„Egy különös történetet fogok elmesélni most” - írta nekünk Máté álnevű olvasónk levele bevezetőjeként. „Bármilyen hihetetlen, de igaz”- tette hozzá, és jól tette, mert az eset valószínűleg a legabszurdabb a sok olvasói történet közül, ami eddig a Randiblog hasábjain napvilágot látott (eddig talán ezen rökönyödtünk meg a legjobban). Máté sztorijának a helyszíne egy belvárosi bérház, a főszereplője pedig egy 75 éves néni, de nem lőjük le a poént, inkább olvassa el a beszámolót! Ha önnel történet már meredekebb is, ne kíméljen minket, írjon a Randiblog emailcímére!

„15 éve költöztem családommal egy belvárosi társasházba, a nagyméretű polgári lakás megváltás volt a panel zsúfoltsága után. Mindössze 6 lakás, két emeleten, igaz, eléggé nehéz lakókkal tele. Mi a legfelső emeleten vásároltunk lakást, alattunk egy idősebb házaspár lakott. A férj mérnök, az asszony orvosi asszisztens.

Lakógyűléseken többször volt szóváltásom a férjjel, aki a tipikus „nehéz ember” kategóriájába tartozott. Nem vagyok haragtartó, szeretem az embereket olyannak, amilyenek. Lakógyűlés után egy-két nappal már barátságosan beszélgettem az öregúrral. A feleségével a „kezét csókolom” -on kívül nem igazán.

Költözés után két évvel szilveszterkor egyszer csak megszólalt a telefon, az öregúr volt: „gyertek le egy koccintásra, hozzad az asszonyt is!”

Lementünk, nagyon kedvesen fogadtak, konyak, sütemény, pezsgő. Ünnepélyes körbe-pertu-ivás, beszélgetés. Három nagy gyermekük van, mindegyik a mi korosztályunk. Több unoka is volt, mindegyik családban.

Pár éve az öregúr elhalálozott, a feleség egyedül él azóta is. Többször megkért, hogy segítsek neki apróbb dolgokban, pl. ha számítógépes gondjai voltak. Ő 78 éves, én 45.

Pedagógusként dolgozom, így nyáron meglehetősen sokat vagyok otthon, ráadásul a feleségem aznap egy többnapos konferenciára utazott el. A lépcsőházban összefutottunk a hölggyel, és megkérdezte, hová utazott el a feleségem. A fiam a barátaival a Tiszán vízitúrázott. Elmeséltem neki. Estére meghívott vacsorára, amit én elfogadtam (nem kellett volna!). A nejemmel délután beszéltem, ő még biztatott, hogy menjek csak le, nekik este még egy hajókirándulás van, majd későn beszélünk telefonon.

Vacsora, virágcsokor. Nagyon finomakat főzött, élveztem. Sokat beszélt, hogy milyen nehéz egyedül, meg hogy nagyon szimpatizál velünk, velem különösen. Vacsora közben elfogyott egy üveg olasz vörösbor, de nem voltam még csak spicces sem. Utána még beszélgettünk, majd kilenc óra körül távozni akartam. „Csak még egy szent János áldást!”- mondta, és kitöltött mindkettőnknek egy nagy pohár konyakot. Én épp nem figyeltem, mert a TV-ben egy izgalmas hír lekötötte a figyelmemet.

Megittuk a konyakot, szépen, lassan. Kicsit fura ízt éreztem benne, meg is kérdeztem: milyen konyak ez? Ő mondta: olasz, de finom, kicsit fanyarabb. Egyszer csak éreztem, hogy süllyedek. Elaludtam.

Egy jó másfél óra múlva arra ébredtem, hogy csöng a telefonom. Egy ismeretlen ágyban feküdtem, meztelenül. Hogy kerültem oda, fogalmam sincs! A fejem, mint egy vizeshordó. A fenekemen égett, húzódott a bőr. Gyorsan felvettem a telefont, a nejem volt. Sikerült értelmesen beszélnem vele, nem vett észre semmit. Gyorsan kibújtam az ágyból, megtaláltam a ruháimat a fotelban. Magamra kaptam, és megpróbáltam egyenesen közlekedni.

A másik szobában a fotelban ült a hölgy és dohányzott. Megkérdeztem, mi történt, erre sejtelmesen így szólt: már el is felejtetted? Gyorsan elköszöntem, és rohantam a lakásunkba. A fürdőszobában hosszasan folyattam a fejemre a vizet. Amikor kitisztult egy kicsit, lezuhanyoztam. Ahogy a fenekemhez értem, ismét csak fájdalom hasított belém. A tükörben láttam, hogy vörös hurkák vannak a bőrön, azaz valaki jól elnáspángolt!!!

Másnap összefutottunk a lépcsőházban. Ekkor rákérdeztem: miért vert el? „Biztosan rossz kisfiú voltál, nem gondolod?” - és mosolygott. Elrohantam a gyógyszertárba, vettem mindenféle kenőcsöket, hogy eltüntessem a „nyomokat”. Feleségemmel mindig bejártunk egymáshoz a fürdőszobába, csak a „legkisebb helyiség” volt tabu.

Máig nem tudom, hogyan és mi történt valójában. Egy biztos, nem voltam részeg, túl hirtelen aludtam el, ami gyanússá teszi a dolgot. Azóta a hölgy többször is próbált behívni valamilyen ürüggyel a lakásába, de mindig kitértem. Nem akartam újabb problémákat, és főleg hurkákat a hátsómra!”