A csillebérci ifjúsági táborról alapvetően azt gondolom, hogy teljesen alkalmatlan bármilyen csoport szórakoztatására, és leginkább az ijesztő, rideg, deprimáló, meneküljünk innen kifejezésekkel lehetne leírni. Az elsősegélynyújtás viszont nem áll tőlem távol, sőt egyszer magam is voltam ilyen képzésen kezdő tinédzserként Csillebércen. Mondjuk, nagyjából annyi maradt meg belőle, hogy volt művér, meg este láttam drag queent, így ideálisnak tűnt az idei országos elsősegély-ismereti verseny döntője, hogy felmelegítsem a kapcsolatomat mind a művérrel, mind gyerekkorom ijesztő betonpalotájával.
A szombat délelőtti kellemesen bágyadt napsütésben az esemény minden várakozásomat felülmúlta, és, ha valami vállalkozónak van egy kis esze, akkor ezt az egészet ugyanitt, az ijesztően lepusztult egykori gyerekbörtönben rendszeresen megszervezi éjszaka, fáklyákkal, közepesen magas jegyárakkal. A verseny utolsó szakasza, miután már mindenki levizsgázott a mentéshez szükséges kötelező irodalomból, az elméleti tanulmányokból, ugyanis arról szól, hogy szituációs játékok keretében, amikhez elég élethű műsebeket generálnak az Országos Mentőszolgálat lelkes emberei, a gyerekek sérülteket ápolnak le. És nem egy szituációban. Nagyon sokban. Láttunk tömegbalesetet, gyalogos gázolást, leszakadó ujjat, elütött kismamát, kocsmai verekedést, és még sorolhatnánk. Aztán miután egy csapat leápolt egy helyszínt, megy a következőre, a statisztákat meg megint összeművérezik, beállítgatják a szituációhoz és folytatódhat az egész tovább. Egy jelenet egy pár percig tart. A szervező mentősök igyekeznek a valódi helyzetekhez alkalmazkodni, ezért sérültenként egy perc jut a versenyzőknek, a valóságban sincs ennél több idő igazából. A legösszetettebb tömegbalesetes helyzetben, hét sérült volt, így a gyerekek hét percig tevékenykedhettek.
A csillebérci tábor olyan nagy, hogy az egyes helyszínek néhány perc sétára vannak egymástól, így van idő egy kicsit szemlélődni, gyönyörködni a pusztulásban, a kitört ablaküvegekben, a földön százával heverő 1999-es Úttörő Szövetség tagsági kártyákban, a paint ball menedékekké vált, és ezért festékpöttyös egykori bungalókban. Mire az embert teljesen átjárja az elhanyagoltság látványának szomorúsága és a tehetetlenségből fakadó frusztráltság érzése, amiért egy ennyire jó helyen lévő ekkora területet, amit elképzelhetetlenül barátságossá és élővé lehetne tenni, teljesen hagytak elpusztulni többek között a rendezetlen tulajdonosi viszonyok miatt, addigra pont odaér a következő művérben úszó kiskamaszhoz, és ismét beindul az a párperces szürreális előadás, ami szétoszlatja az előző kellemetlen gondolatot, és visszadob a jelenbe. És a jelen viszont kifejezetten szórakoztató, és még tanulni is lehet belőle. Például azt, hogy vénás vérzésnél az artériással szemben nem szabad elszorítani az ereket.
Az egész eseménynek kívülállóként olyan a hangulata, mintha egy katasztrófa miatt szinte teljesen kihalt város utolsó túlélő lakosaiért küzdenének mindenfelé a házak között, amire még csak ráerősít, hogy időről időre valódi mentőautók is elmentek mellettünk. Az élethűséghez rengeteg kakaópor, ételfesték, szappan, géz és nagyjából 200 önkéntes, órákon keresztül statisztálkodó középiskolásra van szükség. Nem kispályás vállalkozás ez. Nagyszabású és alapos. Éjszaka még annyira se tűnt volna fel, hogy nem igaziak a sebek, mint a délelőtti napsütésben, pedig már ekkor is el-elborzadtam a nyílt töréses Rippel Feri meglepően élethű karján.
Az eseményt azzal reklámozták, hogy Tóth Verát, Tóth Gabit és a Rippel-testvéreket fogják a gyerekek bekötözni, ami így is történt, de igazából a celebek nélkül is jó és látványos volt a verseny. Hazánk hírességei egyébként a legösszetettebb jelenetben, a tömegbalesetben szerepeltek, de annyira megtetszett nekik az egész, hogy egy másik jelenetben spontán ádáz harcot vívtak egy imitált kocsmai verekedésben, ahol Tóth Gabi úgy kúszott összeverve a földön, mint a kisangyal.
És miközben a kocsmai verekedéshez néhány vágott sebet generáltak az alapvetően autóbalesetben megsérült celebekre, az alkalmi életmentők és a mentősök is kiestek egy-egy pillanatra a szerepeikből, és autogramokat kértek. A celeb meg nyílt töréssel is celeb, úgyhogy boldogan adtak.