Úgy is bejöhet valaki, hogy éppen be van állva

Van egy alapítvány, ami nemcsak a kábítószerfüggők leszoktatásával foglalkozik, hanem az alkalmi szerhasználóknál beütő mellékhatások elmulasztását is segítik: ők a Tiszta Jövőért Alapítvány. Létezik egy szolgáltatásuk, ami különböző bulikba kitelepülve segít például az olyan alkalmi szerhasználóknak, akik a féktelen szórakozás hevében annyi drogot juttattak a szervezetükbe, hogy rosszul lettek, esetleg bad tripben volt részük. Ilyenkor az alapítvány emberei szőlőcukrot, vizet és lelki támaszt nyújtva segítenek a szerhasználónak: ez a party service, ami mellett több ellátást is biztosít a Tiszta Jövőért Alapítvány. Arra is van megoldásuk, ha valaki anonim módon akar foglalkozni az őt érintő függőséggel. A serdülő korosztályt súlyosan érintő dizájnernerdrogok elterjedésével is foglalkoznak, így felépítettek egy erre  specializálódó drogambulanciát. 

De mikor és miért csúszik át az alkalmi kóstolgatás függőségbe? Hogyan vehetem észre saját magamon, ha már túlzásba viszem a partizást? Milyen jelek alapján vehetem észre ugyanezt olyan, hozzám közel álló személyeken, akiket esetleg a szenvedélybetegség fenyeget? És ami a legfontosabb: mit tegyek, ha ezeket a jeleket tapasztalom? Nyíri Noémivel, a Tiszta Jövőért Alapítvány szakmai vezetőjével beszélgettünk.

Az alapítványhoz fordulóknál nem feltétlenül a leszoktatás a cél, de mit tudtok ajánlani annak a szerhasználónak, aki érzi, hogy lassan függővé válik, de nem akar elvonóra menni? 

Létezik nálunk egy alacsony küszöbű ellátás, ami azt jelenti, hogy viszonylag kevés elvárást támasztunk a klienseinkkel szemben, szolgáltatásaink könnyen hozzáférhetőek bárki számára. Ez egy anonim szolgáltatás, nem kell megadniuk a nevüket, személyes adataikat, legfeljebb csak egy kódot-becenevet. Azt sem várjuk el a hozzánk fordulóktól, hogy szermentesek legyenek, nem követelmény az absztinencia sem, akár még úgy is bejöhet valaki az alacsony küszöbű programba, hogy éppen be van állva, és csak kér egy pohár vizet, leül, megpihen, aztán ha jobban van, továbbmegy.

A party service szolgálat egy-egy buliba települ ki, hogy ott azonnal és helyben segítsen a partizóknak. Hogyan működik ez kicsit pontosabban?

A party service szolgáltatás a nemzetközi gyakorlatban már régóta létezik, ami alapvetően az elektronikus zenei szcénához kapcsolódóan jött létre. Olyan partikban indokolt ez a típusú szolgáltatás, ahol a zene jellegéből adódóan vélhetően nagy arányú a szerhasználat. Ez nem egy elrettentő, lebeszélő típusú szolgáltatás, hanem azokat a szerhasználókat célozza meg, akik esetleg nem akarják letenni az adott drogot, illetve azokat, akik csak rekreációsan, partikon használnak valamilyen szert, de egyébként nincs semmi gond az életükkel, mert dolgoznak vagy tanulnak, van családjuk. Őket segíti a party service abban, hogy a szerhasználatból ne legyen baj, lehetőleg ne legyen káros következménye: kapnak vizet, szőlőcukrot, sós ropit, ásványi anyagokat, akár óvszert és füldugót is. Az ártalomcsökkentő eszközökön túl a szolgáltatás fontos része a pszichés segítségnyújtás pl. bad tripek kezelése vagy kisebb elsősegély-nyújtás. Itthon nem jellemző, de külföldön szintén a party service része lehet ezen kívül, hogy minilaborok tabletta- vagy porbevizsgálást is végeznek.

Egy buliba kitelepült party service milyen konkrét esetekben nyújt segítséget? Milyen problémák szoktak felmerülni ott helyben?

Van olyan, hogy valaki az általa használt szertől szorongani vagy pánikolni kezd, illetve a szerek keverése olyan rosszulléthez is vezethet, ami többórás ápolást vagy támogatást kíván meg. Az is előfordulhat, hogy elveszíti valaki a kapcsolatot a külvilággal, koordinációs zavarai lesznek, nem lehet vele kommunikálni, hány, elájul stb. – ilyenkor egy-két órát ott vagyunk vele, figyeljük, hogy milyen állapotban van. A szőlőcukor és víz kombó fél óra alatt talpra tud állítani embereket, akik közepesen rosszul vannak, a súlyosabbakra több időt kell szánni. Előfordul azonban például a szerotonin-szindróma, amikor a testhőmérséklet akár 40-42 fokig is felmehet – ez nem gyakori, azonban életet veszélyeztető állapot, ilyenkor azonnal mentőt kell hívni.

