Az utóbbi hetekben az étteremlátogatást sportként űző és az étteremkritikákat Bibliaként olvasó ínyenc New Yorkiak körében nem kell keresni a társalgás témáját: az étteremkritika fronton kitört a háború. A New York Times jelenlegi kritikusa, Frank Bruni, egyik legutóbbi írásában (az adható maximális négyből) egyetlen csillagra sem méltatta a Kobe Club nevű új helyet, és ezzel gyakorlatilag nem ajánlja. A vendéglő méregdrága, luxusminőségű steak-re specializálódott („lelketlen, felülárazott húsbirodalom”).
A New York Times étteremkritikusi pozíciója intézmény –a mindenkori betöltőjének ítéletétől éttermek sorsa függ. Nem csoda hát, hogy az ominózus írás nem okozott túl nagy örömöt a Kobe Club tulajdonosának, Jeffrey Chodorow-nak. Olyannyira nem, hogy felháborodásának egy, a New York Times gasztronómiai szekciójában megjelentetett, egész oldalas hirdetés formájában adott hangot (teljes terjedelemben itt olvasható). Egy ilyen ára kb. 40.000$. A rovatvezetőnek címzett levélben a médiát és a felkészületlen kritikusokat okolja előző étterme kudarcáért is, Frank Bruni-t pedig gyakorlatilag alkalmatlannak minősíti. Bejelenti továbbá, hogy személyes blogot indít, amelyben a Bruni által értékelt éttermeket teszteli majd, és felülvizsgálja az általa írt kritikákat.
Az eset hatalmas port kavart az éttermi és gasztronómiai körökben, az étteremtulajdonos mellé álló és annak igazat adó tábor méltatja bátorságát, többen viszont annak a véleménynek adnak hangot, hogy „vajon mennyire jó ötlet 40ezer dollárt arra költeni, hogy emlékeztessük a világot arra, hogy a New York Times szerint rossz az éttermünk.” A meccs következő lépését Bruni tette meg: utolsó étteremtesztje egy exkluzív sztriptízbár steak-éttermére esett, amelynek még egy csillagot is odaítélt. Ennek üzenet értéke van, nyilvánvalóan azt kívánja Chodorow tudtára adni, hogy „még egy sztriptízbár étterme is jobb, mint a Tiéd”.
Szóval, áll a bál, a messziről is izgalmasnak tűnő eseményeket érdeklődéssel figyelemmel kísérjük.
A Gawker cikke nyomán, Chili&Vanilia
