„Nos, sosem írtam még semmilyen internetes platformon választ, tanácsot, visszajelzést” – így kezdődik a mai posztban sorra kerülő levél, aminek a beküldője álnevet kért, kap is, Mariettának kereszteljük át. „Velem is ugyan ez a dolog történt, mint kedves Karolával” – teszi hozzá Marietta. Ha ön nem emlékszik Karolina sztorijára, vagy ha még nem olvasta volna, kattintson ide – ő az a lány, aki nagyon szerelmes egy fiúba, aki azonban nem viszonozza az érzelmeit, Karolina mégis mindent megtesz érte, a szexet is beleértve. Nos, Marietta neki ad tanácsot, de közben egy ugyanilyen kapcsolatot le is ír, ám a végkifejlet nála teljesen más, mint Karolinánál. Önnek is van tapasztalata az ilyen viszonyokkal? Megírná szívesen saját történetét? Várjuk a levelét a Randiblog email-címén!
„Az én fiúm a gimis osztálytársam volt, mi hittanóra után jártunk dugni a lakásra, persze mondanom sem kell, ő nagyon élvezte, én pedig élveztem, hogy vele vagyok. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Másfél évig tartott a dolog kettőnk között, ebben a másfél évben volt két rövid hónapos barátnő... Aztán a születésnapomon történt, hogy ő nem jön a bulimra, nem tud ott lenni a barátnője miatt. Aztán kiderült, hogy ez volt az ő meglepije, ott volt és sírtam előtte... Előtte sírtam, amikor mondta, hogy ez így nem jó, megszegem a szabályokat. Szabályok?! Beleszerettem. Titkoltuk. Aztán sokan megtudták, jókívánságok, stb. Nem sokan értették, hogy nem, mi nem járunk, mi baszunk.
Szerelmet vallott nekem szeptember első hetében néhány éve. Majd szeptember második hetében közölte, hogy neki most mondania kell valamit, ő jobban szeret egy lányt, belé szerelmes, de engem is nagyon szeret?!!!???!!!
Nos. Azóta együtt van a lánnyal, én azóta is szeretem, ő azóta is kíván és többször megcsalta a lányt velem. Tudom, hogy szeret engem, csak nem úgy, ahogy én azt akartam.
Még idén nyáron is telesírtam a párnám miatta, meg amiatt, hogy mi volt velem a probléma?
A nyáron külföldre költöztem, ő azóta is zaklat Facebookon, meg nosztalgiázunk, de én megismertem egy másik fiút. Mikor hazarepültem karácsonyra, a srác könyörgött, hogy hadd aludjon nálam, és hogy tudja, hogy még mindig akarom. Én megkértem, hogy két lépés távolságban tartsa magát tőlem, ne érjen hozzám. Rádöbbentem, hogy erősebb vagyok annál, hogy egy fiú pusztítson el lelkileg. Egy testi öröm sem ér semmit, ha ajándékba jön hozzá egy jó nagy adag fájdalom, amin a fagyi sem segít. Mindennél jobban vágytam rá, hogy megcsókoljam ott akkor, és hogy szeretkezzen velem, de tudtam, hogy nem éri meg...
Viszont én mondtam neki, hogy szeretem, és akarom őt. Neked is ezt kellene tenned. Nem lesz jobb vagy rosszabb a srácnak. Neked viszont igen! És ha engem kérdezel, sosem lesz beléd szerelmes…”