Egy, a Matador Network nevű honlapon megjelent poszt szerint Budapesten él egy Barbara Litzfellner nevű osztrák utazási újságíró, aki vonatkozó bejegyzésében érdekes tapasztalatokat osztott meg a magyar fővárosról. 26 pontban foglalta össze, miért jó/rossz itt élni, pontosabban 26 jelét annak, hogy az ember túl hosszú ideje él Pesten. Furcsa, de illusztrációnak nem a Lánchidat, a lángoló 3-as metrót vagy egy kerületi óvodaátadó ünnepélyt tettek be a posztba, hanem egy virághalom előtt mosolygó szőke lányt.
A legtöbb észrevétele csipkelődő-kritikus, de persze igaz is. Ha szemezgetünk a pontok között, olyanokat találunk, minthogy az ember mindenre tejfölt rak, a Balatont óceánnak tartja, este hazafelé sétálva tuti belefut egy hollywoodi film forgatásába, és teljesen természetesnek gondolja, hogy egy otthonra rendelt pizzára két órát kell várnia. Azt is írja, nehéz különbséget tenni a „gulyás, haláslé and pörkolt" (sic!) között, és mennyire meg tud menteni egy napot a Túró Rudi. Megjegyzi azt is, hogy minden alkalommal, amikor húszezressel kell fizetnie, komolyan elgondolkodik azon, hogy vesz még valamit csak azért, hogy ne kelljen az eladó haragjával szembesülnie. Ismerős, ugye? Kiderül az is, hogy hozzá lehet szokni a házipálinkához, és a lángos szuper éjszakai nassolnivaló, minden harmadik pont pedig a romkocsmákat dicséri, kiemelve a Szimpla répaárus nőjét.
A személyes kedvencünk persze egy közös mindennapi tapasztalat (itt a többi is, ha érdekli):
„23. Csatlakozol a sokasághoz, ami a tömegközlekedési járműveken álldogál, holott a székek többsége üres. Úgyis csak tíz megállót megyek."