horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

19 évesen, önbizalomhiányosan bekopogtattam egy prostihoz

2013.12.04. 16:34

Többször nekivágtam, de aztán vállat vonva hagytam annyiban, hogy megírjam saját csajozási életemmel kapcsolatos kálváriám. De Ödön levelét olvasva úgy érzem, én is tartozom ennyivel, mert nem hinném, hogy kortársaim között mindennapi a problémám. Leszögezném, hogy nem kétségbeesésből született ez az iromány, mint Ödön sztorija, én alapvetően pozitívan tekintek a jövőre, hiszem, hogy van kiút. Csapjunk a közepébe,mert nem lesz rövid!” – ez az alábbi olvasói levél bevezetője, de a csapás előtt még három dolgot szeretnénk gyorsan tisztázni.

Egyrészt azt, hogy a mai levél beküldőjét Ferenc néven kérjük emlegetni, mert ezt az álnevet választottuk neki. Másrészt Ödönnél nem merevedési probléma zavar be a csajozásnál, mint Ferencnél, hanem annak bizonyos szempontból az ellenkezője, a korai magömlés. Harmadrészt fontos megemlíteni, hogy az ön levelét is várjuk a Randiblog email-címén ebben a témában vagy bármi mással kapcsolatban, aminek randizáshoz vagy párkapcsolatokhoz van köze. Na és akkor most nézzük, mi a helyzet Ferencnél!

Húszas évei elején járó fiú vagyok, akinek merevedési problémái vannak. Pontosítanék; merevedési problémáim vannak, mikor aktusra kerülne sor, bármilyen más szituációban képes vagyok erekcióra, testi probléma nem áll fent.  A probléma tehát, úgy gondolom, a fejemben gyökerezik, egyfajta pszichés gátlás miatt nem sikerült a legtöbb eddigi alkalommal kellő erekciót elérni.

Nem tudhatom, mikor kezdődött, mi miatt alakult ki pontosan, viszont ami biztos, hogy művészien elcsesztem a szexualitás felfedezésének nyitányát, és pont ugyanilyen elhibázottan folytattam. Akkor szembesültem először a problémával, mikor 19 évesen, önbizalomhiányosan, semmi önbecsüléssel, egy smárolást leszámítva nulla csajozási tapasztalattal bekopogtattam egy prostihoz. Nem kanosságból vagy kíváncsiságból, hanem amiatt, hogy túlessek azon a nyomasztó, megbéklyózó és szégyenteli állapotomon, hogy szűz vagyok. Lett volna lehetőségem csajozni, mert helyes fiú voltam már akkor is, csak töketlenségem miatt egyszerűen elképzelhetetlennek láttam, hogy belátható időn belül nővel legyek. Azt hittem, majd felszabadulok, és sokkal kevésbé leszek gátlásos, miután elmentem egy hivatásoshoz.

Azokat a perceket, mielőtt beléptem volna a prostihoz, úgy tudnám leírni, mintha vizsga előtti percek lettek volna: gyomorgörcs, elgyengülő lábak, gombóc a torokban. Odafele menet éreztem belül, hogy semmi jó nem fog kisülni az egészből, de nem akartam meghátrálni. Fürdéskor addig soha nem tapasztalt ernyedtséget éreztem a péniszemben, nem reagált a kezem ingerlésére. Szinte rettegtem, hogy mindjárt lebőgök és még csomó pénzem is bánni fogja. Eljött a pillanat, hogy a nő gumin keresztül szájjal izgat, de minimális eredményt ért csak el, a nehezen megszerzett valamekkora erekció hamar elmúlt. Viszont nem volt mese, be kellett tenni, ha már ott voltam, és még fizettem is, pedig gyermeki lelkemnek bőségesen elég lett volna, ha csak fekszem mellette és élvezem a frissen megtapasztalt női test lágyságát. Ezzel minden spontaneitást kiöltem szexualitásomból az elkövetkezendő évekre.

Ebből már sejteni lehet, hogy kudarcot kudarcra halmoztam az ezt követő időkben. A sors iróniája, hogy csajozási impotenciám végre elmúlt, már meg mertem szólítani lányokat, lett önbizalmam, és még sikeresnek mondható is lett volna csajozási életem, ha nem jött volna egy másfajta impotencia.

Életem első, saját erőből felszedett csaja egy egyéjszakás volt, amibe hogy belementem, az előzőek tükrében felért egy újabb hatalmas baklövéssel. Attól  a perctől, hogy felhívott magához, csak arra tudtam gondolni, hogy ezúttal sikerül-e majd felállítani rendesen. A problémámat nem mondtam el neki, ahogy egyetlen későbbi delikvensnek sem, így teherként cipeltem mindvégig, és persze, hogy nem sikerült rendesen szeretkezni. Ezentúl nem voltak egyéjszakások, de az én tempómnak mindig túl gyorsan jöttek az ágyba bújás alkalmai, amelyeknél lelkiállapotom a prostis sztoriban leírtakhoz volt hasonló és amelyeknél rendre leszerepeltem. Nem is lett soha folytatás, ha meg kellően bejöttem egy lánynak, gyáva voltam, és nem mondtam el, mi a baj.  

Azért hogy teljes legyen a kép, meg kell osztanom, hogy pozitív példák is voltak, de sajnos nem túl sok. Amikor váratlanul ért a szex, vagy a mellettem fekvő lánynak éppen megvolt, akkor ez a görcsösség feloldódott, mert tudtam, hogy aznap nem lehet szex, ezért leégni sem fogok. Ilyenkor teljesen rendesen felállt, petting az minden további nélkül ment; normál esetben viszont az sem. Hogy hányszor éltem át sikeres aktust, két kezemen meg tudom számolni, nagy részük egy neten beszerzett potnövelőnek volt köszönhető. Volt egy időszak, hogy ezektől vártam a javulást, azáltal, hogy aktust aktusra halmozva meghozzák az önbizalmam, és idővel elhagyhatom őket. De volt eset, mikor nem működtek, és ekkor határoztam el, hogy kidobom a kukába az összest, és újragondolok mindent.

Pszichológussal is beszéltem erről, és megerősített abban, amit már azelőtt is tudtam, vagyis hogy a teljes őszinteség lehet a megoldás. Jelenleg abban a fázisban vagyok, hogy eljussak egy lánnyal odáig, hogy ezt el tudjam mondani neki, persze kellő lazasággal csinálva az egészet, nem különösebben ráparázva. Ennyi kínos szituáción túl sikerült eljutnom odáig, hogy egyáltalán ne érdekeljen, mit reagálna vagy gondolna egy csaj erre, vagy mi lenne a kapcsolat kimenetele. Elvégre ha nem próbálkozom soha többet, ugyanott tartok, mintha próbálkozom és nem sikerül.