Harry Creaney 71 éves, Angliában él, egy Walsall nevű kisvárosban. Felesége, Hilda Creaney pont vele egyidős volt, és mindketten imádták a giccses karácsonyi dekorációt. A csicsázás iránti, mindent elsöprő vonzalmuk miatt egy kicsit a rózsaszín műanyag flamingó feltalálójára és annak nejére emlékeztetnek. Creaney-ék története azonban egy kicsit szomorkás: a feleség rákos lett, és idén tavasszal tragikus hirtelenséggel, egyetlen hónap alatt elvitte a betegség. A gyászoló Mr. Creaneynek ez lesz az első magányos karácsonya, de ő idén is ugyanúgy giccspalotává változtatja a házat, mint ahogy feleségével tették.

A hóemberes, mikulásos, harangos, pingvines, rénszarvasos díszekre az évek során már kb. tízezer font ráment, azaz ezeken a fotókon úgy 3,5 millió forintot láthat ön csillogni-villogni-hangulatos fénnyel világítani. Creaneyék 1969 óta díszítik fel a házukat ilyen extrém módon, és gyerekeket fogadnak ott, akiknek nyilván borzasztóan tetszik az egész. A kollekció 300 mikulást és 100 hóembert tartalmaz, és az egész vagy 2500 égőtől világít ilyen csodálatosan. Szomorú azonban, hogy Mr. Creaneynek idén egyedül kellett megvalósítania ezt az egészet, most, hogy elhunyt a felesége. Azt mondja, özvegyen is mindenképpen folytatni akarja a hagyományt, most már Hilda Creaney emlékére. Így egyedül három hétig tartott neki az összes dekorációt felszerelni és valamennyi díszt kihelyezni.

Mr. Creaney, aki már két kisgyerek nagypapája, így nyilatkozott a feleségéről: „remélem, fentről figyel és tetszik neki minden – nagyobb és fényesebb, mint az elmúlt 45 évben bármikor.” Igen, a díszkollekció továbbra is bővül, így a giccspalotává változtatott ház új darabjai most már a feleségnek szólnak. De eredetileg sem kizárólag heppből változtatták át a lakást Creaneyék karácsonykor, hanem lányaiknak próbáltak vele a kedvükben járni. „A gyerekeink kicsi korukban tanulási nehézségekkel küzdöttek”, meséli Mr. Creaney, „úgyhogy mindig hívtunk más gyerekeket hozzánk, hogy játsszanak a lányokkal. Hilda papírgirlandokat csinált velük és kiszíneztek egy képet. Nagyon szép lett, és mondtam, hogy ki kéne tenni a falra. Úgyhogy hazahoztam egy dobozt, üveget és izzókat, és kiraktuk a képet. Innen indult az egész.” Azóta gyerekek százai keresik fel ezt a házat minden évben – sőt, most már az egykori gyerekek saját gyerekeiket hozzák el. Nézze meg a fotókat, le fog esni az álla!