„Janit (hivatalos nevén Janne) a Szigeten ismertem meg, akiről hamar kiderült, hogy szemtelenül fiatal, vicces, rendkívül jó az ágyban és holland. Szuper öt napot töltöttünk együtt, majd hazament. Interneten és telefonon tartottuk a kapcsolatot, bár én elleneztem a folytatást, mégis meggyőzött, hogy adjunk egy esélyt magunknak. Szinte könyörgött, hogy ne adjam fel, mert a távolság és a hat év korkülönbség nem lehet akadály. Megadtam magam, és egy hónappal a románc után repülőre szálltam. Tizenkét nap múlva távoztam, azzal a végszóval, hogy lemegyek répáért a boltba. Ő észre sem vette, hogy magammal vittem a 23 kilós bőröndöt is. Ehhez azért hozzátett az exbarátnő, a pénzpara, a haverjai és a szex hiánya is" - írja rosszul végződött nyári szerelméről egy olvasónk. Reméljük, nem kell már külön mondani, de hátha mégis: ha ön is mesélne nekünk, a Randiblog email-címére bármikor, bármiről írhat!

„Eindhovenben Jani a reptéren várt rám. A nagy várakozással ellentétben nem ugrott a nyakamba, és a szenvedélyes csók helyett egy apró puszit kaptam csak. A szigetes emlékekből merítkezve naívan arra gondoltam, hogy később majd egymásnak esünk, és végre feladhatom az egy hónapja tartó cölibátust. A várva várt mindent elsöprő szexcsata helyett lett egy gyors numera, este lefekvés előtt. Már az első nap kicsit azt éreztem, hogy hiba volt a látogatás, de bíztam benne, hogy változnak a dolgok. A második nap már az is feltűnt, hogy több időt tölt okostelefonja társaságában, mint velem. Ráhagytam, de a hét második felében már nem tudtam leplezni a csalódottságomat. Kiderült, hogy az excsajával csetel, akivel tavasszal szakítottak, de jó barátságban maradtak. Ja, én meg hülye vagyok! A tizenkét nap alatt, amit kint töltöttem, nem sokat voltunk kettesben, a szexuális életem sem volt a helyzet magaslatán. A vibrátorom nagyobb örömet nyújtott, amíg itthon voltam, mint külhonban a jóképű "dutchy". Napközben próbáltam elütni az időt, amíg ő iskolában volt, én felfedeztem egyedül a környező városokat és Amszterdamot. Meglehetősen rácsesztem arra, hogy kevés készpénzt vittem magammal, mert a fővároson kívül minden üzletben(!) kizárólag készpénzt vagy holland bankkártyát fogadnak el.

A hétvége felé már Jani is érezte, hogy kezdek besokallni, ezért előállt az ötlettel: mi lenne, ha az egész szombatot együtt töltenénk? Egy hét után gondolta, hogy egy kicsit foglalkozna velem. Kétkedve fogadtam az ötletet, de belementem. A romantikus programozásból hármas randi lett, ugyanis az egyik haverjának is muszáj volt csatlakoznia hozzánk. A nap ennek ellenére egészen jól telt, és végezetül beültünk egy olasz étterembe vacsorázni. Amikor a számlát kikértük, szóltam a srácoknak, hogy nincs nálam pénz. A romantikus időtöltésnek két pasival az lett a vége, hogy én fizettem mindenki vacsoráját kártyával. Abban maradtunk, hogy a részüket meg adják oda kápéban. Kifizettem a cechet, mire a "fiúm" és a haverja közölték, hogy csak másnap tudják odaadni a részüket. Mivel otthon ez bevett szokás a baráti társaságomban, nem csináltam belőle ügyet, de azért kicsit rosszul esett, hogy a 12 nap alatt egyszer sem vitt el vacsorázni a pasim. Amikor viszont már két nap eltelt a vacsora után, és a pénzről egy szó sem esett, óvatosan megkérdeztem Janit, hogy esetleg megkaphatnám-e legalább a haverja részét. A válasz szíven ütött: "Ja, hát úgyis tartoztam pénzzel Chielnek, így legalább le van tudva a dolog." Köpni-nyelni nem tudtam, én fizettem ki a tartozását, mintha tényleg egy pár lennénk.

Az utolsó napok aztán teljesen meggyőztek arról, hogy soha többé ne nézzek rá csinos, helyes 25 éves fiúkra. Az utolsó éjszakán bedobtam csak úgy kíváncsiságból, mi lenne, ha maradnék még egy hetet. "Legalább ma nem kell szexelnünk" - volt erre a válasza. Ez volt a végszó, reggel ahogy felkeltem, azt hazudtam, hogy lemegyek a boltba répáért, majd fogtam magam és köszönés nélkül leléptem. Nem akartam tőle búcsúzkodni a reptéren, meg úgy egyáltalán, kommunikálni sem volt kedvem. Jani bekerült a volt-ilyen-is-de-inkább-ne-lett-volna kategóriába."