Hunyady Márkó és Hajnal Benedek fejében több mint egy éve már, hogy megszületett a gondolat, hogy valakinek segíteniük kell. Nagyjából tök mindegy volt, hogy kin, csupán annyit akartak, hogy hadd tehessenek valami jót emberekkel, bármilyen, szociálisan érzékeny témában.
Az első tervek egyike egy gyermekotthon volt, de azt mondják, iszonyú nehéznek bizonyult egyeztetni az elképzeléseket, és mivel alapjáraton igen elfoglaltak, valami szabadabb tevékenység mellett kellett dönteniük. Lévén, fodrászként dolgoznak, szó szerint a kezükben rejlő lehetőségeket és eszközöket akarták kiaknázni.
Ehhez pedig nem kellett mást kitalálniuk, mint a helyszínt, és szinte azonnal belefoghattak a projektbe.
Megvettük a szükséges eszközöket: ollót, kesztyűt, hajvágógépet, mindent. Aztán lementünk a Deák téri aluljáróba, tettünk egy nagyobb kört, és fél órán belül már 10-15 ember várta, hogy levágjuk a haját.
- számolt be a kezdetekről Hunyady Márkó. Onnantól kezdve két székkel és egy kartontáblára írt üzenettel várták a többieket, akik a frizírozás után azon nyomban elkezdték terjeszteni a kezdeményezés hírét az otthontalan ismerősök körében.
Mondhatjuk, hogy elég hamar fellendült a biznisz. Ennek ellenére a fiúknak sosem volt céljuk, hogy PR-oldalról lovagolják meg az ügyet, de pénzügyi sikerben sem reménykedtek soha.
Nem akarunk alapítványt létrehozni ezért. Nem ebből élünk, és nem is akarunk. A célunk csupán annyi volt, hogy segítsünk, és azzal, hogy beszélgetünk velük, lelkileg is fel tudjuk tölteni őket. Muszáj, hogy emberszámba vegyük ezeket az embereket.
Tevékenységüknek azonban nem csak lelki olvasata van: a két fiú sikertörténetként könyveli el az esetet, amikor egy 20-22 év körüli fiatalember szakálligazítás és hajvágás után azzal a hírrel tért vissza hozzájuk,
A hozzájuk járó hajléktalanok közül sokaknak van munkahelye egyébként, csak egyszerűen nem keresnek annyit, hogy fenntartsák magukat. A fodrászat pedig - akárhogy is nézzük - luxuscikknek számít, amit kizárt, hogy bármikor is meg tudjanak fizetni. Így kiváltképp örülnek a trendi hajviseletnek, annak meg pláne, ha a kutyájuk nevét borotválják a halántékukra.
Ezért járnak ki a térre havonta egyszer, legutóbb november elején voltak, aznap körülbelül 15 ember haját vágták le. Legközelebb a mikulást és a karácsonyi időszakot szeretnék megcélozni, ahogy tavaly is.
Sok barátunk és kedves vendégünk van, akik segítenek nekünk. Sütnek, főznek, vásárolnak. Nyáron például harminc darab hamburgerrel leptük meg hajléktalan vendégeinket, az ünnepi időszakban pedig ruhákat, bejglit, szaloncukrot és tejet kaptak tőlünk.
Máshol is próbálkoztak már, többek között a Batthyány téren, de valahogy nem vált be, a Deák az igazi. Nem tudni, miért, de más helyeken elég meglepő esetekkel találkoztak:
Volt, aki pénzt kért tőlünk, hogy levághassuk a haját. Viszont szerencsére mégsem ez az általános hozzáállás, sőt.
Rengeteg a visszatérő vendégük, ráadásul sokan hajlamosak erejükön felül is köszönetet mondani Márkóéknak: van, aki az utolsó forintjait költi arra, hogy kávét vegyen nekik, másoktól meg saját készítésű ajándékokat kapnak.
Annak idején próbálkoztak azzal, hogy mást is bevegyenek a projektbe, de nem egyezett a motivációjuk, úgyhogy végül ismét ketten maradtak.
El tudjuk képzelni, sőt, kifejezetten szeretnénk, ha más városokban is elkezdődhetne egy ilyen program. Mi nyilván nem tudunk mindenhol ott lenni, szóval szívesen vennénk, ha ilyen módon más fodrászok is csatlakoznának az ügyünkhöz.
Eddig alapvetően csupa pozitív visszajelzést kaptak, sokszor ölelgetik őket az emberek az utcán. Ennek ellenére vannak ellenzők is, akik szerint felháborító, hogy a fiúk gumikesztyűben dolgoznak, és különben is: egyikük karján óra is van. Márkóék még nem jöttek rá, mi ezeknek a kommenteknek a fő mondanivalója, úgyhogy a projekt folytatódik, ameddig csak bírják.
Gumikesztyűben, órában.