Egy ideje már néha olvasgatom az itt megjelent randisztorikat, és arra lettem figyelmes, hogy elég sok nő panaszkodik itt a pasikra. Már többször is gondoltam rá hogy férfi létemre írok én is valami elgondolkodtatót, mert szerintem sok esetben a nő is tehetne ellene. Nem bántani akarom a nőket, inkább csak remélem valaki tanul belőle” – őszintén szólva kicsit fenntartásokkal kezdtük olvasni ezután a bevezető után Vince levelét, mert aki azt mondja, hogy „nem akarlak bántani, de”, az általában igenis bántó szokott lenni utána. Vince mégsem az, hanem rengeteg érdekes gondolatot és tapasztalatot fogalmaz meg a társkereséssel kapcsolatban, amiről minden alkalommal azt hisszük, hogy na most már tényleg kiveséztük a témát. Ha ön reagálna Vince alábbi fejtegetéseire, vagy ha elmesélné saját tapasztalatait, kérjük, írjon nekünk ön is! A Randiblog szokásos email-címén várjuk az üzeneteket.

Elöljáróban annyit, hogy van pár szingli csaj ismerősöm, akik néha kisírják magukat az én vállamon, hogy nincs egyetlen pasi sem aki…, minden pasi bunkó stb... Én meg szólok, hogy de hát én itt vagyok, amit úgy ráznak le, hogy: „jaj már”, mert hogy én barát vagyok. Ami ugye több, mint a... Van, aki egyenesen belemagyarázza, hogy attól fél, hogy emiatt veszítene el mint barátot. Majd folytatják a depizést, hogy soha nem fogja őket szeretni egyetlen pasi sem. Pedig aztán nem vagyok egy zombi... Sőt, teljesen normális pasinak tartom magam... Persze tisztában vagyok vele, hogy vannak hibáim (azért nem extrémek), meg jó tulajdonságaim, de csak kb. 5 éve jöttem rá mennyire durván számít az, hogy férfi létemre 5 cm-rel alacsonyabb és pár kiloval könnyebb/gyengébb vagyok az átlagnál. Úgy értem, amikor a 161 cm-es csaj ismerősöm válogatja a pasikat a szemem előtt, és olvasás nélkül törli pl. a 180 cm-es pasik leveleit is, mondván, hogy túl alacsony (nem, még csak a képét sem nézi meg), na akkor úgy érzem, valami nagyon nem oké.

Természetesen minden pasi bunkó, ha csak a bunkó pasikkal állunk szóba... Aki pedig ilyet ír: „pár napig voltam regisztrálva, csak neki válaszoltam”, ezzel lehet, meg is válaszolta, hol rontotta el.

Tipikus hiba az, amikor egy csaj a jelentkező pasikat úgy szűri, hogy csak a legjobban kinéző pasikkal veszi fel a kapcsolatot, és azok között akarja megtalálni azt, aki kedves is. Persze mindenki a tökéletes párt álmodja meg magának, vagyis kívül-belül legyen nagyon jó, de valljuk be őszintén, aki kívül is, belül is jó, azok találnak legkönnyebben párt. Akik mégis ott keresnek párt, azok nagy valószínűséggel „nem tökéletesek” (senki ne vegye sértésnek, de ne is legyünk beképzeltek).

Vagyis teljesen logikus, hogy a társkereső legjobb külsejű pasijai között valóban nagyon kedveset találni hasonlít az 5-ös lottóhoz. Matematikailag nem lehetetlen...

Persze ez egy picit bonyolultabb, ha figyelembe vesszük, hogy a csaj által feltett kép/adatok alapján a pasik is szűrnek, vagyis egy kevésbe szép csajnál alapból nem is próbálkoznak azok, akik tökéletesebbnek érzik magukat annál, hogy akárcsak 1 estére is kelljen nekik a csaj.

Tovább bonyolítja, hogy (csajra, pasira egyaránt igaz:) akit igazán jónak tartunk, azt hosszú távra akarjuk, aki csak épp megüti a legalsó mércét, azt általában max. csak úgy ideiglenesen vagy csak kiegészítőnek. Persze itt jön ki sokszor a bunkóság, ugyanis a csajozás/pasizás egyik jó trükkje, hogy a másikat elvarázsolják azzal, hogy azt hazudják neki, amit hallani szeretne. Éppen ezért nem szabad semmit sem komolyan elhinni egy ideig.

Említett csaj ismerőseimtől rengeteg ilyen dumát hallottam már, és néha ők sem veszik észre, hogy átverték őket. A csajok is tudnak ám vakítani. Én is udvaroltam vagy egy évtizedig olyan csajnak is, aki mindig épp annyi reményt lebegtetett be nekem, hogy még jó kis lovag legyek. Amúgy kedves volt, de egy ujjal sem érhettem hozzá... persze mindig volt ideiglenes oka.

