horoszkóp

302 nőnek írtam, mind olvasta, egyetlen választ sem kaptam

2013.12.11. 16:47 Módosítva: 2013-12-11 20:39:35

Én egy manapság igen aktuális, igaz, már többször megrágott csontról írnék: az internetes társkeresőről” – Árpád levele úgy kezdődik, mintha semmi újdonság nem lenne az alábbi sztoriban ahhoz a sok mindenhez képest, ami ebben a blogban eddig megjelent a témában, ezért gyorsan szólunk, hogy a szerény bevezető ellenére elég tisztességes csavar van a történet végén. Az alábbiakból kiderül, milyen hatalmas különbség van az internetes társkeresés és személyes ismerkedés között. Ha önnek is van valami hajmeresztő kalandja, kérjük, írja meg ön is a sztorit a Randiblog címére!

Magamról annyit, hogy 29 éves, mérnök srác vagyok, az elvárton felüli ápoltsággal, elvárható intelligenciával és műveltséggel. Az olvasóban kialakulhat olyan kép, hogy beképzelt vagyok, de ez nincs így, sőt, talán egy picit szerényebb is vagyok, mint kellene, de az egészséges önbizalmam megvan. Szerencsémre jó külső adottságokkal rendelkezem, és a nők többsége élvezi a társaságom, nem is volt semmi baj ezzel egy vidéki kisvárosban.

Tavaly felköltöztem Budapestre egy remek munkahely kedvéért. Budapestre felkerülve késztetést éreztem társaság vagy társ keresésére. Úgy voltam vele, hogy a társaság fog jönni a munkahely és a hobbik miatt, ezért inkább a társkeresést preferáltam. Regisztráltam az egyik legismertebb társkereső oldalon. Korrekt oldal, hatalmas tágsággal, mondhatnánk, hogy aki itt nem talál magának párt, az sehol sem fog. Hát én nemhogy nem találtam, de még egy árva randit sem sikerült összehoznom...

De ne rohanjunk ennyire előre! Regisztráltam magam, csaj ismerőseim által pozitívan visszajelzett fényképeket töltöttem fel, jellemzésemnél ügyeltem rá, hogy tömör, mégis sokatmondó, humorral fűszerezett, és kellőképpen pikáns bemutatkozásom legyen. Mikor elkészültem, átnéztem az adatlapot, és erre megkértem pár hölgy ismerősöm is, akikkel baráti viszonyban vagyok. Éltek némi módosítási javaslattal, ezeket eszközöltem is.

Csapjunk bele a lecsóba, gondoltam, így belevágtam a böngészésbe. Első nap csak olyan nőknek írtam, akiknek a szimpátia mellett megfelelő adatlapjuk volt, és a statisztikai adataik alapján aktív látogatói az oldalnak. Minden nőnek egyedi, ízlésesen megfogalmazott levelet írtam, reagálva a bemutatkozójukban szerepeltekre. Elérhetőségeim is megírtam, hátha valamelyiküknek nincs feltöltve tagsága.

Az első nap 5 hölgyeménynek írtam, mindegyikük elolvasta a levelet másnap, de válasz nem jött. Másnap újabb 5 nőnek írtam, szintén 100%-os olvasottsági arány mellett válasz nélkül maradtam. Ezt néhány napig folytattam még, majd elgondolkoztam, hogy biztos rossz levelet írtok... Végigolvastam az általam küldötteket: nem hosszú, csak pár mondat, illedelmes megszólítás, elköszönés. Helyesírási hiba mentesek mind, fotók csatolva a levélhez, benne apró kérdések, kapaszkodók, melyekre reagálni lehet.

Bár őszintén szólva nem értettem, mi a probléma velük, de elkezdtem más stílusú leveleket írni. Volt, akinek hosszabbat, megint másnak egy stílusos rövid két mondatost, a harmadiknak pedig konkrét ismerkedési kérdést. Egyik levélre sem illik, hogy sablonos lenne.

Válasz nem jött újabb 1 hétnyi írás után sem. Eddig ugye nagyjából 70 nőnek írtam, ebből néhány kivétellel mind olvasta, mégsem jött válasz. Az email címem is ellenőriztem, nem-e azt írtam el, de az is helyes volt... Kértem segítséget hölgy ismerőstől, együtt megírtunk pár levelet, és ehhez hasonló stílusúakat írtam utána napokon keresztül. A végén már mindenféle nőnek írtam, fotó nélkülinek, ducinak, extra vékonynak, idősebbnek, fiatalabbnak.

Nos a tegnapi napon töröltem a profilom. Az arány? 55 napnyi tagság alatt, egész pontosan 302 elküldött levél után egyetlen választ sem kaptam.

A csattanót a végére hagytam: tegnapelőtt délután az Aréna plázában beszélgetésbe keveredtem egy nővel az egyik üzletben, kérdezett valamit, én pedig a válaszommal visszakérdeztem, beszélgettünk, stb. Már kb. 30 perce beszélgettünk és érződött, hogy van közös szimpátia. A beszélgetőtársam célzott már arra is, hogy szívesen eljönne egy koncertre, stb. aztán számcsere, konkrét következő program megbeszélése, és elköszönés, ki-ki a maga útjára. Bár végig furcsa érzésem volt... Én ezt a lányt ismerem, valahonnan, majd bevillant, én írtam neki a társkeresőn, amit ő olvasás után válaszolatlanul hagyott. Hazaérve egyből kikerestem, és valóban így történt. Írtam neki még egy levelet, de nem is említettem neki a történteket, mintha más srác lennék, fotó csatolva. Ő este elolvasta, majd megtekintette a profilom, végül válasz nem érkezett. Tegnap kaptam tőle egy sms-t, hogy mikor menjünk a megbeszélt programra...

A történet egyszerűen végződött, és általatok talán érthetetlenül, még számomra is, de valamiért ezt hozta ki belőlem a helyzet: sértődött, picit dühös, vagyis inkább csalódott voltam. Választ nem írtam az sms-re, és nem is fogok soha, sem válaszolni, sem felvenni neki a telefont. Ezt hívják duzzogásnak, bármilyen negatív tulajdonság is, belőlem ez a sztori ezt hozta ki. Társkeresőről töröltem magam, és gazdagabb lettem megannyi negatív tapasztalattal.

Ön szerint megoldás a duzzogás? Mit szól a levélíró sztorijához? Mondja el Facebookon!

Kövessen minket a Facebookon is!