horoszkóp

Zenészek Amerikában

2008.03.18. 09:31
Ennek a témának talán azért is van különös jelentősége, mert még a régi világban az amerikai zene a “kapitalista dekadencia” megtestesítője volt, (kivéve Paul Robeson mint elnyomott fekete az NDK-ból).

Emlékszem igazgatói intőt is kaptam, mert nyilván félrevezetett, és befolyásolható ifjúságomnak beszámítható, de mindamellett megbocsáthatlan bűnt követtem el a majdnem sikeres osztályharc ellen: twistet táncoltunk az iskola alagsorában szünet közben. Még szerencse, hogy nem ittunk vagy cigiztünk.

Na, persze visszaeső bűnösként, hiszen ha twistel kezded, ki tudja, mi lehet a vége. Előbb utóbb a rock and roll-nál végeztem destruáló tevékenységemet.

Nem nosztalgiázom, de valahogy más volt a házibulik hangulata a csempészett bakelitlemezek által. Később enyhült a helyzet, de ennek ellenére ez a zene egy egészen más világ és szabadságérzetet sugallt. A 60-as évekről még nem is beszélve.

Aztán megérkeztem Kaliforniába. Sőt, lépten nyomon bele akadtam a régi bulik hőseibe. Rengeteg nevet tudnék felsorolni, mert a munkám során, így vagy úgy, olyan körökben kezdtem mozogni, ahol ez természetesnek tűnt, de nem nekem. Legalabbis akkor nem. És nem is erről van itt szó.

Oscar Brown jr

Gondolom, sok olvasó még túl fiatal ahhoz, hogy tudja, kikről beszélek. 34 évről van szó. Sajnos, vagy hála Istennek, én inkább a filmszakmában dolgoztam. A zenészek promócióit a lemezgyartók, és ezer egyéb emberek intézik, én meg lusta voltam ezen a vonalon tülekedni, de azért így is jött egy pár munka.

Mint már említettem, zenészekkel jobban szerettem dolgozni, főleg a több közös téma miatt, mint a magukba szerelmes színészekkel. Viszont így hozta a sors, és az erotika is más útra terelt. Bulizni viszont a 70-80-as években a zenészekkel lehett a legjobban. (Erről később) Nem akarok névsorolvasást tartani, nem is fontos. A képeket inkább az érdekességek miatt mutatom, hiszen mindennel jár egy kis story.

Gary Puckett (Gary Puckett& the Union Gap), akinek masszív slágerei voltak a 60-as években, felhívott telefonon és azt mondta: Hello, Gary P vagyok. Énekelgettem, le kéne, hogy fotózz! Énekelgetett, a "Young Girl” majdnem himnusz lett. És nem álszerénységből mondta, hanem ő már csak ilyen

Aztán jöttek a szomszédaim. Al McKay, aki az Earth Wind & Fire gitárosa volt. Egy nap bekopogtam hozzá, hogy panaszom lenne, mire rögtön kérdezte, “túl hangosak vagyunk?" Mire én: Sajnos nem eléggé. Fel tudnád egy kicsit tekerni?

És ami a hab a tortán, hogy 2003 decemberben - még én is itthon jártam - éppen itt koncerteztek Pesten mint LA Allstars.

Na, ez egy kicsit szürrealista élmény volt. Persze, hogy elmentem, de erről inkább nem beszélnék, és nem Al barátom miatt, hanem mert ahogy a rendezők viselkedtek, és a VIP-jegyek körüli idétlenkedések, azok egy könyvet töltenének meg.

Az EWF-on keresztül ismertem meg Ali Woodsont a Temptationbol, aki kilépett, majd szólóénekesként működött.

A “Rakit” egy industrial rock banda, akik a Key Club-ban játszottak, és le kellett fotózni őket, mert a kor divatja szerint a zenekarok majdnem fellépésenként cserélték a tagjaikat.

Egy szó mint száz, vén fejemmel besétáltam a club-ba, és hirtelen egy Lugosi Béla castingon találtam magam. Az egész közönség Goth gyerekből állt. Először is életemben ennyire fantasztikusan öltözött emebreket még nem láttam, de a meglepőbb az udvariasságuk volt. Egy emberbe sem botlottam bele a hatalmas tömeg közepén, és olyan előzékenyek voltak, mint a Lordok a Felső házban. Furcsa élmény volt.

A King Bees egy rockabilly outfit volt, akinek a gitárosa, Jamie James, a Steppenwolf-ból érkezett, a Hunt testvérek David Bowie Tin Machine-jában dolgoztak. Erről is van egy kis törtenetem, de... Lectric Dick az egy külön story. Tiszta Hollywood. Sztárgyerek, (Smothers Brothers) rockzenész, pornstar.

Na, ennyit erről.

A következőkben majd felvágok az élményeimmel.