Szinte nem múlik el úgy hónap, hogy ne jelenne meg összeállítás ebben a blogban menyasszonyi ruhákból, és érthető módon általában a különlegességekre és érdekességekre szoktunk koncentrálni. Ez általában azt jelenti, hogy nem fehér az esküvői ruha, esetleg azt, hogy nadrágot visel a menyasszony. Amikor megérkeztek a New York-i Atelier Pronovias kollekciójának fotói, egyértelmű volt, hogy ezek a képek sem maradhatnak ki a Randiblog esküvőiruha-sorozatából, annyira gyönyörűek. És a sokk: itt az aranyos fejdíszeken kívül nyoma sincs a kísérletezésnek, minden csodálatosan és szigorúan szabályos, azaz nőies és szűziesen tisztafehér. Amiről viszont eszébe juthat az embernek egy és más.

Ezeknek a ruháknak a szabása helyenként határozottan királynős. Nem is csak hercegnős, hanem az arany fejdísszel és a nagy, uszályos aljjal együtt kifejezetten királynős. Ami egy szép gondolat egy esküvőre: a menyasszony vőlegénye szívének királynője.

De a fehér színnek is van egy elég egyértelmű jelentése, ha házasságkötésről van szó: a tisztaságot, azaz a szűziességet szimbolizálja hosszú évszázadok óta (a mi kultúrkörünkben legalábbis). Érdekes, hogy milyen szorosan összefonódott egymással a fehér szín két jelentése, azaz a tisztaság és a szüzesség. A tisztaság ugyanis egyértelműen pozitív szó, következésképpen a szüzesség is egy egyértelműen pozitív dolog. Szinte másról sem szól az Európában hagyományosnak tekintett házasságkötési ceremónia, mint a nő szüzességéről, mint értékről.

Ez egy oldalról nézve csodálatosan szép dolog a mai napig, bár alig vannak ma már, akik képesek/hajlandók a szexszel megvárni házasságkötésük éjszakáját. Mégis gyönyörűen romantikus gondolat ez, mert az van mögötte, hogy a vőlegény kizárólag a menyasszonyé, a menyasszony pedig kizárólag a vőlegényé.

Bár ha ez tényleg így van, akkor felmerül a kérdés, hogy a vőlegény akkor hagyományosan miért nem visel fehéret. Hát azért nem, mert a férfi esetében a szüzesség nem érték, csak a nőknél. A férj elvárja, hogy feleségének ő vegye el a szüzességét, de a menyasszonynak legyen mindegy, hogy vőlegénye korábban hány nőn ment keresztül. Örüljön, ha jövendőbelije jó gazdag, és meg tud engedni magának egy elegáns sötét öltönyt.

Nem túl vidám dolog még tovább boncolgatni az esküvői színek szimbolikájának mélyén meghúzódó gondolatokat. A tisztaság és a szüzesség összekapcsolódása ugyanis még egy dolgot kifejez: az a nő, aki már nem szűz, az nem tiszta. Hanem mocskos. Következésképpen értéktelen is, hiszen a hagyományos fehér menyasszonyi ruha nyilván a nő két legnagyobb értékét próbálja kiemelni: a szépségét és a szüzességét. A fehér szín szimbolikájának, illetve az ezzel együtt járó, évezredes szüzességkultusznak a mélyén tehát ott van az a nagyon régi vélekedés, hogy a szex rossz dolog, elsősorban akkor, ha egy nő műveli.

Nyilván ma már egy menyasszony sem gondolja végig ezeket a dolgokat, mielőtt fehér menyasszonyi ruhát választ magának, vagy ha végig is gondolja, nem ért vele egyet. Nem a jelentése miatt választja a fehéret, hanem azért, mert fehérben szokás összeházasodni és kész. Örülhetnek a nők, hogy ilyen sokat változott a világ, amióta a fehér menyasszonyi ruhák hagyománya kialakult, és hogy ez a jelentéstartalom gyakorlatilag levált már ezekről a ruhákról (bár az a gondolat, hogy a szüzesség érték, tehát a szex rossz, még egész erősen tartja magát).

De vajon akkor a XXI. században jelent még valamit az esküvői ruhák fehér színe? Esetleg valami általános hagyománytiszteletet fejez ki akkor is, ha a fehér ruhára és a szüzességre vonatkozó konkrét hagyományokkal már rég nem ért egyet senki sem? Miért esküszik még mindig mindenki fehérben, amikor a szüzességet már korántsem övezi olyan kultusz, mint régen?