Péntektől vasárnapig a Nyugati pályaudvar parkolójában gyűltek össze a magyar 3D aszfaltrajzolók. Egészen pontosan összegyűjtötték őket, mert a festő csapatokat a szervezők kérték fel, hogy kötetlenül, versengéstől mentesen mutassák be a tudásukat.
A 3D aszfaltrajzolás pont olyan, mint amit mindenki csinált óvodában vagy általános iskolában, amikor ugróiskolát, illetve állatokat rajzolt fel a betonra krétával. Annyi különbéssgel, hogy ezeket a rajzokat profik készítik, emiatt sokkal jobban néznek ki, mint a gyerekrajzok, ráadásul jó szögből nézve valóban olyanok, mintha kiemelkednének a síkból.
Aszfaltrajzoló alapvetően alkalmazott grafikusokból lesz, akik szabadidejükben is festegetnek. A bemutatóra jelentkező társaságok dekorációs festéssel foglalkoznak, alapvetően falakra szoktak dolgozni, de egyöntetűen azt mondták, hogy nem okoz különösebb nehézséget áttérni a földre.
A képeknek az a különlegességük, hogy megfelelő szögből, megfelelő távolságból és megfelelő magasságból nézve 3D-hatásuk lesz, olyanok, mintha kiemelkednének az aszfalt síkjából. Ahhoz, hogy ezt a hatást elérjék, perspektivikusan megfelelően torzított képet kell készíteniük.
A legmegszokottabb gyakorlat szerint az elkészítendő képet, torzított képet rámérik egy raszterhálóra (a négyzetrácsos papír tudományos testvére), ami alapján később méretarányosan megnagyítva felfestik az aszfaltra a képet. De találkoztunk olyanokkal is, akik azt mondták, hogy ők nem rasztereznek, szemmértékre festik fel a torzított rajzot.
Aki meg nem jutott el a hétvégén a Nyugati parkolójába megnézni a néhány rajzot, meg hagyományos graffitit, nem vesztett sokat. Az aszfaltrajz olyan szabadtéri alkotás, ami nem élőben, hanem fényképen néz ki a legjobban, mert a fotón könnyű kizárni a 3D-hatást rontó, zavaró környezeti elemeket.
