A november 18-ával megszűnő Danubius Rádió utolsó óráit könnyek, emlékek és röhögések szőtték át, és ezt a juj.hu is megörökítette. Kiderült, Sebestyén Balázs szerda éjjelig nem írt alá szerződést, Forgács Gábor még akkor erősítette a Danubius csapatát, amikor a rádió még csak német nyelven volt elérhető Magyarországon, Abaházi Csaba pedig kifejtette, számára a rádió nemcsak a felnőtté válást, de magát az életet jelenti.

Szerdán reggel nyolc órakor dudálással fejezték ki szimpátiájukat az ország különböző pontjain járó autósok, de az ORTT döntését ez sem másította meg, a két rádió nulla óra nulla perckor a gyakorlatban is eltűnt a korábbi frekvenciákról, és míg a Sláger helyére a Neo FM, addig a Danubiuséra a Class FM került. A juj.hu a Danubius Rádió székházában töltötte az utolsó órákat, ahol volt sírás, nevetés és sok pizza. Sebestyén Balázs pedig hiába tűnt részegnek, nem volt az, és Hajós Andrással ellentétben ő nem örült annak, hogy eltűnik az éterből.

Nem volt fogatókönyv

„Nem ittam, csak annyira fáradt vagyok, hogy nagyon, és most készülünk még beülni az adásba. 11 óra van, és mi búcsúztatjuk a rádiót]” – mondta Sebestyén a juj.hu-nak, majd arra is kitért, hogy elmúlt napjai tárgyalásokkal, és munkával teltek, de a hírekkel ellentétben az egyeztetések még nem véglegesek, ugyanis még nem írta alá a szerződést. Szerdán reggel még a Sláger Rádió műsorvezetői, Boros Lajos és Bochkor Gábor is arról beszéltek, nem tervezték meg előre, hogyan fognak búcsúzni a hallgatóktól, s mint kiderült, erre az alkalomra a Danubius stábja sem készített forgatókönyvet.

Azt pedig, hogy kinek mit jelent a rádió, aminél több-kevesebb ideje dolgozik, mindenki el tudta mondani előre megírt szöveg nélkül is. „Rengeteg örömöt, nagyon sok nevetést, elképesztő sok munkát, és egy olyan felfelé ívelő dolgot, aminek rettenetesen sajnálom, hogy vége szakad. [...] Mindenkiért szól ez a dolog, aki az elmúlt 23 évben egy picit is ült ezen a szekéren. A csapatért, az osztályokért, mindenkiért” – részletezte Sebestyén Balázs, aki könnycseppek nélkül mormolta el az émelyítő monológot.

A Danubius az élete

Bár azt hihetnénk, a fenti érzelmi túlcsordulást nem lehet felülírni, Abaházi Csabának sikerült. „A Danubius Rádió a világ közepe nekem, a Danubius Rádió az életem, a Danubius Rádió a felnőtté válásom, a Danubius Rádió a minden.” Vágó Piros tizenegy évet töltött a rádiónál, nem is ragozta túl a választ. „11 év az életemből, és ebben benne van minden.” Miközben a stáb tagjai felváltva zuhantak röhögésből mélabúba a Danubius Rádió székháza előtti kb. kétezer fős tömeg hűségesen trónolt az épület előtt. Amikor pedig a műsorvezetők egyike kilépett a XIII. kerületi székházból, tapsviharral és éltető kiabálással fogadták.

A Danubius Rádió egyébként 1986-ban indult Radio Danubius néven, elsősorban a Balatonnál tartózkodó turistákat volt hivatott szórakoztatni. A szerda éjjeli búcsún a 23 évvel ezelőtt ott dolgozó Forgács Gábor is részt vett, mint a juj.hu-nak elmondta, nem tudta kihagyni az elköszönést. „Nekem ugyanez az érzés, mint nektek, noha már évek óta nem jártam erre, de valamikor a kis bölcsőjénél ott voltam ennek a rádiónak. Nagyon köszönöm, hogy megszólalhattam.” Forgácson kívül több régi danubiusos a helyszínen töltötte az utolsó perceket. Jelen volt többek között Falusi Mariann, Rónai Egon és Buza Sándor is.