“Csak vígan, urak! Táncra perdül itt
Ma minden lány, hacsak nincs tyúkszeme. –
Igaz, lányok? Ki adna kosarat
Ma éjjel? Aki most finnyáskodik
Az bütykös lábu, esküszöm – Nem úgy van? –
Isten hozott, urak! – Hej, hajdanán
Hogy tudtam én is, maszkkal arcomon,
Tréfákat súgni szép hölgyek fülébe!
Mulattak ám! Rég volt, igaz se volt tán…
Csak vígan, urak! – Játsszatok, fiúk! -
Helyet, helyet! – No hadd látom, leánykák!...”
Shakespeare: Romeo és Júlia, Capulet (Mészöly Dezső fordítása)
Persze az is lehet, hogy már belefásult az ország – vagy mi – a bulikba, öntömjénezésbe, gálákba, hogy a bálokról már ne is beszéljünk. Szomorkás, pedig ki van találva: fehér kesztyűt húzogatnak a honi sztárok, legnek választja őket a szakma és az olvasók, akik hétről hétre követik, ki-kivel-kit-hogy-miért. Ebből a könnyebb dolga az olvasóknak van, mert ők csak messziről csodálnak/utálnak egy ilyen gálát.
Ellenben mi kapunk megint szép sminket Hafner Krisztától, sőt még ruhát is Daalarnatól és a Cassypus-tól, hogy aztán remegő lábakkal megérkezzünk a Story gálára, amit érthetetlen okokból mindig nagyon korán kezdenek: hatkor már javában hajlong meghatottan Tabáni István, aki tarolt storyilag zenei téren, és elindult a celebesedés felé, hiszen a net sztárjának is őt választották. “A hajó, amely elindult, sose álljon meg” – mondja, mire Ómolnár főszerkesztő (állandó díjátadó, mert ő nem gondolja, hogy izgalmassabbá is lehetne tenni egy ilyen eseményt, például érdekes, humoros szereplőkkel, akik díjat adnak át) megjegyzi, hogy Tabáni az élő példa rá, hogy visszafogottan és kedvesen is lehet valaki sztár Magyarországon. Ezt mindenesetre jó tőle hallani, ráadásul ezzel ellentmond kommentelőinknek, akik úgy gondolják, a felfedezett el fog tűnni a süllyesztőben.
Bezzeg Joshi Bharát – ellentétben Ómolnárral – már több Oscar-díjátadást is láthatott a tévében, mert megilletődötten szorongatja a fehér kesztyűben a materalizálódott elismerést, és közben tényleg megpróbálja megköszönni mindenkinek, és kihangsúlyozza, korábban ő is csak értetlenül bámulta a tévében a "köszönöm anyámnak, apámnak" jellegű felszólalásokat. Bezzeg most.
Ilyen és ehhez hasonló jelenetek tarkítják a díjátadót, csak az érthetetetlen, hogy miért nem lehet olyan helyen megrendezni a ceremóniát, ahol minden meghívott le tud ülni. Na persze alapvető ellenérzéseinket a tavalyi, nagy, tizedik ünnepségen szerzett negatív élményeink is tarkítják, ettől függetlenül nem tudjuk nem észrevenni, hogy az idei gála nem fénylik olyan élesen.
Mintha nem lennének rajta celebek, pedig vannak sok százan. Balogh Edinából és Horváth Évából dupla kiadást is láthatunk, de Rubint Rékából határozottan csak egy van, és mintha olvasná a cikkeinket, mert kivételesen magához képest visszafogottan hoz egész kreatívat. Ezt az alatt állapítjuk meg, míg Schobert Kiss Ramónával fotózkodik, ami tökéletes képzavar. Tehát vannak celebek és mégsincsenek, sehol egy nagy formátumú Győzike, egy búsuló Gesztesi vagy daróczis Liptai, Hajdú Péteréknél elkeveredhetett a posta, de Ördög Nórából is csak a volt férjét kapjuk, Bochkorék se jöttek el, glammodelleknek se hírük, se hamvuk. Furcsa és álmos az egész, pedig már mindenki tudja, hogy idén is Gönczi Gábor zenekara fogja húzni.
Várni, csak várni, mindig csak várni
De legalább lehet várni, hogy majd úgyis lesz valami, mert mindig van valami. Fél kilenc, és még mindig nincs hangulata az estének. Mi lenne akkor, ha öt helyett hétkor kezdenék? Gáspár Laci egész háremmel érkezett, asszonyai szaladgálnak a termek közt, Varga Izabella pedig Helena Bonham Carternek öltözött, jól is áll neki. Benkő van itt nekünk botrányarcnak, nyugodtan üldögél egy sarokban a show-n nyert feleségével, aki táncoslánynak öltözött, de ezen már meg sem lepődünk. Így megy ez addig, amíg Ómolnár ki nem zökkenti onnan, de ezután sem viselkedik egyáltalán botrányosan, sőt.
Az emberek valahogy mérsékelten jól érzik magukat, lehet, hogy ők isznak. Nem tűnnek sztároknak, igazából celebeknek se, inkább egy nagy cég vegyes stílusú ügyfeleinek, az egész este egy termékbemutatóra emlékeztet, az egyik cég frizurákat csinál szuper hajápolókkal, a másik elhozta a laptopját, de ékszereket is lehet csodálni, a legnagyobb sikere pedig a jósoknak és a digitális pókerasztalnak van. Majka és Korda Gyuri bácsi persze sehol egy jó csatához.
Aztán Göncziék rázendítenek, elvétve táncolnak is rájuk, míg a nyugodtabb teremben a zongora mellett Medveczky Ilona tekereg a kezével – egyesek ezt táncnak nevezik –, de énekelni szerencsére nem énekel. Később Garami Gábor rádiós műsorvezető kihúzza az egyik hangfalat, mert egy hölgy a zongoránál Mariah Careyt meghazudtoló módon viszi túlzásba a hajlítgatást, ez a jelenet feldobja kicsit a bulit.
A vacsorateremben Tabáni áll a színpadra, hogy elénekelje a Don't Stop Me Now-t, hiszen mégiscsak övé lett a legjobb zenei produkció. A celebközönség minden edzettségét bevetve tapsol, de a Csillag születik győztese csak azért sem pityeredik el. Olyan tizenegykor végre fellép az Első Emelet két szám erejéig, ennyi pont elég is a népnek, hogy utána már a Coco Jumbóra is eltáncoljon. Kiki és bandájának szerepeltetése mellesleg az első jó húzása a magazinnak, szomorú, hogy csak két számot játszanak, de állítólag már fél éve nem léptek fel, pedig ez az első valóban élő pontja az egész rendezvénynek. Kiki végre nincs ráunva a szakmára és kiöregedve sincs, egész dögös a színpadon, Csisztu Zsuzsa nem is hagyja ki, hogy hosszasan ölelgesse fellépése után. Ő a büszke barát.
Az Első Emelet produkciójától lehetőségeikhez mérten élni kezdenek a celebek is, egyszerre kezdenek mozogni különböző ruháikban, pontosan úgy, mint egy csapatépítő táborban, és ahogy az álarc lehull róluk, ők is csak hétköznapi nemcelebek lesznek, akik berúgtak és most örülnek neki. Leszámítva persze Szabó Patríciát és Horváth Évát, akik követhetetlen mozdulataikkal szeretnék elérni, hogy az összes vaku rájuk villanjon. Jövő héten az Operabálon mindenesetre lehet duplázni.