Colm Fitzgerald Írországban született, majd Kaliforniában nőtt fel, és most Magyarországon él. Utóbbit már csaknem egy éve, mert a feleségével úgy döntöttek, hogy egy egyszerűbb, kevésbé pörgős életet akarnak élni, és nyolc év után újra közel szeretnének lenni a lány családjához.
A költözése óta sok tapasztalatot szerzett, a honlapján pedig nemrég összegyűjtötte, mi mindent tanult a magyarokról. Azt mondja,
Hoppácska!
Megdőlni látszik a sztereotípia, hogy mi csak mérgelődni és puffogni tudunk, sőt, még a legnagyobb partikon is leginkább csak sírva vigadunk? Sokszor a külső szemlélők szerint elég depressziósak vagyunk, ezt Colm is megerősíti, de azért ez így nem teljesen igaz.
Úgy látja, a magyarok élete kemény, és sokaknak komoly kihívást jelent, hogy egyről a kettőre jussanak. És nem játsszák meg magukat az emberek: nem tesznek úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ugyanakkor jó a humorunk. Lehet, hogy cinikus és sötét, de
Emellett azt is tapasztalta, hogy vendégszeretőek vagyunk, szívesen osztozunk másokkal a hagyományainkban, illetve időt és energiát szánunk az emberi kapcsolatainkra. És ezek fontosabbak, mint a pénz, vagy a karrier.
A disznó itt nem vész kárba.
Oké, nem mi találtuk fel a bacont, de attól még mi vagyunk azok, akik a disznó legutolsó részecskéjét sem hagyjuk kárba veszni. Colm se volt nagyon oda a zsíros kenyér gondolatáért, de most már simán tud élni a tudattal, hogy mi ezt élvezettel esszük. Sőt! Neki is ízlik, de azért nincs annyira ráfeszülve, hogy minden nap, vagy minden héten egyen egyet. És a kocsonya is felejtős.
Nem KELL pálinkát inni!
(Ez hülyeség. Valószínűleg nem rendes magyar gazda kínálgatta a maga rohadt gyümölcseiből főzött körömlakklemosó szagú és ízű pálinkájával, aminek a visszautasítása egy személyes Trianonnal is bőven felér, akkora sértés.) Tény, hogy imádjuk tukmálni a pálinkát, hogy minél hamarabb elfogyjon és lehessen rendes dolgokat is inni, de a visszautasítás nem megy át becsületsértésbe. Jó, pár percig leáll a parti, megáll a kés a levegőben, de az instant bulifúrás után minden megy tovább. Megtanulta a jó és rossz pálinka közti különbséget is: az utóbbitól nagyon rossz a másnap.
Igen jó a magyar bor.
Ennyi. Ezzel nem tudunk vitába szállni. A srác sem a koccintósokra gondol, hanem az igazán minőségi Bock, Holdvölgy, St. Tamás és Demeter pincészetek boraira.
Figyelni kell a dísztárcsákra
Az amerikai fiú megdöbbenve tapasztalta, hogy egy régi Opel Corsa műanyag dísztárcsáit is képesek lelopni az álló autóról.
Esik az eső és vannak évszakok.
Tudni kell, hogy Kaliforniában elég ritkán esik. Mivel nincs csapadék, locsolni sem szabad, így ha valakinek zöld kertje van, akkor ott biztos műfűvel van teleszórva az udvar, vagy megszegi a szabályokat. Itt viszont gyakran esik az eső, ami miatt csupa sár minden, és neki ez meglepő élmény. Ahogy az is, hogy eső után felfrissül a levegő, és lehet kertészkedni.
Évszakok is vannak, aminél csodálatosabb dolgot el sem lehet képzelni, hisz negyedévente más színbe öltözik a táj.
Magyarország minden jósága sem elég, hogy azért ne hiányolja az amerikai életet, a medencés BBQ bulikat, a margaritázást az anyjával, a kávézást az apjával. De már itt él, vannak itteni barátai, itt van a felesége, meg a rengeteg disznóhús, az esőzések és persze a világbajnok borok is. Hát kell ennél több?
Via: Paprika Project