Ilyen lesz a világ, amikor a szingliség lesz a normális

Egy amerikai hölgy, bizonyos Eleanore Wells nincs férjnél, ennek megfelelően a szingliségről vezet blogot. Nem tűnik túl izgalmasnak a téma, de Wells nemrégiben olyan érdekes megközelítésben foglalkozott a dologgal, hogy írását több publikáció is átvette, illetve kommentálta, ezt tesszük alább mi is. Az egész csak egy gondolatkísérlet, abból kiindulva, hogy ugye az élet meg a társadalom arra van berendezkedve, hogy mindenki, vagy legalábbis a többség huszon-harmincéves korában szerez magának egy párt, és élete java részét kapcsolatban, illetve családban éli le.

Wells azt próbálta meg elképzelni, milyen lenne, ha nem ezt tekintené a világ normálisnak, hanem a szingliséget, és 11 pontban gyűjtötte össze, hogy milyen következtetésekre jutott ezzel a szép új, remélhetőleg rinyálásmentes világgal kapcsolatban. Óva intünk azonban mindenkit a téma elbagatellizálásától, hiszen amint arra a szerző is figyelmeztet, a valóságban – legalábbis Amerikában – már megfordult a kocka a statisztikák szerint, és ha csak hajszállal is, de már most is többen élnek egyedül, mint házasságban (51-49% az arány). Tehát ha úgy vesszük, már most is a szingliség a normális, és a családos élet a kivétel. Na de mi lesz, ha ez a trend tovább erősödik?

1. Az első egy elég kézenfekvő példa: jelenleg, ha valaki (főként ha egy nő) a harminchoz közeledik, elkezdik kérdezgetni, hogy na, mikor fog megházasodni, van-e udvarlója, stb. Ez nyilván igen frusztráló tud lenni, de ha egyszer természetessé válik, hogy nem mindenki vág bele a családalapításba egy bizonyos korhatár előtt, akkor ez az idegesítő kérdezgetés is megszűnik majd. Ha a többség szingli, akkor inkább ők kérdezgetik a családosokat, hogy „nahát, te férjnél/nős vagy?” Vagy esetleg még szebb lesz az új világ, ha senki nem fogja ilyen kérdésekkel bosszantani a másikat.

2. Az, hogy a szingliség válik a normálissá, nem jelenti egyben azt is, hogy mindenki egyedül lakva szeretné leélni az életét. Így aztán valószínűleg normális lesz az is, hogy nemcsak az egyetemisták laknak együtt közös albérletben, hanem minden életkorra jellemző lesz, hogy egymással párkapcsolatban nem álló személyek közös lakásban élnek. Most még kifejezetten bizarrul hangzana, ha pl. két heteroszexuális, negyvenes nő összeköltözne, de talán egy pár év(tized) múlva már senki nem fog meghökkenni az ilyesmin.

3. Wells arra is panaszkodik, hogy minden bolt folyton a családi csomagolással jön, és bizonyos termékek esetében kifejezetten nehéz olyan kiszerelést találni, ami egy egyszemélyes háztartásnak kényelmes – azaz nem túl nagy. Ha a cégek felismerik, hogy igazából a családban élők vannak már kisebbségben, akkortól kezdve ez a probléma is meg fog szűnni.

4. Hatalmas viták dúlnak jelenleg arról, hogy mi legyen a család új definíciója, vagy egyáltalán legyen-e új definíciója (a régi: férj, feleség, gyerekek). A házasságkötés nélkül együtt élők és a homoszexuálisok mellett a szinglik is feszegetik a témát: nekik ugyanis a haverjaik jelentik a családot. Ha a szingliség lesz a normális, akkor egy barátot vagy barátnőt ugyanolyan közeli hozzátartozónak fogunk tartani, mint most egy férjet vagy egy feleséget.

5. Állítólag van külön ünnepe a szingliknek, szeptember harmadik hetében. Wells szerint lehet, hogy ez hamarosan ugyanolyan ünneppé válik, mint mondjuk az anyák napja, és a szinglik ezen a napon köszöntésekben részesülnek majd és ajándékokat fognak kapni. Mondjuk kérdés, hogy kitől – egymástól?

6. Az egyedülállók elegánsabb vacsorákon ma még gyakran feszengenek, legalábbis ha zokon veszik, hogy pl. lagzikon külön asztalhoz ültetik őket, hátha összejönnek egymással. Igazán hivatalos estélyeken pedig elvileg egy férfi, egy nő alapon megy az ületetés, ahol az egyedül érkezők felborítják a rendet. Nyilván ezek az ültetési problémák megoldódnak, ha a többség szingliként érkezik a dínom-dánomra.

7. Középtájt kezd a lista kicsit elcsúszni a mondvacsinált problémák felé, de a hetedik pont megint egy valós trendre hívja fel a figyelmet: az utazási irodák, szállodák, a nagy tengerjáró hajók következetesen a párban utazóknak kedveznek és az egyágyas verzió mindenhol, mindenből drágább. Ennek ellenére egyre többen utaznak egyedül, ki tudja, ennek nyomán változtatnak-e majd az árakon a turizmusban?

8. A szinglik – vagy legalábbis Wells – nem nézik jó szemmel, hogy a törvényhozók is folyton kedveznek a családosoknak, és magasabb adókkal, kevesebb kedvezménnyel büntetik az egyedülállókat. Wells szerint idővel ez is változni fog, és a házassághoz semmiféle kedvezmény nem fog kapcsolódni. Ő ugyan nem említi, de az egésznek nyilván csak akkor van értelme, ha a gyereket nevelők ettől még kedvezményben részesülnek, hiszen őket akkor is segíteni kell, ha a többség szingli. Sőt, akkor még jobban, mint korábban. Mindenesetre egyre több az egyedülálló szülő, és nem úgy néz ki, hogy ez a trend egyhamar meg fog fordulni.

9. A kilences pontra maga Wells is azt mondja, hogy nem érti, hát mi se. Állítólag az USA-ban törvénybe ütközik egy családos embertől megtagadni a lakhatást, de egy szinglit utcára tenni nem tilos. A helyében ezt a pontot kihagytuk volna, úgy ráadásul kerek 10-es lenne a lista.

10. Azt mutatják a kutatások, hogy aki egyedülálló, annak intenzívebb a kapcsolata a szüleivel, de a távolabbi rokonaival, sőt a szomszédaival is. A szinglik ezen kívül többször segítenek jótékonysági akciókban is, úgyhogy ha több lesz a szingli, több lesz a jótékonyság. Éljen! Persze az érem másik oldala az, hogy a családosok nem önző módon magukkal vannak elfoglalva, hanem feltehetőleg a gyerekneveléssel, úgyhogy emiatt megszólni őket nem igazán fair.

11. És az utolsó pont a leglényegesebb. Ha a szingliség lesz a normális, valószínűleg mindenki megszabadul attól a stressztől, hogy előbb-utóbb kötelező megházasodni, mert különben vége a világnak. Ez már önmagában jó (lenne), de még jobb ennek az a következménye, hogy egy ilyen környezetben csak az házasodik össze, aki tényleg megtalálta az igazit. A ló nincs, szamár is jó alapon, illetve a kapuzárási pánik közepette megkötött frigyek feltehetőleg nem eredményeznek holtig boldog kapcsolatokat, szóval reménykedhetünk, hogy ha csökken a hosszú távú kapcsolatok száma, csak a férgese hullik, és a megmaradó kevés viszont tényleg harmonikus, egy egész életen át tartó szerelem lesz. Szóval paradox módon ha a szingliség lesz a normális, akkor javulnak majd a párkapcsolatok.