Freire Szilvia a rövid edzés után azt tervezte, ha jön a csörgőlabda, védekezésképp kiszalad a pályáról, míg a rúdtáncos Pirner Alma inkább meztelen lábujjait féltette a töréstől. Szolnoki Péter, a Bon-Bon énekese még az edzésen lesérült, de törött ujjal is több gólt szerzett bekötött szemmel, mint Palcsó Tamás, akit már egyáltalán nem akadályoz a mozgásban korábbi diszkóbalesete. A néhány celebnővel kiegészült médiaválogatott a csörgőlabda profijai ellen játszott, akik fogyatékosságuk ellenére elverték a nem is annyira lúzer bagázst. Videó.

Szerdán rendezték meg az Élménybirtok-Médiaválogatott vs. Magyar Csörgőlabda Válogatott mérkőzést a budapesti Kolozsvár Utcai Általános Iskola tornatermében, amelynek célja a sportág, valamint a fogyatékkal élők talpraesettségének népszerűsítése volt. A celebgyár szereplőin kívül az önkormányzati minisztérium csapata is megjelent, akik az utolsó előtti pillanatban regisztráltak az eseményre. Bár a csörgőlabdát bevallottan kevesen ismerték a verseny előtt, a sérülések, az izzadtságszag és a sikertelenségélmény ellenére szórakoztató sportágként könyvelték el a játékot a hírességek. Az eseményen többek között Beleznay Endre, Erdőhegyi Brigitta és a Magyar Látás– és Mozgássérültek Sportszövetségének elnöke, Növényi Norbert is megjelent.

A csörgőlabda eredetéről a Magyar Csörgőlabda Válogatott edzőjénél, Ramocsa Gábornál érdeklődtünk. „1977-1978 óta létezik Magyarországon a csörgőlabda, amely Németországból származik. A sportágat a világháború után alkották meg rehabilitációs céllal, hogy a háborús sérülteknek, a látássérülteknek egy olyan játékot adhassanak, amely elősegíti az életet, és a mozgást" – tudtuk meg Ramocsától, aki hozzátette, a csörgőlabda kizárólagosan a vakok, és gyengén látók számára létrehozott mesterséges sportág.

Mezítláb, rettegve várták a meccset

Freire Szilvia, Pirner Alma és Erdőhegyi Brigitta csak a bevezető edzésen voltak túl, de a szerzett tapasztalatok azt mondatták velük, nem sok esélyük lesz a győzelemre. „Iszonyatosan nehéz ez a sport, nem gondoltam, hogy amint le lesz fedve a szemünk, ennyire kiszolgáltatottnak fogom érezni magam" – mondta a Velvetnek Pirner, akit a reményvesztett exkirálynő, Freire Szilvia csak ennyivel egészített ki: „Szerintem lehetetlen eltalálni, és még gurítani sem tudok."

Kattintson még több bekötött szemű celebért!

A rúdtáncos Pirner egyébként mezítláb vonult a pályára, amit utólag megbánt, mert a labda súlyát és sebességét – akár 70 km/h is lehet - felmérve rájött, nem volt szerencsés választás a pucér lábfej. Freire Szilvia túlélési taktikáját is megosztotta velünk. „Szerintem jó messzire megyek, ha hallok valami csörgést, és az sem elképzelhetetlen, hogy egy-két ütés után menekülőre fogom" – mondta a verseny előtt Freire, aki a mérkőzés után már izzadtan, de nyugodtabban konstatálta a történteket. „Nagyon izgalmas volt, bár mi előnyt kaptunk, hiszen a celebfiúk ellen nem kellett felvenni a szemvédőt. A fiúknak valószínűleg azért ment olyan jól, mert ők hozzászoktak, hogy csak a fülükre hagyatkozhatnak" – jegyezte meg Freire, aki nem fogadta meg a védésre szolgáló taktikai tanácsokat, és a testi épsége megőrzése érdekében inkább nem vetődött.

