Egész éjjel bőgtem, nem mertem megosztani a történetet senkivel

32 éves olvasónk (nevezzük Diának) mindössze egyszer próbálkozott társkeresőn ismerkedni, és a történtek után minden bizonnyal soha többé nem is teszi. A menedzserként dolgozó nő ugyanis majdnem nemi erőszak áldozata lett egy egyébként kellemes randi után. Feljelentést nem tett az ügyben, a történetnek pedig azóta sincs vége: most kiderült, egy munkahelyre került a zaklatójával.

"Munka miatt költöztem Budapestre úgy, hogy szinte egy ismerősöm sem volt a fővárosban. Amikor a cégnél beilleszkedtem, és üresek maradtak az estéim, egy netes társkeresőre regisztráltam. Nem kifejezetten pasit kerestem magamnak, hanem barátokat, társaságot. Balázs az elsők között volt, aki írt nekem, a fotói és a levelei alapján is szimpatikusnak tűnt, ráadásul egy szakmában dolgoztunk, így hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Ami még nagyon tetszett benne, az az volt, hogy szóba sem került a szex, ami azért egy ilyen jellegű oldalon elég ritka.

Egy hét levelezés után találkoztunk egy étterem előtt. Több, mint három órán át beszélgettünk a vacsora mellett, és még mindig lenyűgözött a modora. Kiderült, még az egyetemről vannak közös ismerőseink, és még jobban biztonságban éreztem magam mellette. Semmi fenntartásom és félelmem nem volt, amikor felajánlotta, hogy hazavisz kocsival. Talán pont a közvetlenségemet vette biztatásnak, nem tudom.

Amint beszálltunk az autóba, megváltozott a viselkedése. Idegesen, kapkodva vezetett, hadarni kezdett, és pillanatok alatt rátért a szexuális életemre: mikor dugtam legutóbb, miket szeretek az ágyban, voltam-e már nővel, ilyenek. Az úriember-modora után ez annyira meglepő volt, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet. Átfutott az agyamon, hogy azonnal megállítom és kiszállok, vagy diplomatikusan elhárítom a témát, esetleg felháborodva rászólok, hogy mit képzel, ehelyett döbbenten és zavartan dadogni kezdtem, és jeges rémület futott át rajtam: tudtam, hogy valami nagyon rossz dolog fog következni, és ami még rosszabb, hogy nem tudok mit tenni ellene.

Nem volt semmiféle földút, ahová letért volna, mint a filmekben. Ahogyan azt megbeszéltük, a lakásomhoz vitt, ám a sötét parkolóban a kocsit leállítva hirtelen megragadta a kezem és a farkához húzta, még mielőtt kiszállhattam volna. Innentől kezdve felgyorsultak az események, bár hosszú percekről volt szó. Másik kezével a tarkómat megragadva erőszakosan megcsókolt és mindenféle ocsmány dolgokat suttogott a számba, majd arra akart kényszeríteni, hogy leszopjam. Fogalmam sem volt, hogyan kellene védekeznem, mit kellene ilyen helyzetben csinálnom, teljesen leblokkoltam. Az is átfutott az agyamon, mi van, ha nem engedelmeskedek, és emiatt nem úszom meg élve. Végül kitört belőlem a sírás, akkor engedett el.

Elkezdett üvöltözni velem, hogy egy olcsó ribanc vagyok, és azonnal szálljak ki a kocsijából, húzzak el a picsába. Egész éjjel bőgtem, és nem mertem megosztani a történetet senkivel. Óriásit hibáztam, hogy beültem egy idegen férfi autójába még úgy is, hogy intelligens, rokonszenves embernek tűnt sokadik benyomásra. A vicc az egészben, hogy másnap rám írt, mintha mi sem történt volna, sőt, telefonon is keresett többször. Miatta változtattam számot. Aztán évekkel később, amikor új céghez kerültem, a dohányzóban összefutottunk. Nem ismert fel, vagy csak nem vett észre, nem tudom.

Az van most, hogy két emelettel fentebb dolgozik, mint én, és minden nap rettegve megyek dolgozni attól tartva, hogy esetleg megint összefutunk. Rengeteg tervet szőttem már, hogy ebben az esetben hogyan fogok reagálni: elképzelésemben erős, határozott és cinikus vagyok, jól megmondom neki a magamét, de félek, hogy ha ismét szembe találkozom vele, ugyanaz lesz, mint akkor az autóban: zavartan dadogni kezdek, esetleg elfutok, az is lehet, hogy elbőgöm magam."