horoszkóp

Ilyen szemmel még biztosan nem nézte Budapestet

vik
2016.03.25. 10:01

Nyilván ön is kapott már enyhe lefolyású idegösszeomlást, amikor négyszázötvenezredszerre kellett végignéznie, vagy végighallgatnia egy reklámot, ami voltaképpen tökéletesen hidegen hagyta, mégis a zsigereiben érezte, amint le akarják tolni a torkán, akár érintette önt az adott termék, akár nem.

Van ez így, tudjuk jól, a reklámszakma sokszor túlzásokba esik, és kendőzetlenül az arcunkba tolja azt, amit el kíván nekünk adni. Nade. Van egy jó hírünk! Egyrészt kiderült, hogy lehet ezt finoman is intézni, másrészt azt is megtudtuk, hogy mindez lehet érdekes, és egyben tökéletesen észrevétlen is.  

Hogy mitől vagyunk ebben olyan biztosak?

A Doupla digitális és a Kommpakk kommunikációs ügynökségek egy bizonyos Brandlépések elnevezésű sétára invitált minket, amely során végigvezettek a belváros kevéssé ismert, vagy eddig észrevétlen pontjain, amelyek a reklámok szépségére, titokzatosságára, vagy éppen meglepő megjelenéseire mutattak rá. De tökéletes elbénázásokkal is találkoztunk, miközben kiderült számunkra, hogy

Budapest utcái tele vannak olyan finom, eldugott reklámokkal, amelyeket alighanem sosem vett észre ön sem,

vagy nem tudta, hogy néhányuk akár már 180 éve beleolvadt Budapest látképébe.

A kezdetek

Már az ősi egyiptomi kultúrából, sőt, az ókori Kínából is vannak feljegyzések azzal kapcsolatban, miként operáltak már abban az időben is a kísérletező kedvű ős-reklámszakemberek a szakma finomságaival. Utóbbiaknál (vagyis Kínában) például bambuszfuvolán előadott zene kíséretében próbáltak eladni a gyerekeknek cukorkát, tehát sejtették, hogy a külcsín néha még a belbecsnél, jelen esetben tehát az íznél is fontosabb lehet.

A középkorban a vizuális tartalmak erősítése volt a cél, hiszen az emberek nagy többsége analfabéta volt, így egy kép segítségével jobban eligazodhatott egy kovácsmester cégérén, ha egy kalapácsot és egy üllőt is látott rajta.

lush Szappan
Fotó: Lush

1850-től datálódik a modern reklámtechnológia, amikor is egy angol szappangyáros rájött, hogy terméke nem az a termék, amely kész van, és örökre úgy is marad, és eladható csupán a funkciójának köszönhetően. Egy szappan illatozik, színes, kívánatos termék, így meg is kell adni a módját, mindig újulni kell és érdekesnek maradni, és megmutatni ezt a vevőknek. Ennek tudatában hozta létre a termékfejlesztés fogalmát, amely a mai napig bevált módszer a reklámszakmában.

Flashmob, magyarul villámcsődület

A Szent István Bazilika előtti Szent István tér Magyarország központi helye a flashmob 2003-as, New Yorkban kialakult őrületének. Leginkább társadalmi jelenségekre igyekszik felhívni a figyelmet azzal, hogy minél több embert mozgósít egy azon pillanatban, ugyanarra a tevékenységre. Nálunk az első ilyen esemény 2003 augusztusában szerveződött a Deák téren, azonban a Bazilika előtti tér vált a legnépszerűbb hellyé a témában.

Gondoljunk csak ezekre:

Vagy

az első flashmob

Az első villámcsődület, ahogy írtuk, New Yorkhoz köthető, akkoriban még ironikus társadalmi kísérlet gyanánt jött létre, és elég volt hozzá egy perzsaszőnyeg, és egy ember, aki nézi. Aztán jött még egy ember. És még egy. És így tovább, amíg egy egész tömeg össze nem verődött. Ezzel az egész csődület létrehozója, Bill Wasik, a Harper's magazin egyik szerkesztője bebizonyította, hogy az emberek minden indok és cél nélkül bárhová elmennek csak azért, hogy ott legyenek, ahol valami történik.