Jó, ha jön a média, csak csendben

Az első mérkőzést követően Beleznay Endrével beszélgettünk a tapasztalatokról, miután a színész kitessékelt minket a pálya melletti kispadról. Aztán megmagyarázta, miért. „Fontos a média jelenléte, de ezt nem lehet úgy játszani, hogy ott beszélgetünk" – indokolta meg kiterelésünket a 38 éves Beleznay, akinek még annyira ismeretlen volt a labda hangja, hogy előfordult, teljesen mást képzelt a helyére. „Volt egy alkalom, amikor azon kacagtam, hogy úgy hallottam, valaki fut felém. Na, az a labda volt. Ennyi idő alatt nem igazán sikerült elkülöníteni a zajokat" – tette hozzá a Médiaválogatott tagja, akit leginkább a szemvédőből eredő bizonytalanság aggasztott. „Magánemberként sem szeretem a bizonytalanságot. Focizni sem szoktam kontaktlencse nélkül, mert ha rosszak a fényviszonyok ott is előfordul, hogy a labdát előbb veszem le, mint ahogy odaérne hozzám, az pedig elég nevetséges."

Beleznay Endre a mérkőzés üzenetvoltára is felhívta a figyelmünket. „Ha az emberrel történik valami rossz, akkor nem az a dolga, hogy elbújjon és sírjon, hanem, hogy éljen tovább, és próbáljon megszabadulni a rossztól" – jegyezte meg a színész, aki hozzátette, azért alkalomadtán ő sem veti meg az önsajnálatot. „Sokszor voltam már nullán, olyankor szeretem egy kicsit sajnálni magam, úgy 2-3 napig, aztán mindig kitalálok valamit."

Védekeztek, Szolnoki mégis lesérült

A mérkőzések gyakorisága miatt – egy verseny 20 perc – a versenyzők is gyorsan rotálódtak, így következő utunk a nemrég még diszkóbalesetben lesérült Palcsó Tamáshoz vezetett, akitől nemcsak azt tudtuk meg, korábban fogalma sem volt a sportágról, hanem azt is, balesetének már mindenféle negatív hatása elmúlt. Persze, azért ő is védekezett. Heves gesztikulálások kíséretében meg is mutatta, hogyan. A narráció pedig így hangzott. „Mivel tudom, hogy ez egy elég súlyos labda, ezért védtem az arcomat, mert elég kellemetlen lehet, ha nekigurul. Eléggé el is fáradtam, ugyanis mindig vetődtem, bármilyen lövés volt, biztos, ami biztos" – tájékoztatott az exmegasztáros, aki a fizikai kondícióját kung-fuval és edzőteremmel tartja karban.

Palcsó nem tudta mi vár rá, nem úgy Szolnoki Péter, a Bon-Bon énekese, aki már napokkal az esemény előtt felkészülhetett a versenyre. „Néhány nappal ezelőtt volt egy rádiós interjú, ahol az edző bá' körvonalazta, milyen sérülésekkel járhat egy ilyen mérkőzés. Akkor jól megijedtem a hallottaktól, de lelkileg felkészültem rá" – mondta lapunknak Szolnoki, akit két nagyobb gyermeke is elkísért az eseményre. Amikor pedig a játék közben bedagadt ujját mutatta nekik, még meg is puszilgatták. „Ez a saját hibámból történt, ugyanis rosszul tettem le a labdát, és az ujjam a padlóba csapódott, emiatt elszakadt egy feszítő ín a középső ujjamban. Átmenetileg sínbe raktam egy kis szigetelőszalaggal, bár az elképzelhető, hogy nem tudok játszani vele a hétvégi Bon-Bon koncerten" – jegyezte meg az énekes, aki utólag megdöbbent, két gólt is lőtt az egyik meccs alatt.

Nekik nehezebb dolguk volt

„Igen, nem hallottam, pontosabban nem arra koncentráltam. Ha az ember ilyenkor csak a fülére hagyatkozik, akkor mindenféle nesz bejön, és zavaróvá válik. Remélem, sosem lesz lehetőségem arra, hogy ki tudjam szűrni a hangokat" – utalt a 39 éves Szolnoki egy esetleges balesetre. „Szerintem több hónap vagy több év kell ahhoz, hogy az ember különbséget tudjon tenni a hangok között. És bár mi muzsikusok vagyunk, akiknek valamivel jobb a hallása az átlagosnál, így sem ment" – tette hozzá, majd végezetül megjegyezte, nagyon tiszteli a csörgőlabda válogatott tagjait, akik fölényes győzelmet arattak a médialabor tagjai fölött.