Az egyenjogúság következtében egyre több nő érzi úgy, hogy ha a partnere egy idő után nem kéri meg a kezét, akkor neki kell megtennie ezt a lépést. Némely férfi számára ez még megkönnyebbülést is jelenthet, de inkább csak azok gondolkodnak így, akik az elutasítástól való félelem miatt nem merték feltenni barátnőjüknek a nagy kérdést. A tökösebb pasik nem szeretik átadni ezt a tisztet. Az interneten néztünk utána, hogyan vélekednek a fórumozók erről a kérdésről. A téma eléggé megosztó, úgyhogy mi is szavazásra bocsátjuk a dolgot.

„Nem gáz” – vélekedett egy internetező. „A helyzet az, hogy a házasságkötés, illetve az azt megelőző lánykérés egy tradícionális társadalmi aktus. Ebben a tradicióban meghatározott szerepe van a férfinak és a nőnek. A szerepcsere nem gáz, csak furcsa. Szerintem az átlag házasságpárti nő és férfi jobban kedveli ennek a szép tradíciónak az eredeti formáját. De azt gondolom, hogy sokféleképpen lehet finom tortát csinálni.”

Ön szerint ciki, ha egy nő kéri meg a férfi kezét?

Egy másik magyar felhasználó azt írta, nagyon kiakadna, ha egy férfinak neki kéne megkérnie a kezét: „(...) elég puhány férfi lenne az. Azt hinném, nem szeret eléggé. De ez elég összetett, mégis elriasztana. Azért tartják gáznak, mert a hagyománytól eltérő. Ha ketten közösen, egyezményesen házasodni akarnak, akkor az nem is legénykérés, hanem jövőépítés inkább, abban nincs semmi gáz. Mindegy, vannak fura párok, valahol a csaj szégyenérzet nélkül bevállalná, mert ilyen vagányabb típus, a pasi meg mamlaszabb kicsit. Lényeg, hogy legyen boldogság, nem?”

„Szerintem gáz. Számomra azért, mert a mai nők többsége annyira leadta az önbecsülését, hogy már semmi izgalom nincs bennük (tisztelet a kiv.). Mindent megengednek az ágyban, mert ha nem, akkor a pasi megcsalja vagy elhagyja. Mindent megtesznek nekik otthon, mert ha nem, a pasi elhagyja. Megkéri a kezét, mert ha nem, a pasi sosem fogja... Én életemben egyetlen egyszer voltam olyan hülye, hogy nyaltam egy pasi seggét. Tényleg, csúsztam-másztam utána, semmi tartás nem volt bennem. Mit ne mondjak, baromira értékelte... Megfogadtam, hogy soha, de soha többet nem fogok lealacsonyodni ilyen szintekre. Legyek végre én az, akitől tartani kell, hogy bármikor elhagyhatom a kedvesemet. Az biztos, hogy ha sokat totojázik a pasi, és látom, hogy fogalma sincs, hogy mit akar x év után, akkor eléállok, és megkérdezem, hogy lesz-e belőlünk valaha férj és feleség. De a kezét akkor sem kérném meg soha” – osztotta meg véleményét valaki más.

Mondja meg ön is!

Nőként ön megkérte már valaki kezét? Vagy férfiként került már ilyen helyzetbe? Öröm volt vagy kiakadás? Írja meg nekünk történetét a a Randiblog email-címére!