horoszkóp

Ezért nem lehet sehol normálisan csajozni

2013.01.23. 15:57

Bizonyára sokan emlékeznek még a „7 ok, amiért nincs barátnőm” című posztunkra. A ma közölt olvasói levél nagyban emlékeztet arra az írásra, de azzal a lényeges különbséggel, hogy annak írója, Rajmund nem a nőkben keresi a hibát, hanem a csajozási lehetőséget nyújtó helyszínekben. Illetve a fő probléma éppen az, hogy pont az ilyen helyek hiányoznak, nehéz alkalmat találni az ismerkedésre. Rajmund sorra veszi a lehetőségeket, és mindegyiknél megindokolja, hogy csajozási szempontból miért reménytelenek. Ha önnek is hasonlók a tapasztalatai, vagy ha éppen, hogy nem ért egyet, vagy csak hozzászólna, mesélne, írjon a Randiblog email-címére!

Szórakozóhelyen

Kortól függetlenül többnyire talán azok járnak ide, akik egy este simán csak jól akarják magukat érezni. Ebből következhet, hogy itt többnyire egyéjszakás kalandokba lehet belefutni vagy esetleg az ember kellemesen csalódik, hogy van még ugyan normális nő, de ugye foglalt. A foglalt jelzőről egyébként is érdekes a legutóbbi történetem. (Kinéztem egy ellenállhatatlan kisugárzású lányt. Gondoltam ezt most nem kéne kihagyni, odamentem hozzá és dumáltunk fél órát. Még jobban bejött a leányzó… Viszont miután a „foglalt a szívem” és a „nincs itt a párom” után megláttam egy sráccal közepesen félreérthetően táncolni, nem értettem a dolgot. Affinitásom sem maradt tovább a helyen lenni, hiszen az aranyhalat kifogtam, csak ugye vissza kellett dobni. Másnap viszont megtaláltam egy közösségi portálon ezt a lányt, ahol rákérdeztem a szituációra, hogy akkor csak ott volt a pasija. A válaszai és a képei után kissé gyanakvó lettem. Egy nő, ha ennyire nagy elánnal beszél, hogy „ A Párja”, akkor azt még a legvisszafogottabb is világgá kürtöli. A nők alapból szeretnek büszkélkedni ezzel, ám itt nem láttam férfival közös képet, csak lánnyal, eggyel konkrétan elég érdekeseket. Több lányismerősömnek is felvázoltam a képet, és szerintük is beigazolódni látszott a felvetésem, hogy ez az Angyal valójában megtalálta a (saját) Angyalát.) Egyébként sem hiszek már a „ha eggyel többet iszom tuti megszólítom, ha viszont eggyel kevesebbet, akkor oda is megyek hozzá” verzióban…

Karaokéesteken még van esély ismerkedni, oda nagyobb valószínűséggel tévednek be a magukat nem csak tükörből fotózni képes lányok, és talán nem kezdi el fejben gyorsan összematekozni, mi van rajtam ruházat-, óra-/ékszerügyileg, valamint még ha véletlen ott van a pasija, intelligens módon meg lehet oldani a szituációt.

Kávézókban, könyvtárban

A legtöbb kávézó a maga meghitt hangulatában azért mégis jobb alapot teremt egy kis beszélgetésre, mint egy disco, kocsma stb. Valóban más a miliő. Nincs zaj, kisebb az esélye, hogy egy rókázni készülő ifjú titán letapossa valamelyikünk lábát és sanszos, hogy az (enyhe) illuminált állapot nem játszik közre egy akár olcsó poén elsütésekor vagy pár mondat váltása közben. Ha abból indulunk ki, hogy egy kávézóba milyen apropóból járnak nők, szerintem egy könyv olvasásán és/vagy a szűk baráti körrel, barátnővel való ücsörgésen túl nem hiszem, hogy arra vágynának, hogy valaki beléjük kössön. Jóllehet ezt az elvet a Californication és a Two and Half Men című sorozatokban a főszereplők zseniálisan meg tudják oldani, olykor igen nehezen „téríthető” nőkkel is, de ez csak film. Szerintem manapság ha egy nő előtt bohócként, vagy kissé pofátlan rámenősként viselkedik az ember. abból kötve, hiszem, hogy lesz is valami komoly. Néha van az a fajta poénkodás, amikor érzi az ember, hogy van vevő is rá.

1191560

A másik női réteg, aki például egy bevásárlóközpont kávézójába téved be, az aki a külsőségekre ad és azt hiszi, ezzel meg is van oldva a személyiségének leírása, őket most talán ennél óvatosabban nem lehetne leírni (nem csak az okosmobilokkal császkáló tinikre gondolok, bár nekik, lehet, jobb is, hogy valami emeli a tartalmasságukat), na azokra nekem nincs szükségem. Aki amúgy is túl sokat ad a külsejére látványos ruhákkal, ékszerekkel, táskákkal, legbelül korántsem ragyog.

Téli, nyári rendezvények

Sziget, Volt, stb. Aki fesztiválokra szeret még járni, az még éli az életét, annak nem igazán van szüksége komolyabb kapcsolatra és/vagy nem igazán célja mindenáron megnyerő lenni, hisz „Carpe diem”, jómagam sosem voltam amúgy sem fesztiválozó. Télen ott a koripálya, síelés, ami még ugyan jó alap lehet haverkodásra, de az én télisport-tudásommal inkább közröhej tárgya lennék, a nyarat amúgy is jobb szeretem. A nyaraláskor összeszedett lányok többsége viszont nagyjából a jó időjárásig tart(ott) max. Sör- és kolbászfesztiválok és ennek variánsai a discóra hasonlító alapot adnak nőzéshez.