Kicsit általánosabb probléma még az is hogy a nők nagy része határozott, domináns, kemény csávóról álmodik, ami, akárhogy csűrjük-csavarjuk, akkor sem teljesen független a bunkóságtól. Az igazán tiszta szívű, kedves ember, aki a légynek sem árt, próbál mindenkivel korrekt lenni és próbál odafigyelni, hogy a saját érdekeit ne helyezze mások érdekei elé, szerintem ez nagyon nem fér bele a domináns ember fogalmába. Persze ettől még lehet korrektebb egy domináns ember egy másik egyszerű embernél, de azért hirtelen nem tudnék olyan domináns ismerősömet említeni, akit tényleg kedves, korrekt embernek ismernék, és nem jutna eszembe pár bunkó cselekedete. Ismerek olyan sub hajlamú csajt, aki azért vált el, mert a férje verte... nem tudom, sírjunk vagy nevessünk...

Ilyen módon közvetetten a nők is hibásak abban, hogy sok férfi agresszív izomagy vadállat... Végtére is már a fiatal fiúk is érzik, hogy ezzel több esélyük van a csajoknál. Persze ugyanígy a férfiak is hibásak abban, hogy sok nő meg anorexiás szőke szilikonozott plázacica lesz.

Azt is meg akartam még jegyezni, hogy az emberek általában hajlamosak önmagukat többre értékelni, mint másokat, akik lehet, semmivel nem kevesebbek náluk. Mindenkinek saját szubjektív értékrendje van, és amit fontosnak tart, abból próbál jó lenni. Értelmező példa: az az ember, aki az erőnlétet tartja fontosnak, de az olvasottság nem érdekli, a szabadidejében inkább konditerembe jár, míg aki pont fordítva, az inkább könyvtárba jár. Ha ezen kívül minden másban megegyeznének is, vagyis talán ugyanannyit érnének, lehet, mindketten kölcsönösen lenéznék egymást, mert az erős ember azt nézné, milyen gyenge vakarcs a másik, míg a másik azt nézné milyen olvasatlan.

Ez azért probléma, mert az emberek sokszor észre sem veszik, mennyivel jobb embert keresnek, mint önmaguk. Extrém eset az, amikor 60 éves csajok írják, hogy max. 45 éves pasit keresnek, mert 45 felett mar undorítóan öregek a pasik. Külön vicc az, amikor a férjével együtt keres, aki 55 éves, és ha rákérdezek, akkor kiderül, hogy minden 45 feletti pasi undorító, kivéve a férjét...

Persze amúgy megértem őket, végül is sok társkereső oldalon vagy ötször annyi pasi van mint nő. Megengedhetik maguknak, hogy válogatnak, de attól még nem kéne lenézni valakit, csak azért, mert jobbak is próbálkoznak náluk, és persze azt is el kellene fogadniuk, hogy akiket így találnak, azok jó eséllyel nem akarnak majd tartósabb kapcsolatot. Mert lehet, sokkal többre tartják magukat, csak az ötszörös túlkeresletben nem találtak még jobbat, de nem is akarnak szerzetesrendbe vonulni.

Amúgy az életben is a nők picit jobban válogathatnak. Épp nemrég került fel az Indexre egy korfás cikk a KSH-ról, amin egyértelműen látszik, hogy kb. 45 éves kor alatt minden életkorban több a férfi, mint a nő (Magyarországon).

Vagyis összességében annyit tanácsolnék azoknak a társkereső nőknek, akik szerint minden pasi bunkó, és csak alkalmi szexet akarnak, hogy ne a külalak alapján szűrjenek először, és hogy próbáljanak figyelni arra, hogy a szép csábos szöveg, lehet csak egy elvarázsolós hazugság része. Mert nekem az az érzésem hogy van a társkeresőkön egy szűkebb férfiréteg, jó kinézetű, tapasztalt, elvarázsolós bunkó pasik, akik hetente új csajt vadásznak le, és a csajok nagy része csak náluk próbálkozik. Az egyszerű átlagos pasik meg mintha nem is léteznének.

Egy durva történet még: egy csaj ismerősöm mesélte, hogy az egyik életbeli (távoli) barátnőjéhez ugyanaz a pasi járkált néha (100-150 km-ről), mint aki hozzá is leugrott pár alkalommal (nem csak beszélgetni), és mindkét csaj úgy tudta, ő az egyedüli. Mindketten társkereső oldalról ismerték meg. Vajon hány csajhoz járkálhatott még...?

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!