Valószínűleg nem túl jó ötlet, ha az ember a Daily Mail alapján éli a szerelmi életét, de azért találtunk most náluk valamit, ami egész értelmesnek tűnik – reméljük, ön is így fogja gondolni. A brit bulvársajtó behemótjának szakértője, bizonyos Tracy Cox azt szedte össze, hogy mik a hosszú távon is működni tudó kapcsolatok közös jellemzői. Természetesen minden kapcsolat más és más, de a kutatások beazonosítottak néhány tényezőt, amik valószínűsítik egy viszonyról, hogy tartós lesz. Érdekes úgy olvasni ezt a listát, hogy az ember közben saját jelenlegi vagy legutóbbi kapcsolatára gondol – a hétből hány dolog (volt) jellemző önre és partnerére?
1. A harmóniában élő párokra nem az jellemző például, hogy egyáltalán nem veszekednek, hanem az, hogy egy-egy vita után úgy érzik, a szóváltással végső soron közelebb kerültek egymáshoz. Ez akkor fordul elő ugyanis, ha a nézeteltérést képesek voltak érdemben megbeszélni, és valami közös megoldásra jutni úgy, ami mindkét félnek kielégítő. A legtöbb kapcsolatban borzasztó sok kompromisszumot kell kötni, így nem sok jót jelent, ha a vitáknak nincs rendes feloldása, hanem duzzogás és harag marad utánuk.
2. Kevés dolog tud olyan hatékonyan fölöslegesen mérgezni egy kapcsolatot, mint a féltékenykedés. Olvasóinktól is rengeteg példát kaptunk már erre: ha az egyik fél túlságosan féltékeny, azt a másik nem fogja sokáig bírni. Természetesen a harmonikus kapcsolatoknak megintcsak nem az a jellemzője, hogy egyik fél sem féltékeny egyáltalán, hanem az, hogy meg tudják beszélni az ilyen érzéseket, és túl tudnak lépni a dolgon anélkül, hogy a kapcsolat sérülne.
3. „Ezt most hogy érted?” – ha túl sokszor hangzik el ez a kérdés otthon, az szintén valami problémára utalhat. A szakértők szerint ugyanis ha tényleg szeretünk valakit, akkor nem egészen egyértelmű kiszólásaikat úgy értelmezzük, hogy a másik biztos valami kedvességet szeretett volna mondani vele. Ha automatikusan támadást vagy fenyegetést hallunk ki valamiből, ami nem feltétlenül az, ha ösztönösen valami rejtett értelmet keresünk az elhangzottakban, az nem sok jót jelent. Egy konkrét példa: a férj bejelenti, hogy látni se bír már senkit, elege van és elvonul tévézni. Ha ezt a feleség kapásból úgy értelmezi, hogy férje rá mérges és őt hibáztatja, akkor az ő házasságuk nyilván nem lehet felhőtlen. Optimális esetben ilyenkor a feleség elmondja, hogy megérti, hogy férje fáradt, sőt, esetleg még visz is neki egy pohár sört/bort/akármit, és nem kezd el azon agyalni, hogy a férfinak vajon vele van-e problémája.
4. Az ember egy kapcsolatban rengeteget csiszolódik, de a változás csak egy bizonyos mértékig normális. A szakértő úgy fogalmaz, hogy az a legjobb, ha a két félnek nem kell ahhoz gyökeresen megváltoznia, hogy összepasszoljanak, mert már maguktól összeillenek. Ritka az olyan kapcsolat, amiért egyik félnek sem kell feladnia semmit, de azért a harmonikus kapcsolatokra nem jellemző, hogy bármelyik félnek teljesen át kéne programoznia magát addigi énjéhez képest.
5. Ami nem szerencsés: ha azonnal ráripakodunk a másikra, ha valami olyat csinál, amit nem értünk, amivel nem értünk egyet. Ami a harmonikus kapcsolatokra jellemző: az ember először gondolkodik egy kicsit, és csak azután reagál. Tényleg megéri ezért vitázni? Nem kéne ezt most inkább elengedni? Kell nekem egyáltalán mondani valamit? Jobb, ha az ember ezeket végiggondolja, mielőtt vitát kezdeményez.
6. Egy kapcsolat szenvedélyes kezdetére jellemző lehet, hogy minden egyes elbúcsúzás annyira fáj, hogy az ember legszívesebben sírna, holott csak a reggeli munkábaindulásról van szó, és fél óra múlva már mehet is a napi első telefon. A szakértő azt mondja, akiknek harmonikus és hosszú távú a kapcsolata, azok ezen hamar túllépnek, és megtanulnak elbúcsúzni egymástól. Nem hibáztatjuk a másikat, hogy elmegy, nem irigyeljük azokat, akik velük vannak, nem rendezünk nagyjelenetet, van egy szép és normális búcsú, és aztán a felek simán kivárják azt a néhány napot, esetleg hetet, amit külön kell tölteniük. Hiszen biztosan tudják, hogy utána megint mellettük lesz a párjuk, és minden megy majd tovább a régiben.
7. Az utolsó tanács pedig az, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: kinek jobb a kapcsolatban, a páromnak vagy nekem? Kinek van nagyobb szüksége erre a kapcsolatra? Az ideális eset az, ha mindkét fél úgy látja, hogy a viszonyok nagyjából kiegyenlítettek, mert mindkét félnek ugyanolyan jó, mindketten ugyanannyira érzik azt, hogy szükségük van a kapcsolatra.