Gyakran előfordul, hogy mentőt kell hívnia a party service-nek egy buliba?

Mentőt nem kell túl sokszor hívnunk, illetve amikor kell, az általában inkább alkohol-, mint drogfogyasztáshoz kapcsolódik. A nagyobb sérülések, mérgezéses esetek azonban meghaladják a kompetenciánkat, ilyenkor mindig mentőt kell hívni. Bizonyos kábítószerek használata a fájdalomérzetet is csökkenti, és ezért a szer használója észre sem veszi, hogy megsérült. Volt olyan esetünk, hogy úgy szóltak nekünk, hogy betépve táncol valaki, de be van törve a feje és vérzik, amit az illető egyáltalán nem érzékelt.

Említetted korábban, hogy vannak, akik csak alkalmanként, például bulikban használnak kábítószert, és ez nincs különösebben káros hatással a munkájukra, az életükre. Kik azok, akiknél ezzel szemben függőség alakul ki? Mitől függ, hogy ki az, aki csak kipróbál valamit, de nem válik függővé, és ki az, aki szenvedélybeteggé válik?

Erre van egy hármas modell. A szer, személy és környezet hármasa határozza meg, hogy valaki mennyire sebezhető, mennyire hajlamos a függőségre vagy éppen mennyire védett. A drogoknak, mint minden kémiai anyagnak, vannak bizonyos jellemzői, de hogy kinél mit fognak okozni, az az őket használó személytől is függ. Nagyon sok szerhasználóra jellemző, hogy traumatizált, valami problémával küzd, sok lány például szexuális bűncselekmény áldozata volt korábban. Sok fiatal srác ezzel szemben azért fordul például a marihuánához, hogy valahogy elnyomja a benne felgyülemlett agressziót. Ezen kívül a géneken is múlik az addikció, ezzel kapcsolatban kutatások kimutatták, hogy bizonyos emberek hajlamosabbak a függőségre, mint mások.

És a harmadik tényező a környezet. Mit kell ez alatt érteni?

Nagyon fontos a szülőktől kapott minta arra vonatkozóan, hogy hogyan oldjam meg a problémáimat. Ha azt látom a szüleimtől, hogy minden problémára alkoholfogyasztással, nyugtatószedéssel reagálnak, akkor én is ezt fogom csinálni. Főleg akkor történik ez így, ha nincs más minta előttem, hogy még hogyan lehet megoldani egy problémát vagy levezetni a feszültséget: például el lehet menni futni, naplót írni, barátokkal beszélgetni, próbaterembe zenélni vagy valami egyéb kreatív tevékenységet végezni. De más szempontból is számít a környezet: például nyomorban vagy egy szegény faluban élők helyzete olyan kilátástalan lehet, hogy a szerhasználat az élet elviselésének fontos eszközévé válik.

Honnan láthatom azt akár magamon, akár egy barátomon vagy rokonomon, hogy az alkalmi használat kezd átcsúszni függőségbe? Milyen jeleket érdemes figyelni?

Jellemző a fogyasztott mennyiség növekedése – ahogy kialakul a függőség, egyre többet és többször használ az illető a szerből. Ha azt látom, hogy az illető nem várja meg a hétvégét, nem várja meg az estét, hanem már kora délután iszik, hétköznap is füves cigivel kezdi a reggelt, ez az addikció jele lehet. Jellemző még a kialakuló függőségre, hogy megváltoznak a prioritások. Például egy fiatal, aki addig szeretett focizni, egyre inkább elhanyagolja a sportot, és összejár a haverokkal, de már nem azért, hogy velük legyen, hanem hogy legyen apropó a szerhasználatra.

Jó próba tud lenni annak leellenőrzése, hogy kibírom-e egy hónapig szer nélkül. Ha kibírom, érdemes utána végiggondolni, hogy milyen érzéseket keltett bennem az absztinencia, ha nem bírom ki, akkor pedig meg kell vizsgálni, hogy mi volt az, amin elbuktam. A függők szájából gyakran elhangzik az a nagyon árulkodó mondat, hogy „bármikor le tudnám tenni, csak nem akarom”. Egy ilyen próbával kiderülhet, hogy ez tényleg így van-e.

Tegyük fel, hogy ezeket a jeleket figyelem meg egy hozzám közel álló személyen: látom a barátomon/hozzátartozómon/stb., hogy függővé kezd válni. Hogyan kell ilyenkor viselkednem? Mit kell ilyenkor tenni? Ki kell hívni a rendőrséget?

A rendőrség a legutolsó lépcsőfok kell, hogy legyen, mert a büntetés úgysem oldja meg az alapvető problémát, ami miatt az illető szenvedélybeteg lett. Ha valakin azt látom, hogy függőséggel küzd, érdemes először megpróbálni beszélni vele, illetve érdemes szakember segítségét kérni. Gyakori, hogy a szerhasználó nem akar együttműködni, mert nem látja problémásnak a saját használatát – ebben az esetben akár egyedül a hozzátartozó is elmehet szakemberhez, hisz mint korábban említettem, a család szerepe kulcsfontosságú tud lenni a felépülésben is.