A Springfield és a költészet

Nem lehet egyszerű ruhakollekcióhoz katalógust írni. Mert az természetes, hogy teletesszük fotókkal, bár kényes pont, hogy milyen modelleket alkalmazunk. Viszont hogyan faragjunk minél frappánsabb és figyelemfelkeltő leírásokat akár átlagcuccokhoz, amelyek minősége és egyedisége kérdéses? A Springfield megküzdött ugyan a feladattal, és egész szórakoztató katalógust sikerült összehozniuk az őszi/téli kollekcióhoz. Kedvenc soraink között van olyan, ami már-már a vegyész mesterség részleteire utal: a spanyol márka tervezői ugyanis izgalmas italt készítettek számunkra a város lüktetéséből, a felkavaró utcák zajából, sőt, meghintették a kollekciót a rohanó emberek gondolataival és álmaival. A végeredmény „az egyedülálló Springfield koktél, benne az alkímia, színek, anyagok és szabások csodálatos összjátékával”.

A leírástól felajzva el is mentünk megnézni a férfi és most már teljes női kollekcióval is rendelkező kínálatot. Bevalljuk, leginkább a „polyester vagány eleganciája” szókapcsolat belső ellentmondása késztetett arra, hogy körülnézzünk az üzletben. Sajnos a mi ízlésünk számára a kollekció nem sok eleganciát és fűszert rejteget, sokkal inkább az arctalan farmer-galléros póló kombináció a jellemző. Három fő stílusra ment rá a márka, megcélozzák a „casual dark”-okat, nyilvánvalóan sötét színű ruhatárat hirdetve az „urban yuppiknak, akik élnek-halnak a minimál formákért és modern grafikákért”. Szerepelnek a katalógusban még a „school rebelek”, akiknek gyilkos a humoruk, és a „the authentics”, akik nagy bohémok, és fel vannak vértezve „a grunge életérzés hamisítatlan stílusjegyeivel”. De ki hallgat ma grunge zenét?

A női stílusok besorolásánál is kicsit homályos a katalógus, a sportos viselet szerintük „sport look, de ezúttal korántsem basic és valúszínűleg még annyira sem hétköznapi”. Mi már itt kezdtük elveszíteni a fonalat, pedig vannak még a „fun basics/garcon”, akik androgünök. Valamint külön figyelmet szentel a katalógus a karácsonynak a „christmas luxery”-vel, aminek alapja a selyem és van benne „egy parányi casual mese”. És az utolsó a „winter garden”, amiben csillogó, feltűnő anyagok vannak, viszont sokkal kevesebb angol szó, mint az előzőekben.

Mindez a rege a boltban kevéssé érvényesült, amit láttunk, az egyszerű, pamut és műszálas anyagok keveréke volt nem túl izgalmas színekben. Egy régi Springfield-vásárló szerint a minőségben sem nagyon bízhatunk: „a nadrágon kívül minden borzasztó minőségű, a felsőket maximum háromszor vettem fel”. Azért felpróbáltunk egy fekete csőnadrágot, ami 5000 forintért jó üzletnek tűnt, viszont sehogy sem fért a fejünkbe, hogy miért marad a citromsárga és árnyalatai még mindig divat. Még most, ősszel is?

Oszd meg másokkal is!
Mustra