'Mi kifejezetten kedveltük a lezárást, amíg a célja a közösségi tér megteremtése volt"

Megkérdeztük a Velvet olvasóit, hogy mégis miként állnak a lezárt és a gyalogosoknak átadott Szabadság hídhoz, ami a fonódó villamoshálózat építéséből eredő forgalomkorlátozásból nőtte ki magát mondhatni hagyománnyá.

Egy a környéken élő olvasónk részletesen ki is fejtette véleményét, hogy az elején miért tetszett neki a kezdeményezés, és hogy ma már miért nem szereti annyira.

Kértétek, hogy írjuk meg véleményünket a híd hétvégére történő lezárásáról, és nekem van véleményem, úgyhogy megírtam. :)

   A Gellért-hegyen lakom a családommal a híd felett és egyébként gyakran közlekedem, közlekedünk rajta rajta gyalog, kocsival és biciklivel is, így több szempontból is érintve vagyunk.

   Alapvetően kijelenthető, hogy a lezárás egy nagyon jó, városlakó barát dolog, közösségi teret ad a Duna felett, amelyből sajnos a rakpartok szerkezete miatt nem nagyon van sok a városban. Éppen ezért

   Tavaly azonban azt vettük észre, hogy a "közösségi tér" kezdeményezést a szervezők arra használják ki, hogy fesztivált szervezzenek rá a lezárásra. A híd, amelyen korábban jógáztak, táncklubboztak, iszogattak, beszélgettek feelingeltek a városlakók, egyszerre tömegrendezvények helyszíne kezdett lenni, amely teljesen ellehetetleníti a kezdeményezés eredeti célját. Mindez abban csúcsosodott ki, amikor vasárnap este profi hangosított koncerteket szerveztek a híd lábához (korábban is voltak privát kezdeményezések, dj játszott a saját hangosítójával, de az közel sem volt még zavaró). Mondanom sem kell, hogy a "fesztivál" nem várt, és a hídon nem is kezelhető tömeget, és zajt eredményezett a környéken, ami itt általános felháborodást keltett. Nem fesztivál mellett élünk, és

majd hétfő reggel megtapasztalni a hátrahagyott szemetet, ami azért megmarad a közpénzen fizetett köztisztaságiak minden igyekezete ellenére. A nem itt lakó látogatókat sajnos már nem igazán érdekli mi marad itt, miután ők dolguk végeztével hazamennek a "fesztiválról". Ilyenkor a hídon már leülni is nehéz, kb Sziget nagyszínpad feeling átmenni a hídon.

   Szóval, mi kifejezetten kedveltük a lezárást, amíg a célja a közösségi tér megteremtése volt. Amikor azonban a lezárás célja fesztivál szervezése, azt már nagyon nem szeretjük. Korábban jó érzéssel bicikliztünk át a hídon, néztük a jókedvű fiatalokat, programokat, mi is üldögéltünk, feelingeltük. Tavaly már nem lehet átbiciklizni a hídon a tömeg miatt, sokszor gyalog is kihívás volt, és a szeméthegyek, mindenfelé törött üvegek is nagyon elszomorítanak.