Gál Csaba Boogie a napokban veszítette el az állását a bankban, ahol már akkor is dolgozott, amikor a Megasztárban indult. Az énekes elméletileg vidáman és zéró önsajnálattal kezdett új munkakeresésbe, ám sajnos elég hamar lelombozódott. Mikor elértük, éppen a munkaügyi központot hagyta el, ahol reggel kilenctől délután egyig ült, totálisan fel feleslegesen. „Persze nem tudtak felvenni, mivel van egy nulla bevétellel bíró kft-m, amire viszont szükség van az esetleges fellépések miatt. Így semmilyen állami segítségre nem számíthatok 17 év munkaviszony után sem” – mondta a Velvetnek.
Média, pénzügy, zene?
Megfordult a fejében, hogy kipróbálná magát a média világában, ami nem jelent feltétlenül látható munkafelületet, inkább háttérmunkára gondolt, hiszen ezt a piacot azért már kicsit ismeri. „Az is lehet, hogy végül marad a pénzügy, bár azt nem szeretném annyira. Az alkalmazott zeneírásra gondoltam még, azt nagyon szeretném, van benne némi referenciám.”
Boogie sejtette is, meg nem is, hogy meg fog szűnni a munkaköre, de arra azért nem számított, hogy ilyen hamar. Inkább a zenére terelnénk a szót, ám abban az irányban egy még elkeseredettebb emberrel találkozunk. „Na, a zenéről nincs értelme beszélni” – jelenti ki, majd hozzáteszi, hogy még akkor se biztos, hogy lenne esélye, ha lemenne igénytelenbe. – „Ez az első terület, amit agyonvág ez a gazdasági helyzet. Gyönyörűen lehet sikertelennek lenni populárisnak számító attitűddel. Igazából nincsen erről pontos információm, bár van néhány ember, akiről el nem tudom képzelni, miből él. Persze nem akarok én a zsebükben turkálni, de sokszor nem értem.”
„Az embereket nem érdekli a zene. Hogy valaki zenét fogyaszt, az ugyanolyan, mintha venne egy cipőt vagy hamburgert. A fogyasztási szokások megváltoztak, ezt régen is tudtuk, csak most nehezebb a helyzet. A popipar gyakorlatilag megszűnt. Lemezt kiadni csak azért kell, hogy legyen mit rakni a portfolióba.” – Akadnak zenész barátai, akiket már ingyen se hívnak játszani, jegyezte meg Gál. – „Nem látok persze bele olyan szinten, ahogy kéne, de a fiataloknak csak azt tanácsolhatom, hogy a maguk kedvéért csinálják inkább. Nem tudni, hogy ez mindig így lesz-e, hiszen átalakulóban van a fogyasztás, összehasonlíthatatlan a húsz évvel ezelőttihez képest, hogy már ne is beszéljünk a hatvanas évekről.”
Távol van
„És ennek a folyamatnak még egyáltalán nincsen vége. Valószínűleg van menekülőút, én az esemeses zenevásárlásban látok fantáziát. Azt pedig el kell fogadni, hogy százezres eladott példányszám már soha többé nem lesz. Külföldön is megváltozott a piac, de nálunk nem ugyanaz a fizetőképes kereslet, az anyagok előállítása alig valamivel olcsóbb, sőt közel ugyanannyi, mint külföldön” – mondja. Mindezek ellenére abban is hisz, hogy lehetnek magyarországi zenekarnak esélyei külföldön, köszönhetően az internetnek, ami a letöltések miatt a buktatója is a dolgoknak.
A sok negatív hír és történés ellenére Boogie nem látja annyira sötéten a dolgokat, mint ahogy az tűnik. "Nem adom fel, készülök lemezzel, lemezekkel, főleg most, hogy kihasználhatom, hogy több időm lesz rá." Meg aztán nősülésre is adta a fejét, igaz, ezt is háttérbe kellett szorítani. „Most vannak fontosabb elintéznivalóink is egy papír aláírásánál. Ennek ellenére ugyanúgy szeretjük egymást, semmi nem változott e téren, de jelenleg rengeteg dolgunk van.”