A gerillamarketing

A Szent István tér után fontos állomás Michael Jackson emlékfája az Erzsébet téren. A fa és a rajta lógó Michael Jackson-képek nem csupán a 2009-ben elhalálozott énekes emlékének tisztelegnek, ennél valamivel több van mögötte.

A fa körül gondozott kert, noha leginkább művirágokkal díszített, mégis a gerillakertészet tipikus példája. Az efféle marketingmódszer az 1990-es évek második felében, Nagy-Britanniában alakult ki a környezetvédelem erősítésére. Nálunk leginkább a rossz utakra hívják fel a figyelmet és arra, hogy túl kevés a zöldterület a városokban.

miért pont ott?

Michael Jackson háromszor látogatott Budapestre, és mindhárom alkalommal a Kempinskiben szállt meg, ezért a rajongók gyakorlatilag tábort vertek az épület előtt, kézenfekvő volt tehát az emlékfát a szálloda környezetében elhelyezni.

A gerillamarketing egyik tipikus példája az alábbi önreklámozás. Egy szó és annak leírása elegendő ahhoz, hogy azonnal képet kapjunk valakinek a munkájáról. Persze nem árt felhívni sem.

Dugjuk el vagy feltűnősködjünk?

Örök kérdés ez a marketing és PR-szakemberek számára. A Vörösmarty téren mindkettőre találhatunk példát, egész pontosan egymás mellett, amellyel a kontraszt igencsak nyilvánvalóvá válik, ha hajlandóak vagyunk odafigyelni rá. A klasszikus épületet a Stradivarius logója díszíti, alkalmazkodva és stílusában beépülve az épület felületébe. Annál nagyobb kontrasztot mutat ezzel azonban a közvetlenül mellette lévő Citibank, vagy akár a másik oldalon virító H&M logó.

Fontos, hogy egy márka jól be tudjon épülni a környezetébe, és ehhez az elváráshoz remekül alkalmazkodnak a téren évente kiállított Hungarikum Karácsonyfák, amelyeket tipikus magyar márkák képeivel ellátott díszek dekorálnak, szinte észrevétlenül.

Online-nak lenni az utcán?

A Váci utcáról manapság is nyugodtan kijelenthetjük, hogy kifejezetten forgalmas, azonban az internet térhódítása előtt még a mostaninál is sokkal zsúfoltabb volt, mivel nem volt egyéb lehetőség és hely a hirdetésekre.

Az utca északi része 1986-tól lett Budapest első sétálóutcája, a déli szakasz 1996-tól kapcsolódott hozzá. Amióta a neten is vásárolhatunk, a boltok igyekeznek alkalmazkodni hozzánk, ezért már kevesebb szükségük van arra, hogy központi helyeken legyenek jelen. Vannak azonban cégek, amelyek az utcai és az online platformon is egyaránt működőképesek.

A Régiposta utca és az ország első Mekije

Klasszikus hangulatú cégér díszíti az ország első McDonalds-át, ahol a megnyitón, 1988. április 29-én tolongtak az emberek a burgerekért.

Ezen a napon 14 órán át voltak nyitva, percenként tíz ember kapta meg az első burgerét.

Az első BigMac ára 43 forint, a dupla sajtburgeré 42 forint volt, a sajtburger 26 forintba, egy nagy krumpli pedig 25 forintba került.

Amikor a márkából utcanév lesz

A Régiposta utca 9 szám alatt nyílt egy fogadó valamikor az 1790-es évek és az 1800-as évek eleje között, amely nagy kedvence volt Katona Józsefnek és Petőfi Sándornak is. A fogadó felé vezető utat egy aranyozott kéz mutatta, amelyről azt beszélik, hogy mindannyiszor, ahogy feltámadt a szél, nyikorgott a vashorgon. Az utcát, ahol a kéz az utat mutatta, a fogadó után nevezték el Aranykéz utcának, ami azt jelenti, hogy olyan erőteljes és híres brandet alakított ki tudtán kívül a hely, hogy még utcát is elneveztek róla. Manapság nincs olyan étterem, amely ekkora erővel vagy presztízzsel büszkélkedhetne. Hacsak nem... 

