Lehetnek rendszeres veszekedések, jöhet új szerelem, pofonok is elcsattanhatnak, a nők mindig nehezebben lépnek ki egy rosszul működő kapcsolatból, mint a férfiak. A jelenségnek nemcsak érzelmi, hanem szociális okai is vannak, mi összegyűjtöttük a legáltalánosabbakat.

Közvélemény

A nők számára mindig is fontos mások véleménye, legyen szó családtagokról, ismerősökről vagy vadidegen emberekről. A közvélemény ráadásul még mindig a nők feje felett tör elsőként pálcát: ha a férfi megcsalja, akkor valószínűleg nem viselkedett jó asszonyhoz méltóan, ha pedig ki akar lépni a kapcsolatból, valószínűleg nem tett meg mindent annak érdekében, hogy azt megmentse. „Engem a saját anyám mondott el mindennek, amikor beadtam a válókeresetet, és teljes vállszélességgel a volt férjem mellett állt, aki ugyan megcsalt, agresszív és erőszakos ember volt, de a végsőkig ragaszkodott hozzám. Anyám szerint István mindent megtett annak érdekében, hogy megtartson, míg én egyből kiszálltam, amint egy aprócska probléma adódott” – mesélte a 29 éves Marcsi.

Gyerek

Mint szociális kötelék, a gyerek is visszatartó erő tud lenni, akármilyen tönkrement kapcsolatról is legyen szó. Míg egy férfi a láthatás miatt nem tud egyszerűen kiszállni egy kapcsolatból, addig egy nő részéről hiába adott, hogy a gyerek nála marad, a társadalmi normákból és elvárásból kifolyólag inkább feláldozza magát a teljes család érdekében. „Ha arról lett volna szó, hogy a férjem üt-vág minket, természetes, hogy nem lett volna kérdés a válás, de Olivér nagyon jó apa volt, ettől pedig nem foszthattam meg a gyerekemet azért, mert én beleszerettem másba” – mesélte a 29 éves Helga, aki végül szakított is a szeretőjével, a férjével maradt, de nem vallja magát boldognak.

Pénz

Ahogyan egyre kevesebben vállalnak családot anyagi megfontolásból, úgy egyre kevesebben szállnak ki a már meglévő családból pusztán anyagi megfontolásból. A válás beadása előtt a nőnek mérlegelnie kell, fenn tudja-e tartani azt az életszínvonalt, amiben eddig is élt, egyáltalán fenn tudja-e tartani egyedül önmagát. „Édesanyámhoz nem akartam visszamenni a kölyökkel, egyedülálló anyaként pedig nem tudtam volna mindent megadni Bencének” – mesélte a 34 éves Ilona, aki ugyan számíthatott volna gyerektartásra a gyerek apjától, tisztában volt azzal, hogy az csak töredéke lett volna annak, amit a házasságban letett neki az asztalra a férfi. „Három év után tudtam csak beadni a válókeresetet, akkor, amikor a munkahelyemen előléptettek, és már biztos lehettem abban, hogy nem szorulok anyagi támogatásra senkitől” – tette hozzá.

Remény, közös emlékek

Nem kell ahhoz távoli múltra visszatekintő kapcsolat, hogy egy nő reménykedjen a változásban: a legtöbben eleve úgy mennek bele a dologba, hogy bár a férfi nem felel meg minden elképzelésüknek, úgy gondolják, majd mellettük javul a helyzet. Persze ebbe kapaszkodnak akkor is, amikor évek múlva sincs változás, és ott vannak a közös szép emlékek is, amik előtérbe kerülnek akkor is, ha esetleg elcsattan egy-egy pofon, vagy belép egy harmadik a látószögbe. "Nincs ezen mit magyarázni, a múlt összekötött minket" - magyarázta a 36 éves Anikó, aki hiába szeretett bele az egyik munkatársába, végül úgy döntött, az új élmények kevésbé fontosak, mint azok, amiken keresztülment a férjével.

Beletörődés

Minden férfi egyforma, úgysem lesz jobb egy másikkal sem - a sok csalódás után a nőknél ez a végkövetkeztetés, és inkább a struccpolitikát alkalmazzák, mintsem lépjenek egy rosszul működő kapcsolatból. "Nagyon sokat veszekszünk, de ugyanezek a problémák voltak az ezt megelőző kapcsolataimban is, mitől lenne jobb egy következőben? Ráadásul már 36 éves vagyok, én már nem próbálkozhatok, mint a fiatal lányok, nem akarok egyedül megöregedni" - ez volt a válasza Krisztinának a kérdésünkre, miért nem szakít, ha boldogtalan mostani pasijával.

Ön is tudna mesélni?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.