A csütörtöki VIVA Comet-díjátadónak két borzasztó fontos pillanata volt. Az egyik, amikor a díjra jelölt férfi előadók felsorolásánál az alapvetően tinikből álló közönség Ákos nevére még egy kézzel sem igazán próbált meg tapsolni, a másik meg, amikor a tizenpár éves Justin Bieber bejelentkezett egy videoüzenetben, amitől a néhány órával korábban hűvös közönség nagyjából elalélt.
Lezárult egy korszak a magyar popzenében, az utóbbi nagyjából húsz év egyik oszlopa, Ákos már nem a fiatalok kedvence, a díjazottakért rajongó generáció valószínűleg nem is ismeri, Ákost ma már tényleg csak jól szituált menedzserek hallgatnak nosztalgikus céllal, meg egyéb sikeres emberek, igényes a zenéje, a legtöbb helyen nem égő. Olyan, mint a U2. Ezen tűnődtünk, amikor a Bonanza Banzai énekesének felkonferálásakor egy pillanatra elállt az addig jellemző tapsvihar a SYMA csarnokban. Aztán ez a furcsa, korszakhatáros érzés néhány órával később ismét előjött, amikor az Ákosra meg sem moccanó közönség néhány másodperc alatt kisebb katarzist élt át, mert a tizenpár éves amerikai tinisztár, Justin Bieber videoüzenetben köszöntötte a magyar nézőket.
Generációs szakadékok
A két részre osztott csarnok nyilvános felében a kedvenceikre csápoló fiatalok élvezték az estét, sikongattak, és a folyamatosan dolgozó fényképezőgépeikkel, kamerás mobiltelefonjaikkal olyan fényt generáltak a nézőtérre, mint amilyenről a néhány évtizede öngyújtógyújtásra buzdító rockzenekarok csak álmodni mertek volna. Eközben a fémparaván másik oldalán felvonult mindenki, aki valaha írt már valamilyen zeneszámot, és ezt nyugodtan vegyék fenyegetésnek. Tényleg ott volt mindenki a Megasztár után eltűnt Mujahid Zolitól kezdve Sipos F. Tamáson át egészen Intiig a TNT-ből, és persze ne feledkezzünk el az egész este villantásközeli állapotban flangáló Bencsik Tamaráról sem. Meg persze a VIVA tévé műsorait megtöltő aktuális előadók és díjazottak, mint SP, a BNF, az InterYou, Barbee, Hien, akik úgy zsibongtak a meglett és némileg kívülálló kollégáik között, hogy az ember óhatatlanul azt gondolta egy idő után, hogy valami bizarr, nagyszabású babazsúron van, ahol vannak a túlkoros kívülállók, meg a lenézett fiatal előadók.
"Meglep, ha meghívnak a VIVA-ba szakérteni, ugyanakkor jólesik, mégis szakemberek irányítják a tévét. Nem kell ezt a generációt lesajnálni, ugyanolyanok, mint ötszáz éve voltak a fiatalok, és a legrosszabb, hogy azok sajnálják le őket, akik manipulálják őket" – mondta Kovács Áron műsorvezető arról, hogy mennyire érzi magát kívülállónak a tinihadban. Véleménye nagyjából megegyezik Tilláéval, aki úgy gondolta, az értékítélet sosem a jelen feladata. Lehetetlen megmondani, hogy mi marad fenn az utókornak. Tilla szerint az is könnyen előfordulhat, hogy az egész mostani korszakot SP-vel, vele, és minden mostani szereplővel együtt ugorják majd át szépen a poptörténeti könyvek, ha például húsz év múlva megjelenik valami olyan meghatározó dolog, mint amilyen a rock and roll elterjedése volt az előző évszázad közepén.
Az esemény generációs szakadékát Papp Gergő is érzékelte, ő viszont nem ennyire romantikusan élte meg azt, hogy vannak olyan események, ahol már korával simán kilóg a tömegből. A TV2 műsorvezetője úgy érezte, elment felette az idő. "Nem az van, hogy örülök a sok fiatalnak, hanem hogy már hülyén érzem magam. Nem is erőltetem az ilyen helyeken a megjelenést" – mondta Papp Gergő.
Műanyagkardos szendvics helyett KFC
Az idősebb generáció képviselői nagyjából egy időben szivárogtak el a színpad előtt tömörülő legfiatalabb réteggel, a tévéműsor vége után úgy éjfél körül, maguk után hagyva a két halmaz metszetét: SP-t, Zimány Lindát, Markot, az Anti Fitness Clubot, Tóth Gabit és testvérét, Gáspár Lacit, Lolát, Dj Dominique-ot és Kiss Endit a Hooligansből, meg még sok más zenészt és közös fotó után kajtató groupie-t. A nézőtér a VIP részleg söröshordóihoz hasonlóan borzasztó gyorsan kiürült, a SYMA csarnok átalakult a létező legfurcsább, legnagyszabásúbb babazsúrrá, amin valaha voltunk.
Mindenki legnagyobb bánatára szegény zsúr némi burnouttal kezdett, úgyhogy egyből abba a fázisba csöppentünk, amikor a szülők ugyan már megérkeznek a gyerekért hétre, viszont a gyerek még nem akar elmenni, mert még játszik/sütit eszik/táncol/amortizálja valaki más lakását. A szülők, akiket meg egy kellemetlen sorsközösség sodort ugyanarra a helyre, elkezdenek ismerkedni eleinte egymással, majd egyre inkább a szekrény alján lévő töményekkel, majd ismét egymással. Az idő elrepül, a szülő lerészegedik, a gyerek jól érzi magát, és csak a kívülálló nem tudja, hogy itt mégis mi történik, és miért bomlott meg a világ. Na, pont ilyen a VIVA Comet utáni úgynevezett buli, csak akkorában, hogy arra nincsenek szavak.
A műanyagkardos szendvicseket a VIP részbe kihelyezett KFC és pizzázó, a lilás ivólevet meg sör-, viszki-, és koktélpultok, a nyekergő kazettás magnót meg gyomorrepesztő basszusok és lemezlovas helyettesítették. A gyerekek helyett egyre nehezebben közlekedő wannabe és kevésbé wannabe zenészeket, a szülők helyett meg ködösödő tekintetű meglett előadókat kaptunk.