A New York Times tárta a világ elé a 21 éves Mohammad Ali és 18 éves felesége, Zaika történetét, és a fiatal párt máris az afgán Rómeó és Júliaként emlegetik. Ez nem túl jól előjel, tekintettel arra, hogy Shakespeare hősei csak egyetlen éjszakát tölthetnek együtt, aztán bujdokolniuk kell, majd hamarosan mindketten meghalnak. Ez a két afgán fiatal egyelőre annyiban már túltett rajtuk, hogy ők több, mint egy hónapja bujkálnak, ráadásul együtt, de jól tudják, hogy ha elfogják őket, rájuk is halál vár. A bűn, amit elkövettek, szintén Shakespeare-t idézi: eltérő etnikumúak és eltérő felekezetűek, a férj hazara és síita, a feleség tádzsik és szunnita.

Már az sem volt egyszerű ennek a párnak, hogy találjanak valakit, aki összeadja őket, de innentől kezdve a nehézségek csak fokozódtak. A fiatalok családjai vérbosszút esküdtek, illetve bigámiával is megvádolták az ifjú párt, úgyhogy nászút helyett most menekülés van, már egy hónapja. Ha tudnak, jó szándékú rokonoknál húzódnak meg, ha nem, akkor barlangokban. Jó szándékú rokonokból egyébként se lehetett túl sok, de így egy hónap után valószínűleg egyre fogyatkoznak, eddig két nőt tartóztattak le amiatt, hogy segítettek Zaikának megszökni.

Zaika egyébként egy otthonból szökött meg még az esküvő előtt, amikor a kezdődő románcra fény derült, akkor egy bírósági ítélet ugyanis azt írta elő, hogy a lánynak vissza kell térnie családjához, házasságkötés helyett. De az afgán nőügyi minisztérium közbelépett, tekintve, hogy már ekkor attól kellett tartani, hogy a lányt saját családja meg fogja gyilkolni, és Zaikát a szülői ház helyett az otthonba vitték. Amíg Zaika az otthonban volt, szerelmétől és családjától egyaránt el volt zárva, de Mohammad Ali valahogy becsempészett neki egy mobiltelefont, és így sikerült megszervezni a szökést. Zaika ügyét ugyanis egy kabuli bírósághoz tették át, és a pár valószínűleg nem alaptalanul tartott attól, hogy az ügy vége az lesz, hogy visszaküldik őt a családjához, ahol a biztos halál vár rá. Úgyhogy március 20-án megszöktek, azonnal házasságot kötöttek, aztán továbbindultak a hegyekbe, csak most már a szülőkön kívül a rendőrség is üldözi őket, a feleségre halál vár, a férjre börtön.

A lány édesapja azt mondja, semmi bántódása nem esne a lánynak, ha hazatérne, ő nem bántani akarja Zaikát, csak visszakapni, mivel közben hozzáadták őt az egyik unokatestvéréhez (a lány természetesen a közelben sem volt, amikor az esküvő megtörtént). De hiába mutatja magát enyhének az örömapa, korábbi hasonló történetekre visszatekintve valószínűleg jobban teszi a lány, ha bujkál, ameddig csak tud. Külföldre sajnos nem tudnak menni, mivel útlevelük nincs, és ha igényelnének egyet, a hatóságok azonnal átadnák őket a rendőrségnek. Embercsempészeket is igénybe próbáltak venni, akik ugyan rendelkezésre álltak volna, de annyi pénzt kértek szolgáltatásaikért, amennyivel az ifjú pár jelenleg nem rendelkezik. Az, hogy az interneten terjedni kezdett a történetük, valószínűleg szintén ront a helyzetükön, mindenesetre a New York Times már két cikkben is közölt róluk fotókat és videókat, így nőtt a kockázata, hogy felismerik őket bujkálás közben.

És ezek után mit nyilatkozott Zaika az interjúban? „Már miért lennék szomorú? Hiszen együtt vagyunk! A szerelmemmel vagyok!” Átértékel az ember egy pár dolgot a saját életében, ha belegondol egy ilyen nyilatkozatba.