A Velveten viszonylag ritkán találkozhatnak színházkritikával, ennek több oka van, mint ahogy annak is, hogy kivételesen most mégis megpróbáljuk elemezni a Gellért fürdőben megrendezett Tímbilding című előadást. Az okok között van, hogy ugye a Jóban Rosszban két egykori sztárja is játszik benne, és hiába akadnak a szereplők között rendes színészek is, minket kizárólag Tallós Rita és Gregor Bernadett esetlegesen kivillanó mellbimbója érdekel. De persze nem azért, mert mi nem értjük a nagy művészetet, éppen ellenkezőleg. Próbáljuk megérteni.
Írni tudni és akarni
Az értést meg ott kezdjük, hogy különböző miértekre keressük a választ. Az első miért rögtön maga a darab létrejötte. Erre viszonylag egyszerű a válasz: nyár volt kellett valami bugyutát íratni, amiben van szex, meg gyilkosság, meg kiabálás és káromkodás, mert az olyan trendi, ráadásul mekkora poén lenne, ha a festői Gellért Fürdőben lehetne előadni, úgyhogy játszódjon medence partján – és keresni néhány celebet és/vagy színészt, akiknek még nincs tele a naptáruk különböző nyári játékokkal. Aztán villantani, meghívni rá a sajtót, végül kiborulni, hogy az lefotózza a vetkőző művésznő keblét és ezzel eladni, az amúgy pontosan erre a célra szánt színdarabot.
Eddig rendben is van, a világon mindenhol így megy ez, és még a villantós koncepcióval sincs baj, csakhogy az igénytelenség sajnos még mindig sokkal könnyebben járható út, mint keresni egy akármilyen jó darabot, és valahogy ráhúzni a fent felsoroltakat. Tehát a koncepció ott bukik, hogy fogtak egy írónőt, Thuróczy Katalint és írattak vele valamit, amit az én édes drága belgyógyász anyukám is ezerszer színvonalasabban kapart volna össze pusztán eddig elolvasott regényeire hagyatkozva. Ám szerencsére az írónő filmet is néz, nem csak regényeket olvas, így a végeredmény egy olyan rettenetes katyvasz lett, aminek eljátszása igazi kihívás lehet egy színész számára, egyáltalán nem a jó értelemben.
Agatha Cristie-t emlegetni sértés
Nincs mit tenni ugyanis, ha a párbeszédekből ordít az értelmetlenség. Valószínűleg reggel kezdődik az Agatha Christie (sic) stílusú krimi, amiben szex, gyilkosság, eltitkolt családi kapcsolatok, reménytelen szerelem, bosszú és pénz, amiről szó van, de csak azért ez szerepel a róla szétküldött sajtóanyagban, mert azt mégse írhatják, hogy a csapatépítő tréningre válság idején összeült angol, egymással értelmetlenül magázódó stáb kizárólag közhelyes, totálisan értelmetlen bizniszdumát nyom – piac, marketing, média, euró, dollár, svájci frank, x százalék, konzorcium, vállalat-leépítés, ésatöbbi –, mindezt hadarva, ami jobb is, mert amúgy sincs egyáltalán semmi értelme. Persze a közhelyes szöveget közhelyes játékkal megspékelni már tényleg emberiség ellen elkövetett bűntett, sovány vigasz, hogy néhányan megpróbálnak visszavenni az amúgy is sokból.
De a George Clooney hangjában ragadt, vérmacsót játszó Szabó Sipos Barnabás például inkább nagyon szeretne az első mondata után hazamenni, mondjuk, ő is az első, aki megérkezik az igazgatótanácsból, aztán jön az összes többi tagja, csak hogy tudjuk hova tenni a szereplőket. Ezek az igazgatótanácstagok eleinte kisestélyiben, majd fürdőruhában (Szabó Sipos dresszének 1 jó pont) izgulnak, hogy esetleg kirúgják őket, és sehol nem kapnak majd állást, közben folyton idegeskedően telefonálnak, mindegyikük karaktere faék egyszerűségű és könyörtelenül kiszámítható, aztán meghal az első szereplő, és akkor a Bo(nanza) névre hallgató Tóth Auguszta a hullát látva olyat üvölt, hogy öröm hallgatni. Mindezek után Szabó Sipos együttérzően belehányatja a luxusszálloda medencéjébe. Ki érti ezt?
Gregor se leszbi, Tallóst sincs idő megdugni
Véletlenül Gregor Bernadett és a harminc kilós Kiss Ramóna-klón lett a szerencsés, akiknek (majdnem) vetkőzős, leszbi szerepet írt ez a tündér. Mert persze a Showgirlst is látta, és eredetinek gondolta azt, ha a vagány csajok megmutatják a kis vidéki libának, hogy mi az az élet. Na ja, megmutatgatják. A vidéki lányt játszó Hábermann Líviának néha vannak őszinte pillanatai, mondjuk, a szerepe sem valami harsány, lehet ez is közrejátszik az elviselhetőségéhez. Visszatérve a leszbi jelenetre, Szík Juliska közhelyesen taperol, Gregor közben közhelyesen kéreti magát, aki viszont csak azért nézi meg a darabot, mert simuló nőket akar nézegetni, annak ez a jelenet az, bár egy peepshow-ban azért kapunk jobbat kábé ugyanennyiért.
A TV2 Jóban Rosszban című sorozatából olyan meghatóan távozó Tallós Rita egy chopperrel lép a képbe váratlanul, ugyanis ő a főnök lányát játssza. Istenem, mit nem adnék érte, ha legalább lövésem lenne róla, hány éves a karaktere. Olyan, mint a zavarodott Madonna, aki még nem biztos benne, hogy popsztár akar lenni, viszont már kezd nagymama korba érni. Ő amúgy egy botrányhősnőt játszik, aki – képzeljék – még szökőkútban is fürdött. Aztán be is bizonyítja, hogy botrányhősnő, mert először közelít az előle látszólag menekülő Szabó Siposhoz, aztán viszont arról beszél a férfi, hogy már három éve nem áll vele szóba Tallós, aztán viszont a nő valamiért a by the way kifejezést meri használni, végül egymásnak esnek. Csókolóznak, ál-heveskednek, eközben hopp, lecsusszan Tallósról a fürdőruha felső, ám belső informátorunk szerint – aki nem is engedte, hogy bimbót fotózzunk az előadás alatt - egyre kevésbé, merthogy a Hot!-ra haragszanak, amiért ezt emelte ki az előadásból. Mondjuk, persze azért, hogy legalább valaki elmenjen rá, valaki, akinek nem elég, hogy még Rékasi Károlyék pálinkáját is meg lehet ott kóstolni a helyszínen.
Mindig a lakáj vagy a kertész
Nem tudok nem kitérni a befejezésre, mert ott valaki beengedett egy civilt a színpadra, hogy az megoldja az eseményeket, így kapunk egy összecsapott vége-verziót, majd rögtön még egyet és slusszpoént is, úgyhogy a darab szerzője tényleg minden lehetséges dramaturgiáról szóló könyvet elolvasott, kár, hogy ez nem elég egy élvezhető darab megírásához, mert ez így – leszbi próbálkozással, több gyilkossággal és gagyi villantással – még egy két órás Barátok Közt-nek is csekély.