horoszkóp

A fényképen lévő sráccal simán lefeküdtem volna

2012.11.24. 14:43

Az előző balszerencsés randik után sem adtam fel a keresést, sőt még csak meg sem inogtam. Előre fel voltam készülve bizarr helyzetekre, mert ugye ha harmincegy és fél év alatt nem sikerült megtalálnom a „nagyőt”, miért épp most rohannék bele?! Ezúttal Gábor volt a soron.

Amikor megláttam a fényképeken, azonnal tudtam, hogy ő kell nekem. Nem szokásom levelet írni a pasiknak (ugyanis azon az állásponton vagyok, hogy inkább én válogassak, mintsem  hogy engem szelektáljanak), de az ő esetében kivételt tettem. Természetesen az csak még jobban felcsigázott, hogy egy-két napig nem válaszolt, pedig láthatóan online tevékenykedett az oldalon. Amikor már éppen feladtam volna a várakozást, megérkezett a válasz. Fura módon nem egy egymondatos: „helló, köszi, jól nézel ki” levélke jött, hanem egy kisregény. Ez még szimpatikusabbá tette a srácot, és nagyon úgy nézett ki, hogy ő is bírt engem. (Bár még mindig nem értettem, hogy miért nem válaszolt gyorsabban, de ez sosem derült ki). Hosszas levelezés után megbeszéltük, hogy találkozunk. Egyébként mindig csak a randi kezdete nehéz, utána már simán mennek a dolgok. Mert három lehetőség van:

  1. tetszel neki, viszont ez nem kölcsönös = elkúszol a vécébe, felhívod a barátnődet, hogy azonnal mentsen ki a szituból (tök közhelyes, de mindig beválik).
  2. tetszik neked, viszont ez nem kölcsönös = elkúszik a vécébe, felhívja a haverját, hogy azonnal mentse ki a szituból.
  3. tetszetek egymásnak.
Ilyen egyszerű. Szóval nem kell beszarni, csak odamenni, megnézni, meghallgatni és dönteni. Vele is így volt.
 

Természetesen alig volt időm felkészülni a randira, mert hétkor találkoztunk és ugye munka után mentem. Tudjátok meg, harminc felett egy bevetés előtt már nem a „mit vegyek fel”, hanem a „hogyan vakarjam össze magam vállalhatóvá alig húsz perc alatt” az alapmondat. Mondjuk hétvégén más a helyzet, persze csak annak, aki nem olyan workaholic mint én.

Ültem a kocsiban és vártam, hogy Gábor megérkezzen a megbeszélt helyre. Jó, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltam izgatott  hiszen a fényképei alapján nagyon tetszett és tökre rám fért volna már egy jó szex is. Aha, ööö, hát nem az első randin, de ha látni a fényt az alagút végén, na, már az is elég menő. Meg hát alap szőrösen menni az első randira, mert akkor biztosan nem fogsz semmi hülyeséget csinálni, és ez tényleg beválik.

Szerencsésnek éreztem magam, hogy megismertem és alig vártam, hogy lássam. Ültünk a kocsiban és azon gondolkoztam, hogy hogyan tud valaki ennyire kurvajó pasi lenni. Többször elkalandoztak a gondolataim, és láttam magam előtt, ahogyan megcsókol, átölel és lebontja rólam a ruhámat. Olyan izgalmas, amikor csak elképzeled, hogy milyen is lenne együtt, viszont annál kiábrándítóbb, amikor egyszer csak rádöbbensz, hogy már megint mellé nyúltál.

Szörnyű volt a felismerés, hogy a fotókon lévő pasi, nem az a pasi, akiről álmodoztam. Egyáltalán nem volt annyira izmos, mint amilyennek a képeken tűnt, sőt nagyon durván vékony volt. (Egyébként ez tényleg tud probléma lenni, mert misszionárius pózban a csípőcsontok ütközése veszélyes!) Olyan bambán nézett, hogy azonnal tudtam, mire gondol: elképzelte milyen lehet velem szeretkezni. Fura, hogy a csajok már a megismerkedés előtt átesnek ezen... Bár, megint csak a teremtés koronái nyertek: mert tényleg tök FÖLÖSLEGES előre bármit is elképzelni. Jó, mindegy. A csajok már csak maradnak csajok.

Illusztráció a profilkép és a többi kép, vagy adott esetben a valóság közötti különbségről - forrás: Facebook
Illusztráció a profilkép és a többi kép, vagy adott esetben a valóság közötti különbségről - forrás: Facebook

A beszélgetés elég vontatottnak bizonyult, nyilván azért, mert Gábor semmilyen bizsergető érzést nem tudott kiváltani belőlem. Úgyhogy a következő egy órát mosollyal az arcomon csináltam végig, és közben próbáltam kitalálni valami szuperjó indokot arra, hogy leléphessek. Akkor kezdett el durvulni a dolog, amikor apró kis mozdulatokkal akarta a tudtomra adni, hogy tetszem neki.

Megfogta a kezemet (sima ügy: kéz el, ennyi), végigsimított a combomon (??? na, ez már nem annyira sima ügy, de lehet hárítani), megsimogatta az arcomat (hell no!). Az megvan, amikor nem kívánsz valakit, nyilván az érintését sem, de megbántani sem akarod?! Gondoltam, hogy meg. És végezetül a lehető legrosszabb, a hajamat birizgálta, amit kifejezetten gyűlölök! Ilyenkor jön a: „jaj nézd, milyen cuki az a kutya/cica/néni/szemetes!” szinte akármi csakhogy elfordíthassam a fejemet, és kikerülhessek Drakula ujjai közül. (Megjegyzés: természetesen a haj birizgálásába nem tartozik bele az, amikor szex közben túrnak bele a hajamba. Azt kifejezetten élvezem!) Egyre kínosabbá vált számomra a randi, mert amellett, hogy borzasztóan uncsi dolgokról beszélt, még tapizott is. Azt már le sem merem írni, hogy a számomra oly elviselhetetlen szájszag benne is kísértett...

Örültem, hogy csak a kocsiban dumáltunk, és nem kellett feszengve ücsörögnöm egy étteremben. Tudom, totál béna, de a beszélgetés utolsó részében már csak a behűtött cideremre tudtam gondolni. (Egyébként a barátnőim szerint egy pohár pia simán belefér lefekvés előtt, úgyhogy emiatt feladtam az aggódást.) Ehelyett új dolog miatt kezdtem el stresszelni, jött a jaj-de-rágyújtanék effektus. Itt éreztem, ha nem lépek visszaszokok a cigire, azt meg nagyon, de nagyon nem szeretném! Léptem.

Vajon mindenkinek ilyen nehéz párt találni? Háromból három negatív. A nagy számok törvénye alapján hányadikra kéne megtalálnom az igazit?