Melyik budapesti teraszdzsungelt utálja a legjobban?

Kezdjük egy viszonylag friss gócponttal, ahol viszont jöhet némi felüdülés. Amióta a Krúdy Gyula utca és a Mikszáth Kálmán tér környékét felújították és gyakorlatilag sétálóutcásították, azóta egyrészt ez a VIII. kerület talán legmenőbb, legjobb hangulatú része, másrészt talán a város egyik legkevésbé közlekedésbarát területe, annyi terasz nőtt itt ki az elmúlt pár évben, ha nem lenne sétálóövezet, pokol lenne erre gyalogolni, de még így sem öröm.

Egy lakossági bejelentés nyomán viszont változhat a helyzet. Jó esetben lehet majd közlekedni a téren és a környékén, rossz esetben közvetlen életveszéllyel jár majd egy-egy terasz elhagyása. Azt tervezik ugyanis, hogy részben visszaengedik az autóforgalmat a környékre, ami azzal jár, hogy talán a teraszoknak is kicsit összébb kell majd húzniuk magukat. Ez a jó eset. Ha a teraszok viszont nem húzzák össze magukat, akkor az lesz, hogy a téren átvágva vagy valaki tányérjába lépünk bele, vagy egy arra közlekedő autónak megyünk neki.

A Jászai Mari tér mellett található Hollán Ernő utca eleje nagyon adta magát, hogy sétálóutca legyen, hiszen ennek az utcának nincs kivezetése a körútra. Néhány évvel ezelőtt meg is történt az átalakítás, nagyon hangulatos lett az egész, még világítós szökőkútra is futotta.

A sétálóutcásítás mára meghozta az eredményét: a száz méteres szakaszon gombamód szaporodtak a különféle kávézók, éttermek, cukrászdák. Ezzel párhuzamosan mindent elleptek a teraszok. Mivel az utca közepét szökőkút, bokorszigetek foglalják el, ezért közlekedni továbbra is leginkább az utca két szélén lehet a teraszok által hagyott szűk folyosókon.

A bulinegyedben teljesen normális, hogy egymást érik a kocsmák, terasz terasz hátán nő ki a semmiből, de van egy rész, amire az elviselhetetlen túl enyhe kifejezés.

Ez a nevesincs kis átjáró a Kazinczy utca és a Holló utca között a 400 és az Ellátó kert által közrefogott folyosó az. Gyakorlatilag a bulinegyed egyik főútvonala, ha valaki a Madách tér felől közelítené meg a negyed sűrűjében lévő kocsmákat.

És át lehet itt vágni kényelmesen? Nem, nem lehet, mert mindent beborítanak az asztalok. Amiatt viszont, hogy ez a legrövidebb, gyakorlatilag nyílegyenes út a Kiskörútról, érthető módon elég nagy rajta a forgalom, akkora, hogy esténként simán gyalogos dugók alakulnak ki itt.

A legidegesítőbb talán, hogy az asztalok sem valami katonás rendben vannak az átjáróban, hanem pont úgy, hogy az embernek még tekeregnie is kelljen köztük.

A budapesti teraszmizéria úttörője a Liszt Ferenc tér, ahol a téren működő helyek mára legyőztek gyakorlatilag minden ellenállást, és szinte légmentesen zárták le az egész területet.

Nagy szerencse, hogy a tér közepén végigfut egy kvázi gyorsforgalmi út a fák között, ha valaki siet, akkor erre legalább van esélye gyorsan átvágni.

Egyébként katasztrófa, pláne a nyári csúcsidőszak idején, amikor nem elég, hogy az asztalok között kell lavírozni, óvatosan, hogy a fejünket ne súrolja folyton valamelyik belógó napernyő, esetleg ne spricceljen arcon a párásító ventilátor, de még arra is figyelni kell, hogy a kávézók, éttermek ajtajában kirakott menük előtt megálló turisták simán gátakat képeznek.

