Kit utál a legjobban a tömegközlekedésben?

Jaj, koszos lesz a táska, Nem bírja felemelni a földről a szatyrot, ezért kell az ülésen elfoglalni egy értékes helyet maga mellett? Ha nem tudja elviselni, hogy mellé ülnek, akkor ne üljön le, vagy ne menjen tömegközlekedéssel! Különösen forgalmas időszakban igazán nagy pofátlanság cuccokat pakolgatni az ülésekre. Az még a jobbik, valahogy talán védhető eset, ha csak a cucc  van az ülésen és a cucc gazdája az ülés mellett áll, de a legtöbbször nem erről van szó.

Nem tartozunk azok közé, akik szerint hat ember elfér egymás mellett kényelmesen a metrón ülve, pedig elvileg hat emberes egy pad, de azért az sem normális, ha valaki úgy terpeszkedik, hogy még négy ember is csak épphogy le tud ülni. Nem arról van szó, amikor valaki olyan magas, hogy máshogy nem fér el, hanem arról, ha valaki iszonyatosan terpeszkedve ül. Egyébként ez egy tipikusan férfi viselkedési forma, legalábbis a nőket jól megbámulják, ha bunkó módon, széttárt lábakkal foglalják a helyet a metrón.

Vannak olyan viselkedési formák, amik csak akkor nem iszonyatosan idegesítőek, ha éppen mi magunk hajtjuk végre az adott viselkedést. Erre tipikusan jó példa a részegen hőbörgés. Másoknak irritáló, akár hangos röhögcsélés, akár panaszkodás, akár bömbölés formájában jelenik meg a részegség, nekünk viszont fel sem tűnik. Értelemszerűen, a hétvégéhez és a belvárosi desztinációkhoz közeledve egyre több ilyen emberrel találkozni a járműveken.

Itt most egy jó nagy halmazt érintünk, és csak azért vesszük őket egybe, mert ugyanazért irritálóak mindannyian. Azokról van szó, akiknek a szokásosnál erősebb a szaguk. Idetartoznak a túl sok parfümöt használók, a csövesek és azok is, akik, különösen nyáron az erős testszagukkal keserítik meg a többiek életét.

A buszon az emberhez nyomuló utastársaknak két nagy csoportja van. Az egyik csoportban undorító, megvetendő emberek vannak, akik perverz vágyaik kielégítése céljából dörgölik oda magukat a másikhoz, akár ruhában, akár a nemi szervüket elővéve. A másik csoportban pedig szintén megvetendő, de inkább csak szerencsétlenek vannak, akiknek semmit sem mond az intim tér kifejezés, és csak azért is beleállnak az arcunkba. Ez a típus talán sorbanállás közben a legirritálóbb.

Ide is sokan tartoznak, az ajtónyitás hangjára megtáltosodó nyugdíjasoktól kezdve a türelmetlen üzletembereken át a bunkó fiatalokig, akik képtelenek megvárni a felszállással, hogy valaki leszálljon. A direkt harcolóknál talán csak a sorfalszerűen a lejutást megakadályozók rosszabbak, mert annak aztán tényleg semmi értelme, hogy kialakítanak egy patthelyzetet az ajtóban. Az előbbiek legalább hatékony rohadékok, és feljutnak, az ajtó előtt toporgók csak mindenkit hátráltatnak saját magukkal együtt.

Amióta tilos a megállókban dohányozni, azóta ez a helyzet sokat javult, de eltűnni természetesen nem tűnt el, ahogy a megállókban dohányzás sem szűnt meg teljesen. A leszállás előtti utolsó pillanatban befingókhoz lehetne hasonlítani azt, amit csinálnak. Az egyébként is rossz levegőjű, nyomasztó hangulató járművet teszik még elviselhetetlenebbé.

A már említett, felszállásért harcolók között is akadnak olyanok, ezzel különösen retardált utazókká válva, akik felszállnak, majd annak ellenére megállnak az ajtóban, hogy még sok másik ember szállna fel velük együtt, ráadásul hely is van még a jármű belsőbb részein. Ha az ajtóban szeretne toporogni, akkor legyen szíves a többiek után felszállni, különben kénytelenek leszünk hülyének nézni önöket!

Ma már nagyon sok helyen sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, kezd kialakulni a mozgólépcsőzés kultúrája, amiben a lépcső jobb oldalán állunk, a bal oldalán hagyjuk haladni azokat, akik sietnének. Hogy miért sietnek, az az ő dolguk, legaláb ne hátráltassuk őket. Valamiért viszont csak a metró mozgólépcsőin alakult ki ez a szokás, pedig mozgólépcső máshol is van. Teljesen érthetetlen.

Nem arról van szó, hogy irigyeljük valakitől a boldogságot, hanem arról, hogy nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy valakik hálószobának használják a villamost. Tessék szobára menni, nem végigsmárolni az utat a Mammuttól a Westendig! Nehéz eldönteni, hogy mi a szomorúbb, jobb híján a villamoson élni a nemi életet, vagy kellemetlenül érezni magunkat, mert mellettünk éppen a megfékezhetetlen vágyait próbálja kiélni két tini.

Elég érzékenyek vagyunk a szagokra, de ez talán érthető. A tömegközlekedésen étkezőkkel semmi probléma, elég baja lehet annak, aki kénytelen a buszon vacsorázni, de azért az már pofátlanság, ha valaki egy kifejezetten erős szagú valamit eszik utazás közben, kifejezetten hangos, zizegő, cicegő, sercegő csomagolásból. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó hangulata van később egy elejtett fél gyros tócsája mellett utazni.

Nem arról van szó, ha valaki túl hangosan nyomatja a fülhallgatóban a zenét, hanem arról, ha valaki nem használ fülhallgatót. Altípusa a hangosan telefonáló. A probléma ugyanaz, mint a legtöbb esetben: nem vagyunk tekintettel az utastársainkra, ami illetlenség. Arról nem is beszélve, hogy a hangosan zenét hallgatóknak általában iszonyatosan rossz a zenei ízlésük. De ez már tényleg csak a mi nyomorunk.

A részegek, hangoskodók, büdösek, bunkók, szóval a legtöbb rosszat együtt megtestesítők halmazát alkotják a meccsre tartó csoportok, amikre különösen igaz, hogy ha a tagjai vagyunk, akkor óriási szórakozás igazából így utazni. "Ha nem megy az ember épp focimeccsre, ami monjduk sok embert érdekel, akkor nagyon súlyos élmény az arra tartó úriemberekkel együtt utazni, hiszen közösen énekelnek ordítva, kicsit csapkodják a plafont hogy legyen ütem is, és ráadásul elég sokan vannak. én egyszer futottam bele egy fradista csőcselékekkel teli csoportba, és egyszerűen elviselhetetlen volt, és kivételesen nem azért, mert utálom a fradit. erre persze az a megoldás, hogy meccsre kell járni, és akkor rögtön te leszel az, aki másokat zavar" - foglalta össze egy meccsrejáró kollégánk.

Tömegközlekedésről szóló anyagból nem szabad kihagyni az ellenőröket, akiken a legtöbbször csattan sok ember frusztrációja. Mi különösebben nem utáljuk az ellenőröket, ugyanaz igaz rájuk, mint bármilyen csoportra: sok normális embert bélyegeznek meg néhány hülye miatt. Ennek ellenére, az igazán nyomasztó, bunkó, nyelveket nem beszélő, barbárok igazán mély nyomot tudnak hagyni az emberben, még akkor is, ha éppen nem lóg a buszon.