Már az egész gép minket figyelt

„Olvasván a twitteres pasikereső sztorit, csak szeretném üzenni, hogy ez nem új, ugyanígy találtam meg valakit csak éppen a Facebookon, a légitársaság és az emberek segítségével” – mindössze ennyi állt egy üzenetben, amit ezen a repülős héten a hétfői posztra válaszul kaptunk egy olvasónktól, akit nem Izidórának hívnak, de mi mégis Izidórának fogjuk hívni. Persze nem szeretjük, ha felcsigázzák a kíváncsiságunkat, de nem elégítik ki, ezért megkértük Izidórát, hogy most már mesélje el az egész sztorit, hadd jelentethessük meg a Randiblogban. Izidóra egy újabb levélben meg is írta a teljes történetet, alább olvasható – ha ön is szívesen mesélne, ha véleménye vagy hozzászólása van furcsa ismerkedések vagy egyébként párkapcsolatok tárgyában, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

„Tavaly Máltán jártunk, és az odafele úton elég jól elflörtöltünk az egyik stewarddal. Már az egész gép minket figyelt, roppant ciki, de egyben vicces is volt a dolog. Leszállás után úgy éreztem, nekem ezt a fiút meg kell keresnem, de mivel a hotelben nem volt wifi (shame), csak vezetékes net elég drágán, napi pár percem jutott erre. Írtam az Air Malta légitársaságnak, de én is a szokásos sablont, a nem adhatunk ki adatot választ kaptam. Az egyik legjobb barátom szintén írt nekik, de őt válaszra sem méltatták. 9 nappal később hazafelé sajnos – hiába reménykedtem – nem ő volt beosztva. De mint kiderült, egyik útitársunk készített pár képet induláskor a gépen, amiken látszódott a srác.

Ezen képek birtokában beléptem a Facebookon az Air Malta csoportba és közszemlére tettem a képet, ki ismeri őt kérdéssel… Persze jöttek a kedves kommentek, hogy miért akarom tudni, nem adnak ki adatokat stb., de egy kedves földi dolgozó írt nekem privátban, hogy miért keresem? Leadtam egy kamu dumát, hogy elejtett valamit és vissza szeretném neki küldeni, meg is ígérte, hogy utánakérdez.

De mire intézkedett volna, két nap elteltével jelzett a Facebook, hogy valaki lájkolta a képem, hát ránéztem a profilképre és kiderült, hogy a srác az, aki magára ismert. Egyből írtam neki, de hamar el kellett könyvelnem, hogy nem túl jó fej, mert egy hónapig nem írt, de végül kiderült, hogy csak nem látta az üzenetet, mert hiába lett ismerősöm, a mai napig az „egyéb” mappába kerülnek az üzenetek.

Nem lesz a férjem, sem a barátom, de néhanapján írok neki és akkor általában válaszol. Kár érte, mert bitang jó pasi, de legalább egy életre szóló élményt okozott a megismerkedésünk.”