Az étterem, amely 185 éve áll ugyanazon a helyen

A Százéves étterem Budapest első vendéglője, már 1831 óta díszíti a belvárost egy, a magyarországi barokk építészet emlékét idéző épületben. A tulajoknak még 15 évük van, hogy átnevezzék a helyet, amivel minden bizonnyal nem lesz probléma, hiszen az elmúlt 185 évben többször is átesett az étterem efféle arculatváltásokon. Buda Városához fogadóként kezdte, aztán Fehér Hajó, majd Kriszt lett, 1831-től pedig Százéves étteremnek hívják.

A pincér felírója

Tudják, az az a dolog, amire a pincérek a vendégek rendelését írják fel. A séta során megtudtuk, hogy ennek a tárgynak nem csupán annyi a feladata, hogy ne kelljen megjegyezni, hogy ki mit kért, hanem bújtatott, suttyomban megjelenő reklámként is funkcionálhat. Erre az Unicum jött rá először, így a felírókat egy látványos Unicum logóval díszítették, szóval, amíg a vendég a paradicsomlé és a málnaszörp között vívódott, a pincér kezében lévő papír miatt végül Unicummal itta le magát.

Unicum

Neonfényes Budapest

A Tesla elektronikai múzeum előterében láthatjuk azokat az emlékezetes neontáblákat, amelyeknek a háború utáni „neonfényes Budapest” nevet köszönhetjük.

A 19 század közepe óta ismerik a titkot, hogy ha üvegcsöveket különféle gázokkal töltenek meg, azok pazar fényjelenségeket hoznak létre. Mivel ezek csupán látványként érdekesek, és nem sok könyvet lehet elolvasni mellettük, arra jutottak, hogy az intenzív figyelemfelkeltő tulajdonságait kihasználva cégérként vagy reklámtáblaként fogják használni őket. Manapság elég kevés van belőlük, de a Tesla múzeum összegyűjtötte őket. Itt látható a „Patyolat” fehér hattyúja, a „Csemege” kosara, a pislogó szemű bagoly vagy a „Mignon” cukrászda felirata.

 Tűzfalak

Budapest híres az óriási tűzfalairól, amelyek önmagukban csak üres, lehangoló képet adnának a városnak. Ezzel ellentétben, noha először nagy cégek kezdték kisajátítani őket maguknak (mint a MATÁV székház túloldalán lévő tűzfalat, amelyre egy élethű házat festettek a tetején MATÁV felirattal), manapság olyan kezdeményezések is helyet kaptak, mint a Színes Város projekt, amely 2014 óta évente hirdet pályázatot egy-egy tűzfal felcicomázására. Aki jó ötlettel áll elő, és nyer, maga viheti fel a képet az említett tűzfalra, így csinosítva a város látképén.

A túl tökéletes reklámvilág, amely valójában igenis tökéletlen

Megélőként általában csak annyit tapasztalunk a reklámokból, hogy sok van belőlük, és már egy frontális lobotómia sem irthatná ki az agyunkból a Telenor idegörlő reklámzenéjét, vagy a Jogobella reklám brutális prozódiáját, stb.

Megnyugtatásul közöljük, hogy néha kedvenc filmjeiben is feltűnnek bizonyos márkák, amelyek, miközben nézi őket, fel sem tűnnek, így nem fájnak. Ilyen a FedEx a Számkivetettben, vagy a Pepsi az E.T.-ben. És a klipek is szeretik alkalmazni az ilyesfajta megoldásokat, mint például Lady Gaga a Bad romance-ben, amely az elejétől a végéig egy hatalmas Polaroidot reklám.

És vannak olyanok is, amelyek abszurdak, vagy nevetségesen szerencsétlen helyzeteket eredményeznek, és az addigi professzionalizmus megkérdőjeleződik. Megszoktuk például az Aldi szóvicceit, kiválóan vannak jelen a tévében és az online felületeken egyaránt. Azonban olykor ők is tévedhetnek.

Íme. Kossuth Lajos utca, Aldi fényreklám. Bizony, az egy fényreklám. Ezek arról híresek, hogy világosban nem látszanak. Továbbá, a ház falára kifüggesztett Aldi táblát csak az látja, aki Superman módjára átlát a tárgyakon, így nem zavarja, ha egy oszlop éktelenkedik előttük. Ahogy itt. 

Nem kell tehát zsigerből gyűlölni a reklámokat, mi arra jutottunk, hogy a fentiek igenis alátámasztják, hogy kiválóan lehet együtt élni velük. Sőt, szeretni és csodálni is lehet őket. Vagy simán kiröhögni.