„2 történetet szeretnék megosztani veletek, de előbb bemutatkoznék. Hajnalka vagyok, 24 éves, és már külföldön élek” – ezt a bevezetőt írta magáról egy levélírónk, akinek története a leginkább a kegyetlen hirtelenséggel szakító férfiakról szóló posztunkhoz kapcsolódik. Az ő két történetéből szerencsére csak az egyik végződik rosszul, de írt ugyanebben a témában Johanna is (mindkét keresztnév álnév természetesen), akivel kísértetiesen hasonló módon zajlottak le az események, és Johanna sajnos sokkal keserűbb következtetéseket vont le a történtekből, mint Hajnalka. Ha ön is megírná saját történetét, vagy hozzászólna, bármilyen véleménye van, kérjük, küldje el levélben a Randiblog email-címére!

Hajnalka

„Az első sztori 18 éves koromban kezdődött, túl egy 3 és fél éves kapcsolaton, ami utólag visszanézve csak a fellángoláson és a „hú, nekem komoly kapcsolatom van” elven működött. Megvolt az akkor fájdalmas szakítás, megalázkodás, könyörgés stb. Mikor láttam, ez nem használ, feladtam és egy chaten regisztráltam magam. Pár perc után írt, egy a közelben lévő városból, nevezzük Z-nek.

Szóval Z írt, elmondta, hogy ő bizony nem keres senkit, nem akar senkit maga mellé, csak ismerkedik. Munkáról, mindennapokról beszélgettünk, semmi érzelgősség... úgy, ahogy azt kell interneten. 1-2 óra szócsata után felajánlotta, hogy ő most azonnal képes eljönni hozzám. Beleegyeztem, hiszen nem kerestünk senkit, fiatalkori őrültségnek pedig megtette. Kicsit késve, de odaértem az általam megadott helyre, majd folytattuk a chaten félbehagyott beszélgetést. Láttam rajta, hogy nem egy baltás gyilkos, sem pedig egy mindenre elszánt erőszakoskodó. Miután elköszöntünk, ő hazament, én pedig ezt egy egyszeri találkozásnak tudtam be... amiről kiderült, hogy Z nem így vélekedett.

Majdnem minden nap hívott, hogy találkozzunk, kellemes társaság vagyok, szívesen hazavisz munkából. Utóbbinak egyszer engedtem, hazafelé megtörtént a dolog, továbbra is kedves és aranyos volt, nem tudtam mire vélni, mert az első szex után már csak interneten keresett, a telefonom nem csörgött. Furcsa volt számomra. Amikor elvitt magához, a szüleinek szinte be sem mutatott, csak egy legyintéssel elintézte a dolgot. Mikor beértünk a szobájába, az egyik szekrényben egy lány fényképei voltak. Amikor rákérdeztem, hogy ki is ő, annyit mondott, „az exem, csak fáj még a szakítás”. Na ekkor döbbentem rá, ez a srác tényleg nem keres senkit, csak szabadidőtársat.

Belementem, nem volt veszteni valóm. Amikor érezte, hogy kezdek mást is érezni iránta a puszta izgatottságon kívül, nem keresett egy ideig. Megértettem, igaz, nem tisztáztuk az alapszabályokat, de tudtam, hogy egy ilyen kapcsolatba szerelem nem fér bele, mert nem arról szólt. Szóval a munkába temetkeztem, 7 napból 7-et dolgoztam, így kicsit elviselhetőbb volt, hogy nincs. Mikor kicsit jobban lettem lelkileg, megkeresett, hogy hiányzom neki, és van egy meglepetése számomra. Eljött értem munkába, egy kis időt beszélgettünk a szüleivel, fel az emeletre... Bekötötte a szememet és egy igazi romantikus (rózsaszirmok a fürdővízben, vacsi...) este vette kezdetét. Pár nap múlva ismét nem csörgött a telefonom, nem jött levelem, semmi.

Túltettem magam rajta, új életet kezdtem, amikor ismét felbukkant és találkozót kért. Én ismét belementem. Elvitt ebédelni, majd az autóhoz érve kinyitotta az ajtót... Én mosolyogtam egyet és otthagytam. Azóta szerencsére nem keres, de nagyon sok mindent köszönhetek neki. Például azt, hogy a pasik azt sem tudják, mit akarnak az élettől, nem hogy egy nőtől. Mindeközben tisztában vannak azzal, hogy gyengédséggel bármit elérhetnek a kicsit jobb lelkű és kissé naiv nőknél.

A másik történet is így kezdődött, internet. Bevallom, voltak előítéleteim ezzel a fajta párkereséssel, de a munka akadályozott a való életbeni ismerkedésben. Egy rövidebb nap után a számítógépet bekapcsolva bevillant, mi lenne, ha most más célból jelentkeznék be az oldalra. Beléptem a társkereső szobába, privát beszélgetésre hívott egy srác. Eldöntöttem, nem nézem meg a képeit, nem fogok külső alapján ítélni. Így is lett. Voltak közös témák, és rengeteg zombiként töltött nap a munkahelyen, pár órás alvások miatt.1-2 hónap beszélgetés után már illőnek éreztem, hogy találkozzunk, csak egy probléma volt... Ő Angliából írt. Időközben megnéztem a képeit, átlagpasinak mondtam akkor.

4 hónap telt el az első beszélgetésünk óta, és akkor jött az első 4napos randink. Tudtuk, hogy valamelyikőnknek mozdulnia kell, ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, így kibéreltünk egy apartmant 4 napra, hogy még jobban megismerjük egymást. Szóval áprilisban találkozás, ahogy megláttam, a szívem akkorát dobbant, alig tudtam fékezni magam, hogy ne ugorjak a nyakába. 4 hónap várakozás... 4 együtt töltött nap után közös megegyezéssel júniusban kiköltöztem hozzá. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb őrültség a sok közül amit életemben tettem, de egy percre sem bántam meg.  Mindent összevetve: hiszem, hogy az internetes párkeresés ma már elfogadott, és igaz, kis százalékban, de sikeres.”

Johanna

„Még nyáron bejelöltem Facebookon egy fiút ismerkedés céljából, de egy szót sem beszéltünk. Aztán szilvesztert követő napon megbökött, majd elkezdtünk beszélgetni. Ecsetelgette, hogy milyen szép és jó csaj vagyok és hogy nagyon kíván.

Január végén beadtam a derekam, és átmentem hozzá. Nekiadtam a szüzességem, tökéletes éjszaka volt. Rá 1 hétre megint együtt voltunk. Kezdtem belészeretni, és ő is ezt mutatta felém. Ezután eltelt 2 hét mire újra találkoztunk. Ezután a találkozás után változott meg minden. Már nem igazán keresett és apróságokon veszekedtünk. Majd újra találkoztunk, ekkor már totál belezúgtam. Aztán jött a hidegzuhany.

Rákérdeztem, hogy ő mit tervez velem. Erre kijelentette, hogy neki egy kapcsolat nem fér bele az idejébe, mert még a barátaira sincs ideje. Véleményem szerint egy 19 éves embernek nincs annyi dolga, hogy ne legyen heti 8-10 szabad órája. Nem tudom, mit tegyek, totál el vagyok keseredve, 3 napja a négy fal között ülök és egyszerűen nem tudom elviselni, hogy így kihasznált! Minden pasi csak ARRA hajt!!!”