„Szeretném megosztani egy régi véleményemet, miután most elolvastam az ajtó előtt cigivel nevetős úriember történetét, aki „mentő SMS-t” kért egy félresikerült randi után” - írta nekünk Marcell egy emailben még az ünnepek előtt, de csak most tudunk helyet szorítani levelének, amiben arról ír, hogy az ilyen kimentő hívások és SMS-ek helyett milyen módszert szokott alkalmazni első randevúkon. Ennyit írt még magáról elöljáróban: „túl vagyok már jó pár első randin (30-as pasi), és nagyjából a következő a forgatókönyv nálam”. Olvassa el, fontolja meg, nem jobb-e tényleg ezt a módszert követni az úgyis már mindenki által ismert telefonos trükk helyett! Ha hozzászólna a témához, ezt továbbra is emailben teheti meg, ha ön is ír a Randiblog email-címére.
„1. Első benyomás. Ez nagyjából az első 10 másodperc, de legfeljebb 1 perc. Az esetek egy igen nagy részében én ennyiből már tudom, hogy itt lesz-e valami vagy nem. De mivel nyilván nem vagyok tévedhetetlen, és nyitott emberként szeretek is beszélgetni, ismerkedni, ezért ha úgy érzem, hogy a dologból semmi nem lesz, akkor sem megyek el.
2. A bevezetés. Az első 10-15 perc. Ez az az idő, amíg megtaláljuk a helyet, ahova beülünk vagy amit megnézünk, majd kényelembe helyezzük magunkat, és kezdődhet az „igazi randi”. Ez alatt a 15 perc alatt az alapvető dolgokat megtudja az ember a másikról, ami megerősíti abban, hogy az „Első benyomás” pontban igaza volt vagy sem. Tehát ha rögtön az elején le akartam lépni, akkor 15 perc után szinte biztosan el tudom dönteni, hogy tényleg le akarok-e lépni, vagy tévedtem és van tovább, illetve vica versa.
3. A téma, ami mondjuk fél óra (tehát összesen most járunk ~45 percnél). Ennyi idő alatt biztos kiderül a másikról annyi, hogy tudd: akarod-e még látni vagy sem. Fél óra „mély beszélgetés” alatt az alapvető érdeklődéséről képet kapsz, nagyjából látszik, mit szeretne, merre tart és honnan jött. Nyilván ennyi idő alatt nem derül ki, mi a legtitkosabb vágya, de annyit megtudsz, hogy eldöntsd: van-e tovább.
4. A befejezés, ami újabb 15 perc. Ilyenkor fizetünk, felöltözünk, visszasétálunk/odasétálunk/elsétálunk, beülünk a kocsiba, felszállunk a buszra, stb. A lényeg, hogy igazából búcsúzunk.
Tehát itt egy átlagos randi 4 pontban és összesen 1 órában. 1 óra alatt egészen biztos, hogy döntést tudunk hozni valakiről. És most kanyarodnék vissza a mentő SMS-hez és híváshoz. Ennek a mentő technikának a használata helyett miért nem beszélik meg emberek a találkozó előtt, hogy „1 óra, se több, se kevesebb”. A mentés amúgy is ciki és béna, mindenki tudja miről van szó. Ha pedig már elmentél egy találkozóra, 1 órát megér, hogy megismerj valakit. Még ha nem is életed párja, de hallasz valami olyat, amit eddig nem hallottál, nem tudtál, nem ismertél. Ha a másik fél úgysem jön be és ez 20 perc alatt kiderül, van 40 perced, amikor tanulhatsz szituációkezelést. 1 óra igazán nem annyi, hogy ne lehessen bárkivel kibírni és megpróbálni megérteni ki ő.
És nincs béna mentegetőzés, hogy „jaj, épp kórházba került a barátom”. Sokkal egyszerűbb azt mondani 2 nappal előtte: „1 óra, se több, se kevesebb”. Ha nem jön össze a parti akkor is tanultál és megismertél egy másik szemléletet, ha pedig összejön, akkor úgyis lesz még sok „1 óra”…”