A Ráday utca kicsit a Mikszáth Kálmán térhez hasonlít, már a probléma szerkezete szempontjából. Az utcában gyakorlatilag felszámolták az autós közlekedést, leginkább csak a buszokra kell odafigyelniük az úttesten sétálóknak. Ez nagy szerencse, ugyanis az utcát annyira belepték a teraszok, hogy ha a megmaradó járdán kéne közlekedni, az több mint reménytelen lenne.

Ráadásul a Liszt Ferenc téren is tapasztalható, teljesen normális, menük előtt tömörülő bámészkodó gócpontok kialakulása miatt tényleg az úttest a legegyszerűbb módja a közlekedésnek, annyira, hogy sokszor a teraszokra is kényelmesebb beülni az úttestről - amennyiben nem egy elkordonozott helyet nézünk ki -, mint a járda felől.

A Madách téren is azzal kezdődtek a bajok, amikor átalakították az egyébként is népszerű teret, és próbáltak az itt tobzódó embereknek kellemes környezetet biztosítani. A dolog nem volt nehéz, a teret ugyanis sokáig egy egészen gusztustalan parkoló uralta.

Mostanra lett szép térköves burkolat, természetesen itt is van trükkös szökőkút, ami néha úgy lő ki magából párát, mintha elromlott volna, de ezt igazából direkt csinálja. Szóval az egész nagyon hangulatos lett, legalábbis illik abba a térköves, szökőkutas vonalba, ahogy mostanában Budapesten felújítják a tereket. A hatás meg persze nem maradt el: a csúnya környezetben is sokan jártak ide, a felújítás óta pedig kifejezetten nagy a tömeg, ami egyébként a legjobb bizonyíték arra, hogy jól sikerült a dolog.

Probléma akkor van, ha az ember nem a tér közepén akar keresztülmenni. Erre két nyomós oka is lehet: a szakadó eső vagy a nyári meleg. A tér nyáron gyakorlatilag katlanként funkcionál. Óriási szerencse, hogy a két oldalán árnyas árkádok alatt is át lehet rajta vágni.

Vagyis lehetne, ha az árkádok alatt átvágás nem a térre kipakolt asztalokon való átesést jelentené. Mondjuk fel lehet fogni az egészet úgy is, mint bemelegítő a Gozsdu Udvarhoz, ahol aztán tényleg katasztrófa közlekedni, de oda az ember nem is azért megy.

Najó, nem a teljes Nagykörúton tragikus a helyzet, de a Teréz körúton és az Erzsébet körúton most már néhány éve elég körülményes végigmenni, ha az ember kifogja a csúcsot, ilyenből pedig naponta több is van.

A problémát alapvetően az okozza, hogy a Nagykörútnak ez a szakasza, a Nyugatitól nagyjából a Blaha Lujza térig, az elmúlt években teljesen kiépült kocsmákkal, és ebből fakadóan a kocsmák elé kihelyezett, jobbára fedett teraszokkal.

Hiába iszonyú széles a járda a körúton, ha annak legalább a felét elfoglalja egy terasz, ráadásul az úttesthez közelebbi részből egy csomót elvesznek a fák, padok, hasonlók. Szóval azok a dolgok, amiktől egy körút hangulatos körút tud leni.

Marad középen pár méter arra, hogy átkeljen rajta a fél város. Sok sikert!

Nehéz egyébként megmondani, hogy melyik elrendezés a rosszabb, amikor a teraszt az úttesthez közeli részre rakják, és akkor az ember a hely ajtaja és a terasza között vág át, vagy amikor közvetlenül az ajtóban épül a terasz, és akkor a terasz, meg a fák, illetve a virágosbódék között botladozhat. Szerencsére a Nagykörút bazinagy, nem véletlenül ez a neve, ezért a probléma inkább csak néhány ponton jelentkezik egyelőre, de amikor két év múlva lépni sem lehet majd az olcsóbbnál olcsóbb egyenkocsmáktól, akkor mi boldogan röhögünk majd gyűlölködve a markunkba, hogy naugye, hogy megmondtuk.