Körbejárja a sajtót a Világgazdaságtól a Fókuszig az új magyar bútorsiker, a Hug Chair. A bútor tervezőjét, Asztalos Gabriellát két nemzetközi zsűri is elismeri a neki tulajdonított ülőalkalmatosságért: a Singapore International Furniture Design Award egyik fődíját május 8-án veheti át, New York International Contemporary Furniture Fair díjátadójára pedig 2011 májusában kerül sor.
A szakma lelkesedése nem meglepő: a bútor valóban remekmű, egyszerre van meg benne a gondolatiság és a szívet-szemet gyönyörködtető esztétikum. A kérdés inkább csak az, hogy miért nem 2007-ben tüntették ki ezzel a megtisztelő figyelemmel, amikor a mexikói dizájner, Victor Aleman megtervezte gyakorlatilag ugyanezt a bútordarabot talp nélkül. Amint azt a Térkultúra blog bemutatta, a Loopty Loop Loopita, szintén egy majdnem kör alakban hajlított favázból áll és színeiben is megegyezik a Hug Chair prototípusával.
Számos példa adott a nagy elődök iránti tisztelet kifejezésére, amikor is egy bútor annyira megihlet egy dizájnert, hogy késztetést érez az átalakítására, újragondolására. Emailben megkerestük a magyar tervezőt, Asztalos Gabriellát az ügyben, aki válaszában felhívja arra a figyelmet, hogy a spirálformát rajta kívül rengeteg a designer használja, a többi szempontból pedig a Hug Chair merőben különbözik a Loopty Loop Looptitától. Alább a tervezőnőt idézzük.
"A Hug Chair ötlete 2009 áprilisában született Barcelonában egy iskolai feladatnak köszönhetően, ahol az “ölelés”-ről kellett készíteni egy bútordarabot. Ezeket a terveket a mai napig őrzi az iskola. A formatervezésben mindannyian a természetből merítjük az alapötleteket, alapformákat. A spirál is egy, a természetben mindenhol jelen levő forma (szőlőfürtök, a tenger hullámai, a csiga háza vagy egy emberi ölelés), így nem csoda, hogy rengeteg tervezőt megihletett. A három lábú székek vagy az egylábú asztalok tervezőiről is butaság lenne azt állítani, hogy lopnak, csak azért, mert nem ők tervezték meg az első ilyen szerkezetű bútort.
A Loopty Loop Loopita fekvő bútorszerkezet létezéséről 2010 nyarán értesültem, amikor egy barátom szólt, hogy látott egy, az én székemhez hasonló tervet. Ekkor vizsgáltam meg részletesen, az egyetlen szembetűnő hasonlóság (a közismert spirálformán kívül) a külső faszerkezet anyagválasztása volt. A sötét fa és világos kárpit használata igen elterjedt, több száz bútortervező használja, mivel ez eleganciát és igényességet kölcsönöz. Az említett design egy földön fekvő szerkezet, és nem fából van 360 fokban meghajlítva (mint a Hug Chair), hanem fadarabokból van összeállítva, így állítható hosszabbra és rövidebbre. Tehát sem szerkezetében, sem funkciójában, sem felépítésében nem hasonlít a Hug Chairhez. Ezen kívül ebben a cikkben azt vitatják, hogy abban az évben, amikor a Loopty Loop Loopita tervezője megtervezte ezt a spirálbútort, akkor egy másik tervező rég megtervezte, legyártatta és ugyanabban az évben meg is nyert egy nemzetközi designversenyt egy rendkívül hasonló, The Therapist nevű designjával. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a a Loopty Loop Loopitáról csak 3D computer-rajzok vannak, ez a terv soha nem lett megvalósítva, valószínűleg mivel nem lehetséges egy fizikálisan és funkcionálisan életképes modellt gyártani belőle, míg a Hug Chair létezik és kiválóan működik funkciójának megfelelően. Még egy utolsó és talán legfontosabb tényező, hogy a szingapúri és New York-i designverseny 10-12 tagú zsűrijei a designvilág legbennfentesebb specialistái. Ők ismerik az összes újonnan felbukkanó és múltban megjelent bútort és bútortevet. Ők is jó párszor szembetalálkoztak már ezzel a klasszikus spirálformával és ezzel az anyagkombinációval, mégis a Hug Chairt választották meg díjnyertes terméknek."
(A Tejben-vajban vendégbloggere Nikoletti Petra lakberendező. Saját blogjának címe Térkultúra, amely itt olvasható.)
