horoszkóp

Sajnálom, hogy vannak a férjemen kívüli szexuális emlékeim

2014.06.23. 18:22

Három olvasói levéllel folytatjuk a vallás és a szerelem/párkapcsolatok viszonyával foglalkozó posztfolyamot, úgy látszik ugyanis, hogy nagyon sok mindenkit foglalkoztat ez a kérdés. Persze volt jónéhány olyan korábbi olvasói történetünk mindkét oldalról, amikkel kapcsolatban előre sejtettük, hogy sok válasz fog érkezni rájuk, hiszen nagyon érdekes problémákat feszegetnek. A két legfontosabb levél sok ponton ellentétes egymással: az egyik Feliciánáé, aki arról írt nekünk, hogy miért érdemes megtartani az esküvőig a szüzességi fogadalmat, a másikban pedig Vid azt írja le, hogyan nehezítette meg, és végülis lehetetlenítette el vallásos barátnőjének családja a kapcsolatukat. Alább is megszólal mindkét oldal – ön szerint kinek van igaza? Ha hozzá szeretne fűzni valamit, vagy szívesen elmesélné saját történetét, kérjük, írjon a Randiblog email-címére! De természetesen nem csak a vallással kapcsolatos írásokat várjuk, levelezhet velünk mindenről, aminek a randizáshoz vagy a párkapcsolatokhoz köze van.

Szultána

Nem óhajtok hitvitába bonyolódni Feliciánával, de feltűnt, hogy nem mesélt arról, hogy mitől volt 27 évesen orgazmusa, ha 30 éves korában veszítette el a szüzességét. Egy dolgot tudok biztosan. Minél tovább nyom el magában az ember valamit, minél nagyobb a nyomás – társadalmi, hitbéli vagy bármilyen más – minél nagyobb a kíváncsiság és minél tovább tart ez az állapot, annál nagyobb a félelem és frusztráció. Az elfojtást hívhatjuk önmegtartóztatásnak, lehetünk rá büszkék, de amikor este, a sötétben egyedül vagyunk az ágyunkban és felbuzognak a hormonok, valójában mégis – csak – az elfojtás marad. Ami 20 évesen kétség, az 30 évesen akár egy hatalmas tévképzetekkel, fals információkkal és megvalósíthatatlan ideákkal tűzdelt – elnyomásból és sötét vágyakból s az abból fakadó lelkiismeret-furdalásból fakadó – önámítássá fajulhat, amit úgy tartunk magunk előtt, akár egy pajzsot, csak hogy ne kelljen vele szembe nézni.

Amit szerintem Feliciána nem ért, az az, miszerint a nagy szellemi és hitbéli egymásra találás megpecsételése a házasságkötés utáni szex és a – valóban – fehér ruha számára szertartás, azonban a szex egy szerelmi kapcsolatban házasság előtt vagy nélkül is hozzá tartozik a szellemi és erkölcsi együttléthez, a bizalomhoz és szerelemhez, az egyesüléshez. Nem szétválasztható. Amit nem ért, hitéből fakadóan, az az, hogy nem házasság kell a szexhez, hanem valóban működőképes szex kell a házassághoz. A szex, a szerelem, a humor, a tisztelet, a huncutság, a szellemiség az jó esetben – egységet – alkot.

Zoltán

Elég sok helyen foglalkoznak az interneten párkapcsolati dolgokkal, randitanácsadással, stb. Egy dolgot azonban szinte mindenhol elhanyagolnak! Konkrétan azt, hogy ha valaki hosszú távú kapcsolatot keres, akkor a párja személye csak egy bizonyos részét képezi a kapcsolat sikerességének!

Ugyanis hosszú távú kapcsolat esetén már nagyon komolyan függ az együtt töltött órák boldogsága a családtól, konkrétan a szülőktől, testvérektől, barátoktól.

A legtöbb ember ezekkel NEM számol a kapcsolat elején. „Jól megvagyunk, a szülei ugyan utálnak, de kit érdekel, a tesója állandóan betesz nekünk, a munkája miatt meg sokszor alig tudunk találkozni!” Na ezek azok a dolgok, amik később totális pokollá teszik majd a kapcsolatot, vagy az esetleges házasságot! Sokszor pl. a legkevésbé látványos dologból tud kifejlődni a legnagyobb veszekedésgóc!

Most nem szeretném részletezni, hogy milyen rokon, ismerős, családtag milyen módon tud tönkretenni egy kapcsolatot, de ha mindenki elgondolkozik, akkor rájön, hogy az ő rosszul elsült kapcsolatai is sokszor ezen múltak!

Ezeknek a külső hatásoknak van egy olyan szintje, amikor már komolyan el kell gondolkodni, hogy szakítsunk. Bármennyire is szeretjük a párunkat.

A szerelem, a kapcsolat, SOHA nem lesz olyan, mint amilyet a köztük lévő érzelmi szálak kínálnak, mert a körülmények elrontanak mindent!

Zolna

Egy harmadik oldalt képviselek, miszerint „kiéltem magam”, bár nem voltam sosem hűtlenkedős fajta, de természetesnek gondoltam én is azt, hogy akivel járok, azzal ágyba is bújok, mert ez a normális.

Aztán hívő keresztény lett belőlem, megismerkedtem egy fiúval, és tökéletes kultúrsokk-ként ért, hogy most akkor én ne feküdjek le vele, mert „az bűn”. Volt lázadás, meg megmagyarázás meg minden a részemről, de hála Istennek hajthatatlan volt.

És igaza volt.

Mire az esküvőre került a sor vele, körülbelül fel is fogtam, hogy miért, utána meg teljesen megnyugodtam benne. Igazából ez a mondat tökéletes, és nem tudok pluszt hozzátenni: „akivel jó az ágyon kívül (asztal mellett, beszélgetésnél, akivel együtt tudunk gondolkodni, játszani, dolgozni, akivel közös az értékrendünk, akiben megbízunk), na, azzal lesz jó az ágyban.”

Hát persze, hogy így van. A szex önmagában súrlódási energiából adódó endorfintermelés, ami nem sok. A szex elköteleződéssel más perspektíva. Ehhez pedig nem szívvel, nem ágyékkal, hanem aggyal is kell társat választani, hogy ne csak egy „dugtunk néhány jót” élményt jelentsen a másik. Sajnálom, hogy vannak a férjemen kívüli szexuális emlékeim, mert örök kísértést jelentenek. Eleinte abban is, hogy ez vagy az a másikkal jobb volt, persze ezen könnyen tudtunk segíteni (mert nem bigottak/hülyék/elmaradottak/sötétek vagyunk, hanem hívők, egy olyan istenéi, aki humoros, életszerű, és azért találta ki az orgazmust, mer' tán jó). Mostanra már „csak” az a kísértés, hogy ezzel vagy azzal más volt. A leghülyébb pillanatokban jut eszembe egy ex. És ettől megkímélhettem volna magunkat.

Isten törvényei nem egy önkényes terrorista agyából kipattanó összefüggéstelen szabályok, hanem a korlát, ami az út mellett van a hegyoldalban, és arra szolgál, hogy törd hülyére magad egy szerencsétlenebb kanyarban. Nem érzem magam bezárva, kevesebbnek. Teljes életünk van, 13 éve, nem csökkenő szenvedéllyel és szerelemmel (!).

Én sem meggyőzni akarok senkit, mert a keresztény hit nem terjed meggyőzéssel, csak meggyőződéssel; csak akartam jelezni, hogy így is lehet élni.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.