Nem csoda, hogy egyre többet van szó a Facebookról és a közösségi oldalakról itt a Randiblogon: egyre többen élik szerelmi-érzelmi-családi életüket az interneten (is), elsősorban valamelyik közösségi oldalon, ami között ugyebár a Facebook a legnagyobb világszerte. És talán az sem meglepő, hogy a többség kifejezetten negatívnak tartja azt a jelenséget, aminek a végkövetkezménye feltehetőleg az lesz, hogy az emberek érzelmeiket elsősorban a weben élik meg és mutatják ki, nem pedig élőben.

Az ember azt gondolná, hogy egy pszichológus figyelmeztet először arra, hogy milyen káros hatásai vannak annak, hogy flörtölni, udvarolni, szakítani, stb. már nem személyesen szokás, hanem gépen keresztül. Meg is lepődtünk, amikor találtunk egy olyan pszichológust a Psychology Today oldalán, aki mítoszoknak bélyegzi ezeket a félelmeket, és hét darab tévhitet cáfol meg a közösségi oldalakkal kapcsolatban. Alább felsoroljuk, hogy melyek ezek.

1. Az online kapcsolattartás kiszorítja az igazi kapcsolatokat – A pszichológus szerint természetes, hogy az emberek nagy része fél a technológiától, illetve mindentől, ami új, és ezért minden változást szükségszerűen negatívnak lát. A kutatások azonban elvileg azt mutatják, hogy a Facebook-használat nemhogy rontaná az emberek kapcsolatait, hanem javítja azokat. Főként jól jönnek a közösségi oldalak azoknak, akik introvertált típusúak, illetve távol élnek szeretteiktől vagy barátaiktól, és ezért nem gyakran fordulnak meg emberek között. Ahelyett, hogy az internetes kapcsolattartás kiszorítaná a személyes kapcsolatokat, inkább megkönnyíti őket, illetve úgymond ragasztóként is működik: összetartja az embereket akkor is, amikor nem tudnak személyesen is találkozni. Valójában nincs túl sok olyan ember, aki, bár személyesen is találkozhatna valakivel, inkább elkezdi az illető fotóit vagy bejegyzéseit nézegetni a neten.

2. Az összes közösségi oldalon fenn kell lenni – Sokan úgy érzik, hogy lemaradnak valamiről, ha hiányoznak bármelyik fontosabb vagy népszerűbb közösségi oldalról. Ez persze nincs így – nem kell pszichológusnak lenni ahhoz a tanácshoz, hogy az ember csak azokat az oldalakat használja, amik számára hasznosak. Fotónézegetésre a Facebook vagy az Instagram jó, a Twittert sokan a hírekért szeretik, stb.

3. A teljes életnek nem része a közösségi oldalak használata – Ez egyszerűen ténykérdéssé vált mostanra, annyira sokan használják a kommunikációnak ezt a módszerét. Sokan sok okból utálják ezeket az oldalakat, és valószínűleg alapvetően igazuk is van, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ha szeretnék tartani a kapcsolatot szeretteikkel, ismerőseikkel vagy akár ügyfeleikkel, kénytelenek regisztrálni néhány ilyen weboldalra. Nem az oldal üzemeltetői kedvéért, hanem azokért, akiket ezen keresztül érhetnek csak el – az élet nem a közösségi oldalakkal, hanem a többi emberrel együtt teljes.

4. A közösségi oldalakon mindenki hazudik – Természetesen ostobaság vakon elhinni mindent, amit az ember a neten lát vagy olvas, de kutatási adatok is vannak arra, hogy a többség az igazat írja magáról a közösségi oldalakon. És miért ne tenné, hiszen aki olyan emberekkel (is) tartja a kapcsolatot neten keresztül, akiket a valós életből ismer, azoknak nem adhat be akármit. Aki komolyan gondolja a társkeresést, annak egy társkeresőn sem éri meg hazudni önmagáról, mert élesben úgyis azonnal kiderül, hogy nem mondott igazat, és rögtön lőttek az egésznek. Mindig elővigyázatosnak kell lenni, de azt sem mondani, hogy a neten mindenki kamuzik. Pont azért veszélyesek a csalók, mert a neten talált információ zöme igaz szokott lenni.

5. Amit egyszer felteszünk magunkról a netre, az örökre ott lesz az egész világ nyilvánossága előtt – Ez annyiban igaz, hogy amit egyszer feltöltöttünk a webre, azt valószínűleg nem lehet többet eltüntetni. De sokan úgy gondolják, hogy a közösségi oldalakon való részvétel azzal egyenlő, hogy magánéletünket az egész világ elé kiteregetjük, ez viszont csak akkor van így, ha valaki tényleg ezt szeretné csinálni. Ahogy autóvezetés előtt először meg kell tanulni, hogyan működik a kocsi, ugyanúgy tisztába kell jönni a közösségi oldalak beállításaival, mielőtt az ember feltesz valamit magáról a netre. Ami nagy nyilvánosság elé való, azt még szigorú biztonsági előírások mellett sem tanácsos feltenni egy közösségi oldalra, de ez még nem jelenti azt, hogy a közösségi oldalak használata feltétlenül ostobaság. Ha egy titkot élőben mondunk el valakinek, az az illető is simán továbbadhatja (szintén előszóban vagy máshogy), mégsem mondjuk, hogy a beszélgetni hülyeség, mert visszaélhetnek a titkainkkal. Egyszerűen csak meg kell válogatni, hogy kiben mennyire bízunk meg, hogy kinek mit mondunk el.

6. Az online kapcsolatok nem „igaziak” – Először is: a közösségi oldalakon jellemzően olyanokkal tartjuk a kapcsolatot, akiket egyébként is ismerünk – az ilyen kapcsolatok nem válnak nem igazivá attól, ha megnézzük az illető fotóit a Facebookon. De a pszichológus amellett érvel, hogy a pusztán online tartott kapcsolat is kapcsolat, csak másmilyen, mint egy személyes ismeretség. Igaz, hogy kevésbé tud intim lenni, mint ha valaki fizikailag is ott van a másikkal szemben, ellenben az ilyen viszonyokban gyakran kialakul egy olyan mélység, ami viszont az offline világban kevésbé jellemző. Itt ugyanis nem zavarnak be az olyan tényezők, mint a külső vagy anyagi helyzet, és sokkal könnyebb megnyílni a másiknak. Nagyon is igaziak az ilyen kapcsolatok, és bizonyos szempontokból mélyebbek tudnak lenni, mint egy offline ismeretség.

7. A közösségi oldalaknak semmi haszna – Sokan csak a mihaszna időfecsérlést látják a közösségi oldalakban, rámutatva arra, hogy a fotónézegetés, a vicces gifek megosztása meg a farmos játék nem viszi előre a világot. Ez nyilván így van, és valószínűleg igaz is, hogy a közösségi oldalakon folytatott kommunikáció nagyrészt csak a kikapcsolódást szolgálja, és (ezen kívül) nincs semmi értelme vagy haszna. Bár ezt itt a pszichológus nem írja, de valószínűleg az élő beszélgetések nagy része is ugyanennyire haszontalan csevegés az időjárásról vagy más semleges témákról, mégse mondjuk, hogy értelmetlen beszélgetni. A pszichológus itt arra hívja fel a figyelmet, hogy a közösségi oldalak haszna például, hogy rajtuk keresztül többféle embert ismerünk meg, így empatikusabbakká válunk, illetve felhívják a figyelmünket a közösség támogatására érdemes dolgokra, így egy weboldal segíthet adományt gyűjteni jótékony célra vagy eltűnt személyt megkeresni.