A sors úgy hozta, hogy vasárnap este ott voltam a Radnóti Szíházban a Spam operett című előadás premierjén, úgy is fogalmazhatnék, hogy ősbemutatóján. A darabot Tasnádi István írta újonnan, Rejtő Jenő hatása alatt, és Rudolf Péter rendezte. Értelemszerűen dalok is vannak benne, de szerintem egyáltalán nem operettesek ezek a dalok (talán ezért is az az alcím, hogy „Nem operett”), Dinyés Dániel szerezte őket, a dalszövegeket meg Hajós András írta.
A Spam operetten ülni nekem olyan volt, mintha ökörködő gimnazistákat néznék, kivéve Csomós Mari nagymonológját, amitől egy pillanatra olyan lett a hangulat, mintha egy normális radnótis előadáson ülnék, de én azért egy jó pillanatnál többet várok, ha színházba megyek Budapesten. Szóval nekem egyáltalán nem jött be a Spam operett, és a partnerem sem tudott annál jobbat mondani róla, amikor jöttünk ki a színházból, mint hogy annyira azért nem rossz, mint a Kossuthkifli.
De attól még, hogy a Szeszélyes évszakok-színvonal nekem már nem a világom, azért ennek a darabnak simán lehet, hogy meglesz a közönsége, mert amíg én feszengtem a székemben és arra gondoltam, hogy ez majdnem olyan kínos, mint a Sinéad O'Connor-interjú, aközben a publikum zöme elég sokszor kacagott jóízűeket, pedig nem gimnazisták voltak. Ezzel a típusú humorral én a József Attila színházban találkoztam utoljára, ha önnek bejön az ilyesmi, ez is tetszeni fog.
A sztoriban van egy olyan szál, hogy a főszereplők elég sok, elég offenzíven bugyuta nemzeti szereotípia után egyszer csak megtalálnak valahol afroarábiázsiában egy ősmagyar törzset. Akik persze szintén ki vannak rendesen figurázva, hogy mennyire ostobák és mennyire ősmagyarok, igaz, azt pl. nem tudtam eldönteni, hogy a törzset jelképező két fiatalember direkt van-e mikulásnak és rénszarvasnak öltöztetve. Az ősmagyarok szájába adott egyik fő poén, hogy bár jurtában laknak, naphosszat hátrafelé nyilaznak lóhátról és agresszívkodnak a környező népekkel, reggelenként azért az az első dolguk, hogy felmennek a netre, és megnézik „az Origót és a Velvetet”.
Tekintettel arra, hogy az ősmagyarokat mekkora tahóknak állítja be a darab, ezt valószínűleg beszólásnak is vehetnénk, de inkább nem vesszük, mert ha van bármi sértő ebben az egészben, az az, hogy ennél jobb poén nem igazán került a darabba.
Volt egyébként egy hasonló előadás a Katonában, a Virágos Magyarország. Az két és fél év után most karácsonykor került le a műsorról, és abban ugyan nem említették a Velvetet, viszont sokkal operettszerűbb volt az egész, és kb. ezerszer jobb, mint ez a frissen bemutatott előadás. Szóval ha látta a Virágos Magyarországot és van jegye a Spamre is, akkor készüljön fel egy csalódásra.
Ha pedig szokta a Velvetet olvasni, akkor meg tudja meg, hogy Rudolf Péter és Tasnádi István szerint ön is akkora bunkó, mint egy szíriuszhívő, csibefasírtból jósoló ősmagyar.
Meg az Origó olvasói.
Bármit is jelentsen ez.