Sokan nem szeretik a nagy lakodalmakat, ők valószínűleg ezt a posztot sem fogják nagyon szeretni. Amellett sorolunk fel ugyanis alább 5 érvet, hogy rendesen és jól megcsinált, százvendéges, hetedhét országra szóló, bazi nagy (de nem feltétlenül görög) lagzi maga a mennyország, vagy legalábbis olyan közel van hozzá, mint semmi más ezen a földön. Ki lehet rá dobni végtelen mennyiségű pénzt, és bele lehet ölni elképesztően sok időt és energiát, de ha van valami, amiért megéri, akkor az pontosan egy gyönyörű esküvő. Megmondjuk, szerintünk miért. Ha ön mégse ért egyet, panaszkönyv nincs, email-cím viszont van, írja meg ide a Randiblognak a véleményét, akkor is, ha ellentétes azzal, amit mi írtunk (sőt, főleg akkor)!
1. A Biblia is hozza ezt a párhuzamot – Azzal kell kezdeni, hogy ezt az összehasonlítást nem mi találtuk ki a Velvet egyik szerkesztőségi értekezletén. A Bibliában több helyen is olvasható, hogy egy lakodalom olyan, mint a mennyország, pontosabban fordítva: az, hogy a mennyország olyan, mint egy lakodalom. Itt olvasható például az okos és a balga szüzek története, akik a hívőket és a nemhívőket jelképezik, miközben a példabeszédben azt várják, hogy bejussanak a vőlegénnyel a menyegzőre, azaz a mennyországba.
Kicsit lejjebb az utolsó ítéletről van szó egy másik képben, ahol az úr azzal jutalmazza hűséges szolgáit, hogy azok bemehetnek az úr „ünnepi lakomájára”. És talán az sem véletlen, hogy az evangéliumok szerint Jézus az első csodáját szintén egy lakodalmon teszi, ráadásul egy beteg meggyógyítása vagy az éhezők táplálása helyett gyakorlatilag egy partitrükköt vet be: borrá változtatja a vizet. Ez ugye a kánai menyegző története. A Biblia rengetegszer hasonlítja az Istennel való együttlétet egy esküvőhöz, ebből talán nem nagy túlzás levonni azt a következtetést, hogy a mennyországhoz a földön a legjobban egy lakodalom hasonlít a Szentírás szerint.
2. A boldogság – Nem mindenki hisz ma manapság Magyarországon a nagy lakodalmakban, és valószínűleg még kevesebben a mennyországban, de azért talán azt el lehet mondani, hogy ez utóbbinak a hagyományok szerint alapvető kelléke az örök boldogság. Egy esküvő persze nem tart örökké, de amíg tart, addig (ha jól sikerül) jellemző rá a lehető legintenzívebb boldogság, ami a földön elképzelhető: a szerelem és a beteljesülés öröme, amiben akkor is osztozunk, ha nem pont a saját esküvőnkön veszünk részt. Ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor az esküvő a szerelemé, és mennyivel nagyobb boldogság úgy istenigazából szerelmesnek lenni, mint csak úgy általában szeretni felebarátainkat. A mennyországot tehát sokan valami olyan boldogságnak képzelik el, mint amit az ember (elvileg) az esküvőjén érez, azzal a különbséggel, hogy nem egy napig tart, hanem örökké.
3. A bőség – A lakodalmakhoz hozzátartozik a dúskálás: sok kaja, sok pia (még Jézus is borrá változtatta a vizet, mint azt fent már említettük). Ebbe sem nehéz a mennyországot belelátni: a hagyomány szerint ott is megszabadulunk a testet gyötrő olyan érzésektől, mint éhség vagy szomjúság. Sőt, az üdvözülést sokan valami eksztatikus állapottal is összekapcsolják, amihez hasonló állapotot például az alkohol is kiválthat, legalábbis addig, amíg túl sokat nem fogyasztunk belőle.
Az illuminált szó gyökere a fény szó latin megfelelője egyébként: a mennyországot is gyakran szokás a túláradó fénnyel összekapcsolni, hogy egy merész húzással a lakodalmi ittasságot és a vallásos révületet is párhuzamba állítsuk.
4. Az együttlét – A keresztény hagyomány szerint a mennyországban újra együtt leszünk majd szeretteinkkel. Szokás ilyet mondani, hogy a nagypapa-nagymama onnan fentről néz most minket. Sokan reménykednek abban, hogy miután meghalunk, csatlakozhatunk hozzájuk, és újra együtt lehetünk szeretteinkkel, rokonainkkal, barátainkkal. Ez is egy erős jellemzője a mennynek: ott mindenki együtt van. Mi az az esemény még itt ebben a földi életben, ahol tényleg összegyűlik az egész család, aki csak tud, minden rokon, az összes barát, hogy együtt osztozzanak a boldogságban és a bőségben? Hát persze, hogy egy esküvő. Tessék, még egy hasonlóság.
5. Mert ha rossz, az maga a pokol – És az ötödik párhuzam az ellentétekről szól. A mennyország ellentéte ugye a pokol, az örök szenvedés, kínok, fogak csikorgatása, isteni jelenlét helyett rémes démonok. Az esküvőktől azért tartanak olyan sokan, mert ha rosszul sikerül, akkor saját maga ellentétébe fordul, és pontosan a pokolra hasonlít: kényelmetlen ruhában kell végtelennek tűnő órákig szorongani, miközben olyan személyek sztorijait és/vagy kérdéseit kell hallgatnunk és/vagy megválaszolnunk, akit ki nem állhatunk. Ráadásul előfordul, hogy maguk a házasulandók sem boldogok, akkor a násznép hogyan lehetne az? És néha bőség helyett borzasztóan rossz a kaja – máris létrehoztuk a gyehenna földi megfelelőjét. Szóval ha az ember nagy esküvőt rendez, akkor már érdemes jól csinálni, hogy egy darab mennyországot hozzon létre itt a földön, ne pedig a pokolból adjon ízelítőt jobb sorsa érdemes rokonainak.