horoszkóp

Karbantartó dugásokra kapható vagyok

2013.08.24. 16:58

Én is szeretném leírni eddigi párkapcsolati életemet. Egyszerűen csak megihletett a többi történet, plusz továbbra sem vagyok benne biztos, hogy valaha is rámtalál egy normális pasi” – a mai posztban közzétett levél beküldőjének a Mirjam álnevet dobta a gép. Mirjam azt írja, szívesen kalandozik, amíg nincs állandó pasija, de azért igazából a leginkább az a vágya, hogy legyen egy rendes kapcsolata egy normális férfival. Vajon miért olyan nehéz találni egy ilyen pasit? Ha ön tudja a választ, írja meg a Randiblog email-címére! De akkor is írjon, ha önnek is csak kérdései vannak, vagy ha szívesen elmesélné saját történetét!

Fiatal, diplomás, értelmes lány vagyok, jól nézek ki, ráadásul pörgős vagyok, szeretek programokat csinálni, és nem vagyok az az átbaszós típus, kifejezetten rendes vagyok a pasikkal. Volt pár komoly kapcsolatom, voltak többéves kapcsolataim is, de valahogy egyik sem volt az igazi. Az egyikben teljesen alárendelt szerepem volt, ráadásul a srác tényleg nem volt túl értelmes, de ezt csak utólag vettem észre, akkor pedig rögtön szakítottam is vele. Előtte szerelmes voltam belé, tehát nem vettem észre a hibáit. Ez a srác 3 év alatt egyszer volt képes virágot hozni nekem, akkor, amikor szakítottam vele. Ez az egyik kedvencem amúgy. Hogy akkor kezd el valaki teperni, amikor már veszett az ügy teljesen.

shutterstock 75874843

Aztán éltem az életem, merthogy ez fontos számomra, amikor párkapcsolatom van, akkor teljes mértékben tiszteletben tartom őt, de amikor nincs, akkor karbantartó dugásokra kapható vagyok. Itt is volt csalódás amúgy, összejöttem egy nagyon aranyos fiúval, tényleg mindkét részről úgy tűnt, hogy minden oké, aztán egyszer csak kitalálta, hogy a volt barátnőjébe szerelmes és szakított velem. Elég szar volt, de valahogy kihevertem.

Kis idő elteltével jött a másik komoly kapcsolat, ahol a kezdeti szerelem után megint rájöttem, hogy ő sem az a srác, akivel az életemet el tudnám képzelni, az elején még megtett értem dolgokat, figyelmes volt, meglepett, de aztán ez teljesen minimalizálódott, a viták meg maximalizálódtak, úgyhogy ennek is szakítás lett a vége, de persze ez sem ment olyan egyszerűen, botrányos volt. Ezután voltak pár hónapos próbálkozások, de ezek egyikénél sem alakult ki szerelem.

Jelenleg nincs senkim, és amúgy elvagyok így, meg képes vagyok egyedül is megállni a helyem, de nem tehetek róla, szükségem lenne az érzelmi támogatásra, meg a romantikára. Sokszor keménynek tűnök, meg az is vagyok, de azért nem tudok elmenni amellett, hogy mégiscsak jobb lenne egy társ. De tényleg olyan igazi, nem csak pótmegoldás.

shutterstock 101817463

Ami egy kicsit zavar, az az, hogy előfordult egy-kétszer, hogy megismertem egy normális pasit és érdeklődtem volna iránta, de az első, sikeres találkozásokat követően nem igazán kerestek. Nem tudom megfejteni, hogy ez miért lehet.

Nemrégiben is megismertem egy olyan srácot, aki teljesen ideális lett volna egy következő randira és arra, hogy esetleg úgy érezzem, hogy kialakulhat valami. Egy véletlen következtében találkoztunk, de mindvégig figyelmes volt, dicsért, rengeteg olyan apró dolgot megtett, amin csak ámultam. És nem megdugni akart, ez teljesen biztos, ezt már felismerem. Szóval úgy tűnt, minden nagyon szép, és ezután kb. nem is keresett. Én nyilván nem fogom, nem vagyok ez a nyomulós típus, csak annyit szeretnék, ha valaki megmagyarázná, hogy ez miért van. A másik, ami zavar, hogy akiket ismerek normális kinézetű és rendes pasikat, kb. mindegyiknek van barátnője.

Én tényleg nem keresek megszállottan valakit, mert nem hiszem, hogy ez a megoldás, majd valamikor úgyis lesz normális pasim, csak nem tudom, mikor. Nincsenek extra igényeim, hasonlót várok el, mint amit adni tudok, de pár pasinak nincs önkritikája. Utálom azt, amikor valaki nagyra van magától azért, mert lement kétszer edzeni és kezd nőni, utálom amikor valaki csak a külsőségekre hajt. Szóval úgy érzem, tapasztaltam már ezt-azt ahhoz, hogy tudjam, mit akarok. Ha valaki magára ismert, jelentkezzen.