„Visszanéztem, milyen sokan írták már le életük legkínosabb randiját, és meglep, hogy általában első randikról van szó. Az én életem legkínosabb randija nem első volt, hanem többedik” – ígéretes bevezető tartozik a mai posztban közölt olvasói történethez, amiben beküldőnk, Ilona igazából nem is csak egy találkára, hanem egy egész kapcsolatra emlékszik vissza, igaz, a kapcsolat enyhén szólva nem volt túl hosszú. Ha úgy vesszük, a sztori szakítós történetnek is beillik, de nem is ez a lényeg, hiszen minden kapcsolat történetére kíváncsiak vagyunk, az elejére, a közepére és a végére is! Ha ön még nem írt nekünk, például most is bekapcsolódhat a levélfolyamba, továbbra is a Randiblog email-címén vagyunk elérhetőek.

„Életem első komoly kapcsolatán voltam túl, vagy legalábbis akkor azt hittem, hogy az komoly volt. Na jó, jobb, ha azt mondom, hogy életem első komolyabb szakításán. Nagyon szerelmes voltam egy srácba, de ő két hónap után azt mondta, hogy legyünk inkább barátok. Nem hittem el, hogy egy ilyen klisés dumát dob be életem pasija (akkor annak hittem), de nem akartam elveszíteni, úgyhogy belementem. De nem jött össze, két hónapig tudtam elviselni, hogy találkozgatunk, de nem csinálunk semmit, akkor megmondtam neki, hogy nem szeretném többet látni, mert mindegyik nemrandink iszonyúan megsebez engem. Megsértődött, és tényleg azóta se láttam. Iszonyú sokára hevertem ki.

Majdnem egy évig nem volt kedvem rá se nézni senkire ezután. De aztán a csajokkal egyszer egy szórakozóhelyen voltunk, és ott megtört a jég. Úgy emlékszem a jelenetre, mintha tegnap este lett volna. A pultnál álltunk, vártuk a koktélunkat, a jobb oldalamon állt a barátnőm, én meg valamiért jobbra fordulok, és ott van egy hatalmas pasi, és rámmosolyog.

Az első perctől kezdve tudtam, hogy nem az én világom, de pont ez nagyon megtetszett benne. Hatalmas nagy volt, de ezt már mondtam, a második dolog, amit észrevettem rajta, hogy elég rosszak és kuszák voltak a fogai, és én voltam a legjobban meglepve, hogy ez egyáltalán nem taszított benne, sőt. Kb. a harmadik gondolatom az volt, hogy egy év szűzies-depis életmód után ez alá a pasi alá szívesen odafeküdnék. Valami rövidet beszélgettünk. Gondolom, látta, hogy felcsillan a szemem, és megszólított. Nem tudom, mit beszélgettünk, de arra emlékszem, hogy közben megkaptuk a koktéljainkat, fizettünk, a barátnőm meg a vállamhoz ért, fogta a poharát és azt mondta, hogy mi beszélgessünk csak, ő visszamegy a többiekhez. Beszélgettünk is.

Elég hamar kiderült, hogy a srác egy roppant egyszerű családból származik, de próbálja feltornászni magát, és sikerül is neki valamennyire. Csinálja a diplomát levelezőn a szakközepes, valami szerelős érettségije mellé, ilyenek. Visszaolvastam, amit eddig írtam, és elég beképzelt picsásan hangzik ez a vége, akkor lehet, hogy az vagyok. Lényeg: nagyon más világból jött, más a háttere, mint ahol én mozogtam egész életemben és mozgok a mai napig. De pont ettől volt olyan izgalmas, és azonnal ordított róla, hogy ő is akar engem. Áradt a pórusaiból a szex meg a macsóság, meg az, hogy kellek neki, és ez nagyon felizgatott. Szóval nem beszélgettünk sokat, felvittem magamhoz és volt egy elég jó szex. Fergeteges lepedőszaggatás nem volt, de elég jó volt. Pont jó volt arra, hogy legyen megint egy kis szexuális életem, ha már érzelmileg még úgysem vagyok teljesen a helyemen.

Utána bealudtunk. Reggel számcsere, aztán elment.

Aznap este felhívott, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Én akár az aznapban is benne lettem volna, de más dolgom volt, mondtam, hogy másnap. Albérletben lakott, és nem egyedül, ezért abban maradtunk, hogy az egyszerűség kedvéért jöjjön megint fel hozzám. Valahogy késő délután volt a randi, feljött, megint megvolt a szex, aztán nekem indulnom kellett még valahova, úgyhogy együtt elmentünk, ki-ki a maga útjára.

Még egy ilyen szexrandink volt, és én még örültem is, hogy ez a dugópajtásság milyen jól működik, és hogy milyen mázlim van ezzel a sráccal.

Aztán a negyedik alkalommal a szex után beszélgetni kezdtünk, és elkezdte mondani, hogy legközelebb ne nálam itthon találkozzunk. Menjünk el beszélgetni egy kávézóba. Tényleg elég zsúfolt hetem volt, plusz elképzeltem, hogy ott ülök vele egy süti fölött és az autószerelésről diskurálunk… Szóval szabadkoztam, hogy nem fog összejönni. Ja igen, ez a negyedik randi volt a borzalmas, pontosan emiatt a beszélgetés miatt. Mert nekem csak akkor tűnt fel, hogy ő (PONT Ő!) a szexnél többet akar tőlem, és valószínűleg eléggé belém is lehet esve.

De honnan tudtam volna? Nem hozott vörös rózsát a négy randiból egyikre se (háromból, mert az első éjjel nem tudhatta, hogy találkozni fogunk). Nem voltak szerelmi vallomások egyik részről se, nem volt semmi udvarlás, becézgetés, ilyesmi nem volt semmi érzelem az egészben. Részemről legalábbis. De szerintem eredetileg részéről sem, csak menet közben belémesett.

Szóval kb. fél óráig kérte, hogy randizzunk így, randizzunk úgy, menjek vele ide vagy oda, és nekem meg közben azon járt a fejem, hogy hogyan mondjam meg a legkíméletesebben, hogy bocs, de csak a szexre kellesz. Szégyellem magam, de nem volt bennem annyi, hogy ezt így a szemébe mondjam, de az még rosszabb lett volna, ha látszólag beleegyezek valamibe, aztán nem megyek el… Nagy nehezen magától valahogy felfogta, hogy ő nekem csak egy dugógép és semmi más, ami egy borzalmas pillanat volt, és borzalmasan éreztem magam miatta, pedig szerintem a férfiak általában pontosan így tekintenek a nőkre. Szegény még később egyszer telefonon bepróbálkozott, de többet nem találkoztunk.”