Sportoláskor

Meccseken (kézi, futball, stb.)? Ahova ordibálni, szurkolni megy az ember? Edzőtermekben?Ha egy nőnek van ideje és elszántsága foglalkozni a testével, az nem csevegni megy, Egy barátom Iron Manre felkészülésének egy részét kísértem végig egy egész nyáron kerékpárral, sok sportoló lánnyal össze lehet futni, de ugye ők se csevegni indulnak a futócipőben. Ha mégis esetleg szimpatikus lenne, akkor jön a szokásos ki lehet a közös ismerőse, mivel foglalkozhat hétköznap, hogy össze lehessen futni vele, és ugye szép lassan felbukkan a Facebook. A tánc is sportnak minősül talán, ez a másik olyan hely, ami jó ürügy csajozni, de ha nincs affinitásom hozzá, inkább nem erőltetném.

Utcán, boltban, egyéb rendezvényen

A spontaneitás nem okozott gondot korábban sem. Ha valakin érződik, hogy hajlandó egy kis kizökkentő rövid beszélgetésre, azzal mindig sikerült pár szót váltani, de most komolyan. Mennyire életszerű pl. egy postán sorban álló nőt leszólítani, amikor „örül”, hogy megszabadul némi pénztől?! Vagy például lámpánál egymásra vigyorogni az megint tud egészen vicces is lenni, amíg zöldre nem vált a lámpa ugye és utólag rájössz, hogy bohócot csináltál magadból. Buszon is lehet ismerkedni, bár szerintem a legtöbb nőnek herótja van a leszólításoktól. Volt olyan barátnőm, akit mindig kinéztek a mellőlem. Néha mesélte, hogy ő is unta, hogy napi szinten mindig valaki leszólítja. Egy 20 évesnek ez még új és felvillanyozza, de egy 20 évesnek még - akármilyen koraérett is - nincs kellő élettapasztalata. Még nem kapott eleget az élettől, hogy optimálisan kezeljen jó és rossz helyzeteket. (Több 20 év körüli barátnőm volt az utóbbi időben, hónapokig).

Stand-up comedy rendezvények és társai megint határesetek, itt szintén nehéz alkalmat keríteni bármire is.

Esetleg interneten

A legérdekesebb és egyben legviccesebb verzió ugye az internet.

Fejből kapásból két-három ismerkedős oldal eszünkbe jut ugye. Van, amelyiken én is voltam, van, amelyikről barátaim számoltak be. Erről egy külön blogot vagy hasonlót tudnék írni, mert az évek alatt semmit sem változott a tapasztalatom és ahogyan a lányok ott viselkednek 20-tól egészen akár 30-ig is. A szánalmas jelző talán még kevés is lenne… A többség visszaél a személytelenséggel, és nem veszi észre, hogy iszonyat pofátlanná válik „észrevétlenül” azzal, hogy egy vagy két sorra válaszol és utána végleg megszűnik a párbeszéd, már ha egyáltalán visszaír, hiába van kiírva, hogy „bejöttök egymásnak” és hasonlók. Aki mégis válaszol, azok között meg nehéz leszűrni, hogy esetleg nem valami friss szakítás miatt lépett be az oldalra. Az első igazán nagy pofáraesés a képek valódisága. Van egy mondásom: lehetsz a képen fotómodell, de az utcán nincs Photoshop.

Úgy érzem, hogy a közösségi portálokon lógás fontosabb lett manapság, mint egy kólára beülni valakivel egy értelmes kávézóba vagy pubba. Miközben ha meglátok egy ideje kiszemelt lányt az utcán vagy akárhol, aki fent van ezeken az oldalakon vagy egy adott közösségi oldalon, akkor lerí róla, hogy iszonyat szeretethiánya van és legbelül mardossa a magány. Valahol ő is úgy érzi legbelül, hogy csak szimplán jó lenne esténként nem egyedül ágyba bújni, mindezt persze egy kissé erőltetett mosollyal vagy „minden oké”-nak tűnő magatartással próbálja palástolni. Egyesek csak szimplán nagyképűnek, büszkének tűnnek miközben, ha megtudná alapvetően, mit gondolok a kellemes megjelenéséről, azt hinné, első körben az addigi tapasztalatai alapján, hogy csak meg akarom fektetni, pedig...

Lehet, kihagytam még helyeket, lehetőségeket, de körvonalakban talán minden fontosabb meg lett említve. Ezzel az egész írással nem sajnáltatni akartam magam, hiszen tinédzser korom óta mindig is volt (kisebb-nagyobb megszakításokkal) egy lány, akivel jól megvoltam, csupán az utóbbi időben úgy érzem, hogy nem jó irányba haladnak az ismerkedési lehetőségek. Pedig közel 27 évesen, jellemes, pragmatikus emberként és azért az ördögnél egy fokkal jobb külsővel nem félek a nőktől. El vannak bújva, tűnve az értelmes lányok. Vagy csak a sok gyökér konkurens srác rontotta el őket és nem mernek újra megnyílni?