreg, ezúttal írásban rúgom ki. Megsértődik! Ezen már csak nevetni lehet.

Valaha szerettem, tényleg. Lehetőséget kapott arra, hogy bebizonyítsa, méltatlan az ilyen nagy érzelmekre, ő pedig 100%-ig élt ezzel a lehetőséggel.